Századok – 1963

Történeti irodalom - Weszprémi István: Magyarország és Erdély orvosainak rövid életrajza. Első száz (Ism. Benda Kálmán) 725

742 KllÓNIKA fejlődés felvázolása. Rámutatott arra, hogy nincs szó a kérdés teljes elhanyagolásáról, de kidolgozása nem elégíti ki a jogos igényeket. Véleménye szerint bővebben kellett volna foglalkoznia a szerzőnek a felső és alsópapság szerepével a háború utáni időkben ós a nyilas rémuralom idején. Úgy véli, hogy a disszertáció kissé egyoldalúan tárgyalja a katolikus egyház papjainak magatartását. Egyetértett ugyan a szerzővel abban, hogy voltak olyan egyházi személyek, akik üldöztetést szenvedtek, de azt nem tudta elfogadni, hogy mint a szerző írja, „a nagy többség . . . megmaradt a passzív várakozás álláspontján, mely legjobb esetben is bizonyos fokú együttérzés megvallásában nyilvánult meg az ellenállási mozgalom hőseivel, vagy — mint az gyakrabban előfordult — a nácizmus áldozataival szemben" (32. 1.). Balogh Sándor rámutatott, hogy a papság, de még az alsópapság magatartását sem a passzív várakozás és együttérzés jellemezte, hanem inkább a fasizmus iránti rokonszenv. Példának erre a tömegek körében végzett „felvilágosító munkát" hozta fel, melynek során a papság kitartásra és áldozatvállalásra hívta fel a tömegeket a „szent háború" és „a végső győzelem" érdekében. Egyetért azzal, amit a szerző áhít, hogy az alsópapság soraiban is végbement bizonyos erjedés, de nem fogadja el azt a mórtéket, amelyet a szerző állít. Kiemeli, hogy véleménye szerint a katolikus egyház köreiben az uralkodó nép- és nemzetellenes rendszer iránti lojalitás végig megmaradt. Ugyancsak egyetért a szerzővel abban, hogy a felszabadulás után a papság körében is növekedett az elégedetlenek száma, de túlzásnak tartja azt a megállapítást, hogy „az alsópapság köréből számosan.. .támogatták a különböző demokratikus pártokat vagy népi szervezeteket". (43. 1.) Az opponens itt rámutatott arra, hogy a fenti megállapítással különösen nehéz egyetérteni akkor, ha ez az 1944—46-ös időszakra vonatkozik és elsősorban nem a kisgazdapártra gondol. Ugyanis a kisgazdapárt támogatása nem mindig jelentett egyet a népi demokrácia támogatásával. Bár elhangzott néhány, a földosztást helyeslő vélemény, azt állítani nem lehet, hogy az alsópapság teljes egészében helyeselte volna a földreformot. Ez volt az az ok — mutatott rá az opponens —, amely miatt a papság nem támogatta a demokratikus pártokat, melyeknek támogatása egyet jelentett a földosztás demokratikus megoldásának legalábbis helyeslésével. Nem látszik elég árnyaltnak a szerző azon megállapítása sem — mondta, — hogy hazánkban 1945 tavaszán kiéleződtek az. ellentétek a burzsoázia és a népi erők között. E kérdést tárgyalva rámutatott, hogy az akkori helyzet sokrétű és bonyolúlt volta miatt nehezen áttekinthető. Mint megállapította, Magyarországon akkor nemcsak a polgári demokrácia, de a fasiszta diktatúra képviselői is megtalálhatók voltak. Megjegyzi, hogy nem szabad figyelmen kívül hagyni azt a tényt, hogy az MKP. 1945 májusi konferenciája nem általában a burzsoázia elleni harcot tűzte ki feladatul, hanem az újjáépítés mellett a fasiszta maradványok felszámolását. Az opponens a munka érdeméül tudta be Orbán Sándor ama törekvését, hogy helyesen igyekszik differenciáim az egyházi vezetőkörök, az alsópapság, sőt Mindszentyék, az egyes püspökök magatartása között is. Helyesli a Czapik Gyula reálisabb magatartására való utalást. Czapik értékelését azonban nem tudja olyan egysíkúan és egyértelműen felfogni, mint a szerző. Úgy vélte azonban, hogy világosan le kell szögezni: Czapikra is vonatkozik a fentiek ellenére, hogy a magyar főpapok között egy sem akadt, aki csak valamennyire is következetesen támogatta volna az egyház és állam viszonyának rendezésére irányuló törekvéseket. Opponensi véleményének végére érve Balogh Sándor megállapította, hogy Orbán Sándor munkáját néhány fogyatékossága ellenére is hasznos és jó munkának tartja, s a maga részéről a disszertációt elfogadja. Az opponensi vélemények elhangzása után Prantner József, az Állami Egyházügyi Hivatal elnöke szólt hozzá a disszertációhoz. Orbán Sándor munkáját igényesnek és hasznosnak mondotta, s hozzátette, hogy e véleményben bizonyos egyházi emberek is osztoznak. A munka legnagyobb érdeme szerinte az, hogy a párt és kormány tevékenységét mindig szilárd elvi alapokon tárgyalja. Kiemelte azt a tényt, hogy a munka legfőbb érdeme a differenciáltság. Ezzel kapcsolatban vitába szállt Balogh Sándorral Czapik érsek szerepét illetően. Külföldi főpapokhoz hasonlítva Czapik érsek szerepét pozitívan értékelte. Kiemelte, hogy Czapik reálpolitikus volt. Rámutatott a disszertáció fontosságára egy másik szempontból is. Értékesnek tartotta az egyházi módszerek, a vezetés legális, illegális tevékenységének alakulását és bemutatását. Említi azt az érdekes tényt is, hogy dr. Schwarcz-Eggenhoffer esztergomi apostoli kormányzó ellenőriztette Orbán Sándor adatait és azokat teljesen helytállóknak jelentette ki. Ezek után Prantner József részletesen szólott a munka gyakorlati hasznáról. A munka fő hiányosságát abban látta, hogy a szerzőnek sokat kellett tömöríteni. Ez az oka, hogy a magyarázat több helyen elmaradt.