Századok – 1963

Történeti irodalom - Weszprémi István: Magyarország és Erdély orvosainak rövid életrajza. Első száz (Ism. Benda Kálmán) 725

740 KllÓNIKA Orbán. Sándor disszertációja nemcsak az egyház és az állam viszonyával foglalkozik a tárgyalt korban, hanem tisztázni igyekszik ezeket az elméleti kérdéseket is. Részletesen vizsgálja az egyház és a klérus politikáját, igen helyesen szakaszokra bontva azt. Részletes elemzéseken át világítja meg a két fő központi problémát: az egyház elválasztását az államtól és az egyház és állam közötti megegyezést. A disszertáció először pontos ós részletes elemzésnek veti alá a vallással ós egyházzal kapcsolatos marxista álláspontot, és így világítja meg a szükséges politikai lépéseket. Részletesen vizsgálja azonban — távolabbi perspektívában — a vallás társadalmi gyökerei megszüntetését szolgáló lépéseket is. A bevezető kitér az egyház helyzetére a felszabadulás előtti időkben. Kimutatja, hogy az egyház nemcsak 1945 után, de ezelőtt is ellenségesen állt szemben a haladást jelentő törekvésekkel, majd a szerző a katolikus egyház felszabadulás előtti helyzetét ismerteti. Elemzi azon körülményeket, melyeket a felszabadulás teremtett az egyház számára. Elsősorban természetszerűen az egyháznak az új demokratikus hatalomhoz s a földreformhoz való viszonyával foglalkozik, hiszen ezek a legfontosabb közjogi és gazdasági tényezőktől fosztották meg az egyházat. Részletesen foglalkozik a szerző a burzsoá erők 46 őszén kezdődött ellentámadásával is. Vázolja a reakciós klérus politikáját, elemzi stratégiáját és taktikáját. Kimutatja, hogy a közelebbi cél a népi erők előretörésének megakadályozása, a távolabbi pedig a burzsoá rendszer, esetleg — mint szűkebb köre elképzelte — a királyság és a nagybirtokrendszer visszaállítása volt. A kialakult helyzet pontos és árnyalt elemzése lehetővé teszi a szerző számára, hogy megmutassa azokat az okokat és körülményeket, amelyek a későbbiek folyamán az eddig összefogott erők egy táborban való maradását lehetetlenné tették. Bemutatja az 1946 végén és 1947 elején a burzsoázia táborán belül bekövetkezett, valamint az egyház reakciós köreiben is már érezhető bomlást. Tárgyalja az egyházi reakció utolsó nagy politikai beavatkozási kísérletét az 1947-es nyári választások idején. Az itt elszenvedett vereséget azután a klérussal együttműködő jobboldali pártok szétzúzása tetőzte be. Ezek a sorozatos vereségek vezettek oda, hogy az egyház számára megszűnt a belpolitikai erőkön alapuló fellépések lehetősége. Ekkor helyeződött át politikai tevékenységük illegális, ill. külföldi vonalra. Ezt a tevékenységet az iskolák államosítása körüli harcban, és azt követően is, belső politikai támadással is összekötötték. De az egyházi reakció vezetőinek elszigetelődése és elszigetelése folytán megszűnt az állam és egyház viszonya rendezésének fő akadálya. A disszertáció rámutat arra, hogy ezzel új korszak kezdődött az egyház és állam viszonyában, mely több, az egyház részéről tett részletkompromisszum után 1950-ben a megegyezés létrehozásához vezetett. Korom Mihály kandidátus opponensi véleményében hangsúlyozta a disszertáns által feldolgozott probléma jelentőségét, kimutatta, hogy mennyire fontos a kérdés feltárása, aktuális politikai és ideológiai szempontból egyaránt. Rámutatott, hogy Orbán Sándor az egyház és az állam szétválasztásáért, majd az egyházzal kötendő megállapodásért folyó harcot alaposan, részletekbemenően elemzi, mondanivalóját és következtetéseit bőségesen felhasznált forrásanyagra építi. A felhasznált levéltári anyag igen meggyőzően leplezi le az egyházi reakció politikáját. Felhasználta ehhez a szerző a leghivatottabb anyagot, az egyházi levéltárak állományát is. Abban, hogy a szerző nem esik túlzásba, és egész munkásságát eszmei engedmények nélkül, de a helyes és szükséges mértéktartással végezte, alapos marxista—leninista felkészültségéről tett tanúságot. A kritikai észrevételekre áttérve Korom Mihály megemlítette, hogy a bíráló megjegyzéseket nagyban megnehezítette az a körülmény, ,,hogy olyan munkát kell bírálat alá vennünk, mely a benne tárgyaltak miatt még igen élénken élő kérdése társadalmunk fejlődósének". Kiemelte, hogy sokkal könnyebb lett volna, ha nem egy, már meg jelent munkát kellene bírálat tárgyává tenni. Ez a tény ugyanis a problémák teljes kifejtését és részletes elemzését tenné lehetővé. Sokkal inkább, mint ez a jelen körülmények között történhet. A fenti gondolatkörhöz kapcsolódik néhány olyan észrevétel, mint pl. az, hogy, mint Korom Mihály opponens kifejti, a szerző leszűkítve tárgyalja az egyházat, azokon a helyeken, ahol az egyház gazdasági hatalmának megszüntetéséről beszél (pl. 56. l.j. Ehelyütt bírálva Orbán Sándort, rámutatott arra, hogy a disszertáns szerinte a harcot csak az egyházi nagyjavadalmasok ellen irányulónak fogja fel. Az opponens kifejtette, hogy nézete szerint a népi demokratikus forradalom a földreform és az egyház kapitalista vállalatait kisajátító időszakban az egyház ellen is folyt. Szerinte ezt nem szabad összekeverni a vallással és a vallással kapcsolatos szervezetekkel. Továbbiakban kifejtette, hogy bármennyire is jók a disszertációnak az egyház politikáját, szervezeteit és belső kérdéseit alaposan ós részletesen elemző részei, úgy érzi, hogy ez a gondolatkör nem mindig kapcsolódik a népi demokratikus fejlődés egész problémaköréhez. Hangsúlyozta, hogy ennek hiánya miatt kicsit megtóvesztően hat az a körülmény, hogy 1948-ig a kleri-