Századok – 1963

Történeti irodalom - Weszprémi István: Magyarország és Erdély orvosainak rövid életrajza. Első száz (Ism. Benda Kálmán) 725

KRÓNIKA 741 kális reakciót túlzottan Mindszenty személye köré csoportosítja a szerző. Úgy vélte, hogy a disszertáció e részében nem tűnnek ki kellően azok a vonások, körülmények, okok, melyek 1948-ig a felső klérus egységes állásfoglalásait kialakították. Ezért, mint az opponens rámutatott, válasz nélkül marad az a tény, hogy Mindszenty után miért volt képes a felső klérus olyan sokáig, majdnem egységesen ellenállni a megállapodás kérdésében. A fentiek után Korom Mihály néhány részletkérdésre, kisebb hiányosságra mutatott rá. Ezek között említette, hogy a felvetett kérdésekre nem mindenütt kapunk megfelelő pontos választ. Sőt, a kérdések leegyszerűsítése néhol egyoldalúságra vezet. Példának hozta fel a Mindszenty és Shvoy által megtartott 300—300 holdnyi földbirtokot. A leegyszerűsítésre pedig a kisgazdapárt felszámolás előtti „bizonyos látszat ellenzékiségét" említi. Eámutatott, hogy ez nem is mindig volt látszat, mint pl. Bajcsy-Zsilinszky és Dobi István esetében sem. Rátért még arra, hogy a szerző értekezésének 120. oldalán a Katolikus Népszövetség három irányzatáról beszél, de egyiket sem mutatta be. Ugyanígy nem látja világosan a provokatív céllal a kisgazdapárt részéről felvetett fakultatív hitoktatás és az egyház közötti kapcsolatot sem. Véleménye szerint helyes lett volna az esztergomi káptalani helynök „szerény és móltányos" földreform-javaslatát ismertetni. Helyesnek látta volna kifejteni a katolikus autonómia kérdésére vonatkozó terv meghiúsulásának okát is. Hangsúlyozta opponensi véleményében, hogy hasznára vált volna az értekezésnek, ha több összehasonlítást tartalmazott volna, mind belföldi, mind külföldi vonatkozásban. Korom Mihály, véleményét összegezve, ismét rámutatott arra, hogy Orbán Sándor disszertációja általában jól sikerült munka, mely alapos történelmi, eszmei, politikai felkészültségről tesz tanúságot. Hangsúlyozta, hogy megjegyzései nem érintik a munka alapvető lényegét, Orbán Sándor disszertációját elfogadja és a bírálóbizottságnak is elfogadásra ajánlja. Balogh Sándor kandidátus opponensi véleményének bevezetőjében szintén rámutatott arra a sajátos helyzetre, amelyet az idéz elő, hogy már megjelent munkát kell bírálat tárgyává tenni. Megállapította, hogy a disszertációt hasznos és jó munkának tartja, mely eredményesen gazdagítja az utóbbi 2—3 évben egyre izmosodó magyar történeti kutatásokat. Helyeslőleg említette, hogy a szerző a hazai sajtóanyag és a külföldi irodalom felhasználása mellett eddig még fel nem használt levéltári anyagot is feldolgozott. A munka mind elvüeg, mind a történeti előzményeket figyelembe véve jól mutatja be az egyház ós az állam viszonyának kérdését. A problémát a szerző a magyarországi sajátosságokból kiindulva mutatja be. Ismerteti a megegyezés feltételeinek érlelődését, .létrejöttének körülményeit és a megegyezés tartalmát. Meggyőzően igazolta azon lenini tétel helyességét, hogy nem lehet megelégedni „az egyháznak az államtól és az iskoláknak az egyháztól való . . . különválasztásával, vagyis olyan rendszabályokkal, melyeket a burzsoá demokrácia megígért, de . .. sehol a világon nem vitt végig". Balogh Sándor opponens a tanulmány értékei közé sorolta azt is, hogy a szerző mind a munka egészét, mind ezen belül az egyes fejezeteket gazdag tényanyagra építette és világos gondolatkifejtéssel bizonyít. Megemlíti a megkülönböztetést, mellyel mindenkor különválasztotta a klerikális reakció képviselőit és a vallási befolyás alatt álló tömegeket. Úgyszintén helyesli a különbségtételt a politizáló egyházi vezetők és a vallásos ideológia között. Rámutatott arra, a szerző részletesen bizonyítja, hogy míg a népi demokrácia nagy körültekintéssel és türelemmel igyekezett a kérdéseket megoldani, addig az egyház vezetői sorozatosan szembefordultak a párt ós a munkásosztály törekvéseivel. Az opponensi vélemény különösen sikerültnek tartotta az egyházi iskolák államosításával, valamint az állam és egyház megegyezésének létrejöttével foglalkozó fejezeteket. Áttérve a kritikai megjegyzésekre, Balogh Sándor megjegyezte, hogy a munka nem mentes a fogyatékosságoktól sem. Előrebocsátotta azonban, hogy ezeket a helyenként fellelhető kisebb jelentőségű pontatlanságokat, vagy részletkérdéseket nem kívánja részletes észrevételek formájában a bizottság elé tárni. Megjegyezte, hogy ennek csak akkor volna értelme, ha a disszertáció kézirat és nem könyv alakjában kerülne bírálatra. Ezért megjegyzéseit inkább egy új kiadás esetére tes^i meg. Bírálatában megemlítette, hogy a könyv tanulmányozása során elég sokoldalúan végigkísérhető a püspökig kar és különösen Mindszenty magatartása és tevékenysége a tárgyalt időszakban. Kevésbé találta azonban kielégítőnek a szerző által az alsópapságról nyújtott képet. A szerző elég nagy figyelmet fordított erre a kérdésre, amikor az egyházi iskolák államosításáról és az egyház és állam megegyezéséről szól, de a felszabadulás utáni évek folyamán általában alig érinti az alsópapság magatartását. Véleménye szerint az alsópapság útjának felvázolásánál még hiányosabb a vallásos tömegek állásfoglalásában végbement