Századok – 1963

Történeti irodalom - Tanulmányok Budapest múltjából XI–XIV (Ism. Surányi Bálint) 699

704 TÖRTÉNETI IRODALOM (XIV. köt.). Munkájában, nem pusztán a manufaktúrákkal kapcsolatos gazdasági, társadalmi és politikai kérdésekről kapunk gazdag elemzést, de a városok iparának és kereskedelmének más fontos problémáiról is olvashatunk. A pesti és budai kereskedelmi tőke kialakulásával, 1686 és 1792 közötti fejlődésével Gyömrei Sándor tanulmányának első fejezete foglalkozik (XII. köt.), s a témából következőleg a városi árutermelés néhány problémájára és a város gazdagjai egyes csoportjainak egymásközötti ellentéteire is kitér. Végül megemlíthetjük Nagy Lajosnak az ún. „rácok" betelepülésével, s 1688 és 1703 közötti budai és pesti helyzetével, törekvéseivel foglalkozó cikkét (XIII. köt.), minthogy a lakosságnak ez a csoportja nemcsak számarányát tekintve volt jelentős, hanem foglalkozásuk révón (kézművesek, kereskedők, szőlőművelők) a városi árutermelés és árucsere szempontjából is nagy fontosságuk volt. A polgári forradalmat megelőző hatvan óvről és a kapitalista korszakról a tárgyalt négy kötetből csak mozaikokat találhatunk, s ezekből összefüggő kép nem alakul ki, noha a taipilmányok között — különösen a gazdaságtörténet vonatkozásában — igen színvonalas munkák vannak. Már fentebb utaltunk arra, hogy szükségképpen van ez így: ebben az időszakban a mereven vett fővárostörténet a kutatások mai állása mellett általában csak mesterséges képződmény lehetne a nagyobb lélegzetű témáknál. Viszonylag kevésbé éles a probléma a zárt gazdaságtörténeti vizsgálatok esetében, mert itt az elemzés önmagában jogosult, s nyitva hagyja a lehetőséget arra, hogy az eredményeket az országos és a Budapest-történeti színtézis egyaránt felhasználja. A gazdaságtörténeti cikkek közül az 1790 és 1848 közötti időszakot illetően a kereskedelemmel, a kereskedelmi tőkével kapcsolatosakra esik a fősúly. Kosáry Domokos az országgyűlés által 1791-ben kiküldött Kereskedelmi Bizottság felkérésére beérkezett pesti ós budai elaborátumokat tette vizsgálat tárgyává (XI. köt.). Minthogy a kereskedelem akadályairól és fellendítésének lehetőségeiről nemcsak a kereskedőtestületek, de a tőkés manufaktúratulajdonosok is benyújtották javaslataikat, elemzésükből összefüggő kép bontakozik ki Pest és Buda kereskedelmi és ipari tőkéjének egész helyzetéről, problémáiról. Gyömrei Sándor említett tanulmányának további fejezetei a pesti és budai kereskedelmitőke fejlődését kísérik nyomon 1792 és 1849 között, s úgyanő e téma egy kisebb részletét, az első pesti kereskedelmi részvénytársaság, az 1844 és 1852 között működő Magyar Kereskedelmi Társaság történetét külön tanulmány formájában is kidolgozta (XI. köt.). A kereskedelmi és hitelviszonyok tárgyalása során érdemleges forrásanyagra támaszkodva Gyömrei egyszersmind felvetette és megvilágította a kapitalista termelés pest-budai kialakulásának, a magyar külkereskedelemnek, a magyar és osztrák tőke egymáshoz való viszonyának, Bécs illetve a magyar ellenzék, majd ennek a polgári forradalom alatti gazdaságpolitikája számos fontos kérdését. Egy igen elhanyagolt témához, az árak és bérek 1790 és 1848 közötti pest-budai alakulásához nyújt értékes adalékokat Bélay Vilmos cikke (XIV. köt.). Az ilyen jellegű kutatások fontosságát éppen az 1962 novemberi budapesti várostörténeti konferencia emelte ki, amely a kérdésnek külön napirendi pontot szentelt. Bélay adatai közül a többékevésbé folyamatos, rendszeres forrást a megyei limitációk jelentik, s ezt egészítette ki szórványos egyéb természetű forrásokkal. A tárgyi és módszertani szempontból egyaránt úttörő jellegű munka eredményei azonban egyelőre valóban nem többek, mint amit a cím is jelez: adalékok. Aszerző remélhetőleg tovább folytatja ár- és bértörténeti kutatásait, hogy a hazai forrásanyag adottságainak megfelelőenlegalább egy korszakot illetően általánosan alkalmazható metodika álljon rendelkezésünkre. A kapitalista korszak gazdaságtörténete tárgyköréből az ipar egyes kérdéseit választották témául a kötetek szerzői. Berlász Jenő egyetlen ipari vállalat, a Ganz gép-, vagon- és villamossági gyár első félszázadát (1845—95) mutatja be (XII. köt.). E munkát a szerző 1943—44-ben írta nagy erőfeszítések árán összegyűjtött anyagból, amely azután a második világháború során el is pusztult, s ez Berlász tanulmányát egyik legfontosabb nagyüzemünk történeti kutatásának nélkülözhetetlen forrásává avatja. A munka elsősorban az üzem- és üzletmenet fejlődését tárgyalja, s ehhez —- ha nem is tudott az egész időszakon át egységes statisztikai feldolgozást lehetővé tevő adatanyag birtokába jutni -—• bőven használ fel a gyár berendezésére, termékeire, évi mérlegeire, a kifizetett munkabér évi összegére stb. vonatkozó számszerű kimutatásokat is. Sándor Vilmos a magyar kapitalizmus kibontakozásának egyik vezető iparága, a nagymalomipar budapesti kialakulásáról írt jelentős tanulmányt (XIII. köt.). Az első modern értelemben vett magyarországi ipari részvénytársaság, az 1839-ben létrehozott Pesti Hengermalom megalakításától kezdve a szerző nem korlátozza vizsgálatait pusztán az iparág fejlődésére, hanem azt a hazai ipari forradalom, a gőzgépek általános elterjedésének folyamatába ágyazza szorosan bele, s ebből bontja ki azt a megállapítását, hogy a tőkekoncentráció legfontosabb ipari forrása nálunk a malomipar, elsősorban a budapesti malomipar volt, szemben a nyugati fejlődés-