Századok – 1963
Tanulmányok - Barta István: Felsőbüki Nagy Pál és a bécsi kormány 747
754 ВАНТА I ST V AN volt Kölcsey szerint Nagy Pál fellépése az ellenzék számára a magyar nyelv kérdésében, az úgynevezett junctim ügyében,19 s új ellenségeket szerzett magának akkor, amikor támogatta a konzervatív oldalnak azt a kívánságát, hogy korlátozzák a hallgatóság részvételét az alsó tábla ülésein.20 Az ifjúság a haladó ellenzék erős támasza volt az országgyűlésen, s a valóban haladó követek nemcsak hogy nem kívánták korlátozni az üléseken való jelenlétét, hanem legjobbjai — Kölcsey, Deák, Bezerédy, a főrendi táblán levő Wesselényivel együtt — szoros kapcsolatokat tartottak vele, vezetőit bevonták taktikai tanácskozásaikba, később pedig előmozdították az ifjúság kaszinójának létrejöttét és látogatták annak üléseit. Bármilyen indítékok vezették is tehát Nagy Pált, ismételt állásfoglalása arról tanúskodott, hogy lélekben már messze lemaradt a valóban haladó követek mögött. Számos kisebb, zavaró jellegű megnyilatkozást jegyzett még fel Kölcsey Nagy Pállal kapcsolatban, legkeserűbben és leghatározottabban azonban a vallásügyi vitában tanúsított magatartását ítélte el. Az alsó tábla csaknem féléven át vívta harcát a főrendekkel a protestánsok vallási jogainak a kiterjesztése érdekében, s a kormány számára rendkívül kellemetlen kérdésben az egyébként antiklerikális és magát liberálisnak valló Nagy Pál nem állt az ellenzék mellé, sőt mint a kerületi ülés elnöke taktikai húzásokkal segítette a kormányt. Kölcsey keserű szavakkal örökítette meg ,,a »soproni híres követ" hűtlenségét: „Mert — írta naplójába július 10-én — lelketek fájdalmában fogjátok tudni, hogy a 825-i országgyűlés oppositiójának vezére már régóta a kormány kenyerét emészti. Saját javait, lakházán kívül, elköltvén, a szegénységet Epaminondas és Phocionként méltósággal tűrni nem tudván: pénzért a forráshoz folyamodott. Folyamodása nem lőn hiában; s ő már most, mint sok mások, a nép füttyeivel nem gondol; de mind e mellett is lelkének szabad volta, ha nem pépért is, mint egykor az elsőszülöttségi jog, de mégis csak — eladva van. Ez okozá, hogy ő, ki 825-ben a reverzális adókat országos ülésben semmirekellőknek nevezte, ki az angol katholikusok emancipatiójakor magát a magyarországi protestánsok emancipatiójára önként ajánlá: most a vallásügyi vitatások alatt sem kerületi, sem országos ülésben egész június 21-dikéig meg nem jelent; először pedig azon hó 22-dikén szólalt meg, s mindenben ellenkezőleg azokkal, a miket 825-ben a hallgató sokaság tapsolásai közt mondott vala. Borcsiczky ugyan azt vallja: ő Nagy Pált kormány emberének nem hiszi, de e híres embernek, úgymond, egész életében szokása vala, huszonnégy óráig egy végben ugyanazon véleménynek híve nem maradni. Borcsiczkynek igaza van-e? azok ítélhetnék meg, kik az embert, kiről szó van, közelebbről ismerik. Hogy véleményekkel játszani szeret, hogy az altábla dolgai közé zavart hozni örömest igyekszik: azt mind ezen az országgyűlésen megbizonyította, mind már 1825-ben, mint az akkoriak állítják, magán nem 19 Dec. 27-i, 1833. jan. 14-i bejegyzés. Uo. 25, 56. 1. 20 Jan. 15-i bejegyzés. Uo. 59. 1. — Ugyanígy foglalt állást Nagy Pál a febr. 28-i konferenciában is. Kölcsey joggal állapította meg, hogy milyen ellentmondás van a szólásszabadság gyakran hangoztatott követelése és a hallgatóság elnémítására irányuló igyekezet között. „Ily célból szólalt meg ma Nagy Pál, s azon okból, mert a közvélemény nem az if jakban, hanem az ország tudós férfiaiban (kik azok? és hány ezren vágynák?) áll... a gyűlési éljent és morajt megtütani kívánta, egyszersmind felvigyázó küldöttséget rendelni javaslott. Gondolhatjátok, hogy Torkos, kinek s hasonlóinak a morajjal sok baja van, a javaslat pártolásával hátra nem maradt." (Uo. 105. 1.) Márc. 1-én Kölcsey azt írta naplójába, hogy „Nagy Pál az ifjúság s a galéria vendégei ellen fiákeri durvasággal harcolt." (Uo. 111. 1.)
