Századok – 1963

Történeti irodalom - Tanulmányok Budapest múltjából XI–XIV (Ism. Surányi Bálint) 699

TÖRTÉNETI IRODALOM 703 országos és külkereskedelem, valamint a központi hatalommal való gazdasági kapcsolatok elemzése révén válnak világossá. A város fejlődésének következő periódusával Jankovich Miklós tanulmánya foglalkozik, aki a fennmaradt töredékes források új interpretációja alapján és egy korábban felhasználatlan okirat dátumának megállapítása segítségével JBuda török hódoltság alatti keresztény városi tanácsának működését igyekszik rekonstruálni (XIV. köt.). Korábban Fekete Lajos eredményei alapján úgy vélték, hogy a budai városi autonómia nem élt tovább a törökkorban, s a keresztény lakosoknak csupán olyan törököktől függő vezetői voltak, mint a városban élő egyéb nem-mohamedánoknak. Jankovich kimutatja, hogy Budán ebben az időben a feltételezettnél nagyobb számú keresztény élt, elemzi az idők folyamán összetételükben beállt változásokat, megállapítja, hogy a budai tanács a hódoltság alatt folyamatosan működött 1686-ig. A várost elfoglaló császári apparátus viszont az 1684-es ostrom során megritkult, az 1686-os ostrom során pedig kipusztult lakosság helyét elfoglaló új telepesek számára több mint negyedszázadon át nem biztosította a korábbi budai kiváltságok használatát. Az 1686-ban elpusztult Buda életének megindulásával, s azzal a szakasszal, amelyet tulajdonképpen Buda másodszori várossá fejlődésének nevezhetünk, több tanulmány is foglalkozik. A kiinduló helyzetet az a közlemény mutatja meg, amely az 1687-es és az 1696-os topográfiai összeírás, illetve mérnöki felmérés anyagát teszi hozzáférhetővé az olvasók számára (XI. köt.). A legfontosabb tudnivalókat tartalmazó rövid közlemény mellékleteként közlik Joseph de liaüy francia hadmérnök összeállítását a budai házak számairól és az egyes házak utcai homlokzatának hosszáról, valamint a Haüy térképének sarkában olvasható felsorolást a vár és a város fontosabb objektumairól. Sajnos magának a jegyzéknek fotókópiáját nem kapja kézbe az olvasó. A jegyzék és a máshol már publikált térkép helyett csak egy ezek alapján rekonstruált térképet közölnek. Az 1696-os felmérésnek az adatait sem publikálják közvetlenül a szerzők (akkor készült térkép nem is maradt fenn), hanem csupán egy, az adatok alapján tervezett térkép formájában. Az érdeklődő tájékozódását még egy térkép közlésével kívánták megkönnyíteni, amely a vár és város mai alaprajzába jelöli be a régészetileg feltárt középkori objektumokat. Nem kétséges, hogy mindez egyaránt hasznos azoknak, akik — régebbi forrás nem lévén — retrospektive akarják vizsgálni a város középkori topográfiáját, azok számára, akik az ostromot és az azt közvetlenül követő időszakot kutatják, s azoknak is, akik az 1687-es és az 1696-os felmérés különbségeiből a közbeeső fejlődést óhajtják alaprajzilag is konkretizálni. Elengedhetetlen lett volna azonban, éppen mert e dokumentumok úgyis csak a kutatókat érdeklik, az eredeti források teljes anyagának közlése is. Buda újjáéledésének gazdasági és társadalmi problémáit, köztük az osztrák katonai és kamarai apparátussal vívott küzdelmeit Nagy István három egymást kiegészítő terjedelmes tanulmánya tárgyalja. Egyikben a város adóterheivel foglalkozik a visszafoglalástól a Rákóczi-szabadságharcig (XI. köt.), a másikban a város gazdálkodásának problémáival a XVIII. század első felében (XII. köt.), a harmadikban pedig a városi önkormányzat XVIII. századi történetével (XIII. köt.). Ugyanennek a folyamatnak az ikerváros, Pest vonatkozásában is megszülettek a párhuzamos feldolgozásai. A XVII. századvégi — és ezzel együtt természetszerűleg a még korábbi — topográfiai viszonyokat Nagy Lajos rekonstruálta (XIV. köt.). A budainál kedvezőtlenebb forrásadottságok ellenére térképek, látképek és telekkönyvi adatok sokrétű ós körültekintő felhasználásával térképre tudta vinni a város 1688-as és 169'6-os alaprajzát, ábrázolva egy-egy telek beépítésének jellegét is. Pest közterheinek és városgazdálkodásának történetét (XIV. köt)., valamint a város polgárainak küzdelmét az önkormányzatért (XIII. köt.) Tóth András tanulmányai tárták fel az 1686-tól a XVIII. század első éveiig terjedő időszakot illetően. A város gazdaságának legfontosabb ága a XVIII. században a mezőgazdaság volt, miután a városnak a török, kiűzését követő időszakbeli kereskedelmi jelentősége a század elején lehanyatlott, s csak a XVIII. század végén erősödött meg újra. Pest XVIII. századi mezőgazdaságát Nagy Lajos választotta tanulmánya tárgyául (XII. köt.), de nemcsak a városi agrártermelés, topográfiájáról, terméseredményeiről, a birtokosok foglalkozási és nemzetiségi megoszlásáról találunk gondos elemzést s tudjuk meg, hogy a század második felére a fejlődés természetes velejárójaként már csak a szőlőművelés tartotta meg a jelentőségót, hanem a város társadalmáról és egész gazdasági életéről is összefüggő, statisztikai feldolgozáson alapuló képet kapunk. A mai Budapest XVIII. századi fejlődésével még további munkák is foglalkoznak. Nagy Lajosnak a Terézváros kialakulásáról írott tanulmánya (XI. köt.) nemcsak egy meghatározott szűkebb terület topográfiai, gazdasági ós társadalmi fejlődéséről ad szemléletes képet, hanem Pest külvárosai kialakulásának egész történetébe bevezeti az olvasót. Nagy István a budai, pesti és óbudai manufaktúrák XVIII. századi történetét dolgozta fel