Századok – 1963

Közlemények - Karsai Géza: Névtelenség; névrejtés és szerzői név a középkori krónikákban 666

NÉVTELENSÉG, NÉVREJT ÉS ÉS SZERZŐNÉV KÖZÉPKORI KRÓNIKÁINKBAN 677 suk, hogy Johanna nápolyi királyné 1347-ben a Provenceba menekült, amikor Nagy Lajos bosszuló hadjáratáról értesült. Távollétében az uralma alá tartozó piemonti városkák, Chieri, Cherasoo, Mondovi és Cuneo fellázadtak ellene, és VI. Amadé szavojai gróf birtokába kerültek. VI. Amadé a következő évben visszatért Chambérybe, Szavoja fővárosába. Ott az említett városkák megszerzésének örömére előkelőivel együtt nyilvános és ünnepélyes lovagi tornát rendezett. Megparancsolta továbbá, hogy ezt az eseményt a helybeli minoriták templomában színes képen örökítsék meg az utódok számára. Legutóbb azonban, amikor a templomot bemeszelték, ezt a képet megsemmisítették.6

0 Amint az eredeti szövegből kitűnik, itt nem a mi Nagy Lajos királyunk nápolyi hadjáratán, hanem VI. vagy Zöld Amadé szavojai gróf (1334—1383) piemonti hódításain van a hangsúly. Ezen esemény emlékét nem könyvben, hanem színes templomi freskón örökítették meg. Nem a budai, hanem a chambéryi minoriták templomában. Nem kézirat pusztult el, hanem egy színes freskót meszeltek be idők folyamán a templom restaurálása alkalmával. — WADDING szövegének félreértése tehát immár második alkalommal okozott zavart történeti irodalmunkban. A hibás adatokat és a rájuk épített következtetéseket sürgősen törölni kell. Befejezésül még arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy krónikáink szociális hátterének, reális alapjainak, célzatosságának, a korviszonyokhoz való alkalmazásának, különböző formai elemeinek felkutatása és értelmezése terén még sok feladat vár reánk. A XIII. század elején keletkezett két nagy koldulórend szellemi kultúrája erősen rányomta bélyegét a ma ismert szövegekre.61

A domonkosok és ferencesek egyetemi végzettsége, bonyolult külföldi kapcsolatai, a rendtagok soknyelvüsége, gyakori vándorlásai, a dolgozó néphez fűződő közvetlen kapcsolatai stb. mind visszatükröződnek krónikáinkban. Budavári tartományi házaik jelentős szellemi központok voltak a középkorban. Műveltséget közvetítő szerepük felkutatása középkori krónikáink számos elemének helyesebb értelmezését fogja eredményezni. KARSAI" GÉZA A hiteles és teljes latin szöveg így hangzik: „Memorabilis est etiam hie annus (ti. 1347) ob tumultus bellicos Ludovici Pannoniae Regis in Regno Neapolitano contra Joannam, quae in Provinciám Galliae sibi subditam aujugerat. Quo tempore Querium, sive Cherium, Cheraseum, Möns Regalis, & Cuneus apud Pedemontanos, penes quos praefata dominabatur, eius excusso iugo, Amedeo VI. Comiti Sabaudiae sese dedidere, qui redux Chamberium anno sequenti, cum suis proceribus torneum publicum, festivum ac solemnem hac de causa celebravit ; cuius históriám coloribus descriptam posteris ibidem in Ecclesia Fratrum Minorum voluü ; ultimis tarnen his temporibus, dealbata Ecclesia, earn deUverunt Lásd Wadding : Annales Minorum, VIII. köt. Róma. 17331, 20. 1., 14—23. sor. — A coloribus describere kifejezés megfestést vagy lerajzolást, a dealbare ige pedig bemeszelést jelent ! Az elsőt Lomanovszky Nagy Lajos históriájának megiratására, a másodikat pedig a budavári Sz. János-kolostornak az observans ferencesek kezébe való jutására magyarázta (i. h. 73.1.). i k|IM>> • " XIV. századi krónikáink mintái és sok esetben közvetlen forrásai a naiv és népies szellemi, a legendákat, mondákat és szájhagyományokat bőségesen érvényre juttató domonkos és ferences történetírók voltak. Ezen jórészt még kiadatlan rendi, nemzeti és világkrónikák és más iratok átvizsgálása sok ismeretlen hazai anyagot hozhatna napvilágra. Az említett szerzetes történetírók ugyanis rendtársaik szóbelilközlésein kívül számos azóta elveszett hazai forrást is felhasználtak.