Századok – 1963
Közlemények - Karsai Géza: Névtelenség; névrejtés és szerzői név a középkori krónikákban 666
NÉVTELENSÉG, NÉVREJT ÉS ÉS SZERZŐNÉV KÖZÉPKORI KRÓNIKÁINKBAN 675 ÉRDY JÁNOS két érdekes feljegyzésre bukkant, melyekre a Magyar Tudományos Akadémia Történettud. Osztályának 1865. február 5-én tartott ülésén felhívta a figyelmet. BARANYAI DECSI JÁNOS, WADDING és TOPPELTINUS műveiből kiírt, fentebb már ismertetett idézetek ezek.45 Felfedezésük döntő fontosságú. Az ülésen ugyanis TOLDY FERENC is jelen volt. Ez felhasználta őket, és rájuk építve 1867-es díszkiadásában MÁRK KRÓNIKÁJÁNAK keresztelte el a Képes Krónikát.4 6 A MÁRK név ezzel a ténnyel rálépett a kósza híresztelések után a hivatalos érvényesülés útjára. Vezető történetíróink, a hivatalos szövegkiadások és fordítások bevezetései azonban egyelőre csak megemlítik TOLDY véleményét, de nem teszik magukévá. MARCZALI HENRIK, MÁTYÁS FLÓRIÁN, PAULER GYULA továbbra is állandóan Képes Krónikáról vagy Bécsi Képes Krónikáról beszél műveiben. MÁTYÁS FLÓRIÁN szerint neki teljesen mindegy, akár Marcus akár Caius volt a szerző neve. Inkább azt szeretné tudni, hogy az egyesek által Márknak nevezett szerző önállóan írt, interpolált vagy csupán szerkesztett-e egy KÉZ AI utáni krónikát.47 A MARK névvel szembeni kételkedést ós tartózkodást századunk húszas éveitől kezdve, JAKUBOVICH EMIL tanulmányai nyomán4 8 hirtelen a teljes elismerés váltja fel. Anélkül, hogy bármelyiket is alaposabban megvizsgálta volna, JAKUBOVICH megismétli TOLDY adatait, melyek — mint láttuk — a délibábos történésznek, HORVÁT ISTVÁNNAK régi feljegyzéseire mennek vissza. Ezért ő is vakon beleesik a WADDING Annaleseiben oly gyakori „Marcus citât" lapszéli hivatkozás csapdájába. Sőt azt a javaslatot is megkockáztatja, hogy LEIBITZER nyilvánvaló elírása nyomán javítsuk ki a SZEPESSZOMBATI KRÓNIKA „cronica Martiniana" kifejezését „Chronica Marciana"-ra. így akar a MÁRK névre középkori adatot produkálni ! Ez tudományos szempontból megbocsáthatatlan, hiszen a kérdéses mondat nem a Képes Krónikából, hanem MARTINUS OPPAVIENSIS művéből lett kiírva, amint fentebb igazoltuk. Végső következtetése sem állja meg a helyét, hogy MÁRK krónikaíró nevét a XV—-XVII. században széltében ismerték. A komoly történetírók és az e korban készült magyar nyelvű krónikák szerkesztői nem tudnak róla. LAMBECK és SCHWARZ GODOFRËD idézett nyilatkozataiból az is kitűnik, hogy a MÁRK nevet még akkor sem vették komolyan, ha a szepesi vagy erdélyi szász történetírók révén hallottak is róla. Pedig JAKUBOVICH ismerte LAMBECK nyilatkozatát a császári könyvtár magyar vonatkozású kéziratairól, hiszen más tanulmányaiban többször idézi. Arról is tud, hogy ezt BÉL MÁTYÁS is elfogadta nyolcvan évvel később.49 Mégis az említett bizonytalan adatoknak hisz, és HÓMAN tételéhez híven „a művelt udvari papok, káplánok, kancelláriai alkalmazottak" hosszú sorában olyan embert keres, „akinek életkörülményei egykorú krónikáink adataival is összeegyeztethetők". Ezt meg is találja Nagy Lajos és Erzsébet királyné kedvelt udvari papja, KÁLTI MÁRK személyében, akiről 1336—1358 között vannak adataink. 1358-ban már székesfehérvári őrkanonok, talán meg is halt ez évben. A halála miatt befejezetlenül maradt krónikát 1358-ban foglalták írásba.5 0 JAKUBOVICH szerint a Képes Krónika MÁRK művének díszesen illuminált másolata. Azt is kideríti, hogy miniaturáit Nagy Lajos udvari festője, MEGGYESI MIKLÓS készítette 1370-ben.5 1 JAKUBOVICH eredményeit minden különösebb kritika nélkül sokan átvették. így azok az elmúlt négy évtizedben átmentek a tudományos köztudatba, az egyetemi és középiskolai tankönyvekbe, a különböző összefoglaló művekbe és monográfiákba. GERÉB LÁSZLÓ szép új fordítása (1959) révén KÁLTI MÁRK neve szóleskörű nyilvánosságra tett szert. Csak kevesen figyeltek fel arra, hogy DOMANOVSZKY SÁNDOR, a kérdés legkiválóbb szakértője, aki az 1890-es évektől kezdve egész sor tanulmányban foglalkozik XIV. századi krónikaszerkesztésünk leszármazottaival, egyikben sem tud MÁRK vagy más szerző nevéről. Az 1937-ben közzétett kritikai szövegkiadás elé írt " Horvát István feljegyzéseit közli a Magyar Akadémiai Értesítő 15. évf. 1855, 77—79. 1. Csak e közlemény alapján írhatta Cherrier Miklós J. : A magyar egyház története. Pest. 1856, 259. lapon a következőket: „Némelyek szerint MAURUS vagy MARKUS szent Ferencz szerzetese, mások szerint pedig egy névtelen szerző 1358-ban hazánk történetéhez fogván, azt nemzetünk szittyái lakásától kezdve a saját élete végéig folytatta." •• Franciscus Toldy : Marci Chronica. Pest, 1867, 1—2.1. " Vö. M. Floriavus : i. m. III. köt. Lipsiae. 1883, VI—VII. 1. 48 Lásd Jakubovich Emil : Adalékok legrégibb nyelvemlékes okleveleink és krónikáink íróinak személyéhez. Magyar Nyelv, XXI. köt. 1925, 34—38.1. és Nagy Lajos oxfordi kódexe, a Bécsi Képes Krónika kora és illuminátora. Magyar Könyvszemle 1930. "Vö. Jakubovich Emil : Az ambrasi gyűjteményből való-e Béla király névtelen jegyzőjének kódexe? Magyar Könyvszemle XXXIV. köt. 1927, 93—94. 1. " Magyar Nyelv, 1925, 35—37. 1. 61 Erről bőven szól és a Képes Krónika miniaturáival foglalkozó irodalmat is közli Berkovils Ilona : A magyar feudális társadalom tükröződése a Képes Krónikában. Századok 1953, 72—107.1. és A Képes Krónika művészettörténeti jelentősége. Második bevezető tanulmány a Képes Krónika Geréb László-féle új fordításához. Bpest. 1959, 29—45. és 239—248. 1.
