Századok – 1963
Közlemények - Karsai Géza: Névtelenség; névrejtés és szerzői név a középkori krónikákban 666
676 KARSAI GÉZA nagy tanulmányában súlyos belső érvekre támaszkodva csak annyit mond, hogy az. ismeretlen szerző szerzetes volt, és a budai minorita kolostorban élt.5 2 Ez lényegesen másképpen hangzik, mint JAKUBOVICH új tétele, melyről egyébként a Képes Krónika kéziratáról szólva DOMANOVSZKY híven beszámol.5 3 Az összes krónikakéziratok, továbbá THURÓCZY és XV. századi történetíró kortársai, a magyar nyelvű krónikák stb. hallgatása a szerző nevéről tehát teljesen egybevág a XX. századi szövegkritikus megállapításaival. Ez a tény nagyobb súllyal esik latba, mint az elírásokon és félreértéseken alapuló későbbi „elnevezések". így MÁRK vagy éppen KÁLTI MÁRK magyar krónikaszerzövé való avatását mindaddig jogosulatlannak tartjuk, amíg a névről minden kétséget kizáró külső érvek elő nem kerülnek. Erre azonban nincs sok remény ! P. MESTER és KÉZAI teljesen személyes jellegű, az író érdemeit hangsúlyozó előszavaival ellentétben a XIV. századi krónikaszerkesztés előszavából, bevezető rubrikájából nem a szerző, hanem a scriptorium, a krónikát szerkesztő, a régebbi forrásokat erősen megrostáló munkaközösség hangja cseng felénk: ,,. . .incepta est ista cronica de gestis Hungarorum. .. collecta ex diversis cronicis veteribus, earundem veritates ascribendo et falsitatem omnino refutando".bi A scriptorium, a munkaközösség vezetője, aki ezt a rubrikát megfogalmazta, nem akarta sem a saját, sem a forrásul használt régebbi krónikák szerzőinek nevét kiírni. A középkori scriptorium belső törvénye ezt megtiltotta neki. Több mint száz évvel később a megváltozott korszellem, a humanizmus viszont megkívánta, hogy ne csak a szerkesztő, hanem a részletek szerzőinek nevét is kiírják. Amint láttuk, THURÓCZY már ennek az hánynak hódolt. 2. János minorita A Dubnici Krónika 154—172. fejezetét egy önálló mű töredéke alkotja, mely Nagy Lajos 1345—1355 közötti éveit tárgyalja. Szerzőnevet nem találunk benne. Ezt csak később fűzte hozzá ENDLICHER, majd az ő nyomán MÁTYÁS FLÓRIÁN, PÓR ANTAL és LEHOCZKY TIVADAR. A JÁNOS egri minorita lektorra mint szerzőre vonatkozó találgatásokat először DOMANOVSZKY, majd DÉKÁNI KÁLMÁN cáfolta meg.56 Legújabban KARDOS TIBOR azt a lehetőséget vetette fel és próbálta bizonyítani, hogy a töredék szerzője „azonos LACKFI DÉNESSEL, előbb a budavári Szent János-kolostor, majd a Boldogságos Szűzről elnevezett esztergomi minorita kolostor egykori lakójával, a püspökkel és érsekkel. Az első gesta, a Budai Krónika ősszövegének szerzője pedig vagy azonos vele, vagy hozzá közelálló személy."5 6 TRENCSÉNYIWALDAPFEL IMRE már sokkal óvatosabb. Szerinte „...tanácsosabb —- egyelőre legalább — nem cserélni fel »János minoritá«-t Lackfi Dénes nevével, s ehelyett továbbra is a »Lajos-kori Névtelen Minorita« krónikájáról beszélni".57 A kései romantikus névadások tehát erre zsugorodtak össze ! De még így is maradt egy szinte megbocsáthatatlan tévedés e névtelen minoritával kapcsolatban, mely még napjainkban is hitelre talál. Valószínűnek tartják ugyanis, hogy ez a minorita, ha nem is az udvarban, de annak közelében élt és írta meg müvét. Tudomásom szerint először DOMANOVSZKY idézi azt a részletet WADDING Annaleseiből, mely szerint a névtelen minorita Nagy Lajosról szóló életrajzát a budai Szent János evangélistáról nevezett minorita kolostorban őrizték, de az ott később elpusztult.68 Az adatot DÉKÁNI, majd az ő nyomán KARDOS is közli.5 9 Az akkor még pályája elején álló DOMANOVSZKY a következtetések egész láncolatát fűzte ehhez a csonka, és mint látni fogjuk, még így is teljesen félreértett WADDING-idézethez. Nem tudjuk, maga írta-e ki, vagy pedig mástól kapta ezt a csonka idézetet. Annyi azonban bizonyos, hogy az eredeti, csonkítatlan szövegben egészen másról van szó, mint amit DOMANOVSZKY kihoz belőle. Ott ugyanis azt olvas"Vö. Szentpétery : i. т., I. köt., 222—225.1. 53 Uo. 231—232. I. " Uo. 239. 1. " Vö. Domanovszky Sándor : A Dubniczi Krónika. Századok, 1899; különlenyomat (Bpest 1899) 69—73. 1. — Dékáni Kálmán : János minorita Nagy Lajosról szóló krónikatöredéke. Bpest, 1910 (Középkori Krónikások XI), 18—27. 1. s' Vö. a 30. jegyzetben idézett új magyar fordítás bevezetésének 11. lapjával. 57 Lásd „Küküllei János és a Névtelen minorita krónikája". Latinból fordította Geréb László. A bevezetést irta Trencsényi-Waldapfel Imre. Bpest, 1960 (Monumenta Hungarica IV), 29—30. 1. s" Domanovszky : i. h. 72—73. I.: „Minthogy a minoritának az udvarhoz közel kellett állnia, valószínű, hogy krónikáját a budai kolostorban írta, s Waddingus tartott is fenn egy adatot, mely szerint Nagy Lajos életrajzát ott őrizték: „cuius (Ludovici) históriám coloribus descriptam pcsteris ibidem in Ecclesia Fratrum Minorum voluil; uUimis tamen his temporibus Fratres dealbata Ecclesia, eam deleverunt." " Dékáni : i. m. 25.1. — Kardos : i. h. 11.1.
