Századok – 1963

Történeti irodalom - Névtudományi vizsgálatok (Ism. Györffy György) 706

706 TÖRTÉNETI IRODALOM témaköréből. Ezek úgyszólván kivétel nélkül szakítanak a korábbi kuriózum-gyűjtéssel, s témájukon túli nagyobb problémákhoz igyekeznek szempontokkal szolgálni. így ki kell emelnünk pl. a XIII. kötetből M. Császár Edit : A Budai Népszínház és közönsége, valamint Rózsa Miklós : A budapesti cukrászipar fejlődése c. munkáit, amelyek az egyébként erősen elhanyagolt társadalomtörténeti kérdésfeltevéseket nemcsak hogy nem kerülték meg, de következetesen végig is vitték a „szakmai" vonal és a közönségigény alakulása kölcsönhatásának bemutatását. Nemcsak a kötetek élénkítése és a kultúrtörtónészek publikációs lehetőségeinek biztosítása, hanem a főváros fejlődéséről kialakítandó összkép is megkívánja, hogy a különféle részterületek szakembereit a kiadvány maga köré tömörítse. Összefoglalva az elmondottakat, megállapíthatjuk, hogy a négy, együttesen több mint 200 ívet kitevő tanulmánykötet számottevően gyarapította várostörténeti irodalmunkat. Ezért a közvetlen szerkesztőkön kívül elismerés illeti Budapest Főváros Tanácsát is, amely a kiadványok létrejöttét előmozdította és biztosította. Minthogy a legutóbbi években a várostörténeti kutatás örvendetes módon fellendülőben van, a főváros történetével foglalkozóknak már nem kell az egész gazdátlan témát pártfogásukba venniök. Ám az eredményes munka feltétele az lenne, hogy Budapest történetét ne az országos kutatásoktól elszigetelten, hanem annak szerves részeként vizsgálják. Reméljük, hogy a koordinálás célravezető módszerei ki fognak alakulni, s a még meglevő publikációs nehézségek úgy oldódnak meg, hogy mind az országos, mind a Budapestre vonatkozó várostörténeti kutatások tovább szélesedjenek, eltűnjenek a még meglevő „fehér foltok", s a részletkutatások terén a tanulmánykötetekben elért tudományos színvonal mind az összefoglaló munkák, mind a többi várostörténeti művek számára mércéül szolgáljon. Ehhez azonban az elevenebb kritikai visszhangnak is hozzá kellene járulnia. SURÁNYI BÁLINTNÉVTUDOMÁNYI VIZSGÁLATOK. A MAGYAR NYELVTUDOMÁNYI TÁRSASÁG NÉVTUDOMÁNYI KONFERENCIÁJA 1958 Pais Dezső közreműködésével szerkesztette Mikesy Sándor (Budapest, Akadémiai Kiadó. 1960. 212 1.) 1958 szeptemberében a Magyar Nyelvtudományi Társaság konferenciát rendezett a helynevek és személynevek vizsgálata köréből külföldi szakemberek bevonásával. E kötet a konferencián elhangzott előadásokat tartalmazza. Megnyitó címén Bárczi Oéza ismertette az 1958-ban Münchenben tartott Nemzetközi Névtudományi Kongresszus gazdag programját ós eredményeit. A helynevekkel foglalkozó előadások közül kiemelkedik Kniezsa István: A szlovák helynévtípusok kronológiája c. tanulmánya, melyben a szlovák helynévtípusoknak megfelelő magyar helynevekkel való egybevetése alapján megállapítja a szlovák helynevek kronológiáját, amivel a településtörténeti vizsgálatok számára fontos segédeszközt nyújt. E sorok írójának A magyar törzsi helynevek c. előadása a Századok 1958. 37—42. lapjain közölt felfogás bővebb kifejtése, mely mellett a szentnévből képzett helynevek kronológiájához és az -egyháza végződésű helynevek történeti jelentőségéhez fűzött rövid hozzászólást (Id. még: Emlékkönyv a Túrkevei Múzeum tízéves fennállására. Türkévé. 1961. 35—39. 1.). Mollay Károly: A német helynévtípusok kronológiája a középkori Nyugat-Magyarországon címen egyebek mellett megállapítja, hogy e terület németsége a XII. század végétől települt be, kezdetben a heiligenkreuzi apátság magyarországi birtokain. Orlicsek József: Hivatalos helyneveink problémái címen ismerteti a hivatalos helyneveket megállapító és 1954-ig működött Országos Községi Törzskönyvbizottság m,unkáját és egy ennek feladatkörére hivatott Országos Helynévbizottság felállításának tervét. IIa Bálint Helységneveink ügye és teendőink címen azt a „Magyarország helytörténeti lexikona" címet viselő nagyszabású történeti statisztikai munkát vázolja, amely az újkori összeírások teljes feldolgozásával megyénkónt ad keresztmetszetet az ország falvairól. Mikesy Sándor Országos nóvbizottság címen azt javasolja, hogy a névváltoztatásokat intéző Belügyminisztérium anyakönyvi osztálya egy felállítandó névbizottság javaslatai alapján döntsön a felmerülő problémákban. Gáldi László „Paele: Pest XV. századi francia neve" címen rámutat, hogy a francia név ugyanúgy „kemence" jelentésű, mint a szláv—magyar Pest vagy a német Ofen. Derne László: Gondolatok a helynévkutatásról címen a helynevek kutatásában a névélettani módszert tartja követendőnek.