Századok – 1963
Tanulmányok - Rácz Béla lásd Kirschner Béla - Ránki György: Küzdelem a tervgazdaságért 68
KÜZDELEM A TERVGAZDASÁGÉRT A stabilizáció sikeres végrehajtása meglehetősen világosan tette fel a magyar nemzetgazdaság továbbfejlődésének kérdését. Az 1946 nyarán már katasztrofálissá vált infláció leküzdése többé-kevésbé valamennyi osztály érdekévé vált, így a stabihzáció érdekében hozott intézkedések — ha mikéntjük felől volt is vita, s tényleges végrehajtásuk éles osztályösszeütközések keretében ment is végbe — alapjában a koalíciós pártok támogatására találtak. Természetesen az a körülmény, hogy a stabilizáció elméleti menetét és gyakorlati végrehajtását a Magyar Kommunista Párt gazdasági szakemberei dolgozták ki, eleve biztosítékot nyújtott arra nézve, hogy itt nem az infláció leküzdésének szokványos tőkés módszereit alkalmazzák, s a stabilizációt olyanformán hajtják végre, hogy kiindulópontja lehessen a nagytőke hatalma további korlátozásának. Ennek ellenére 1946 őszén, midőn az infláció pusztító hatását már leküzdötték, midőn a gazdasági élet látszólag visszatért, vagy kezdett visszatérni normális menetéhez, különösen élesen vetődött fel a kérdés: hogyan tovább? Az egyik lehetőség: felszámolni mindazokat az intézkedéseket, melyeket a háború után a súlyos gazdasági helyzet teremtett, melyek azonban az új államhatalom fontos eszközei voltak a tőkés gazdaság ellenőrzésében, sőt — továbbmenően — annak korlátozásában, s így rekonstruálni a gazdaságot, tehát, pontosabban: a tőkés gazdaságot rekonstruálni. Ezzel szemben állt a másik lehetőség: újjáépíteni, de nemcsak a szó szorosan vett anyagi értelmében; nemcsak a gépeket, gyárakat, lakásokat kell újjáépíteni, hanem új gazdasági életet, új termelési viszonyokat kell kiépíteni, ami végső soron a tőkés gazdaság felszámolásában, új, szocialista gazdaság kialakításában kellett, hogy kicsúcsosodjék. A kérdés lényegében így volt feltéve, bár erősen eltúloznánk az emberek tudatának fejlettségét, ha azt állítanánk, hogy a kérdésfelvetés egyértelműen világos volt mindenki, vagy akárcsak a nagy többség számára. A második világháború után kialakult sajátos helyzet, az újonnan született népi demokráciák jellegének tisztázatlansága, a kapitalizmus új jelenségei egyaránt alkalmasak voltak a kérdések bizonyos elködösítésére. A munkásosztály vezető ereje, a kommunista párt azonban világosan látta, hogy melyek a gazdasági élet továbbfejlesztésének kulcskérdései, mint ahogy — bizton állíthatjuk — a burzsoázia vezető szervezetei is látták, mi a harc lényege és célja. A támadás, a kezdeményezés a munkásosztály oldaláról indult. A Magyar Kommunista Párt III. Kongresszusa az ország gazdasági és politikai továbbfejlődésének mikéntjével foglalkozva, 1946 szeptemberében egyértelműen kiadta a jelszót: „Nem a tőkéseknek, hanem a népnek építjük az országot."
