Századok – 1963
Tanulmányok - Kirschner Béla–Rácz Béla: Az Ózdi Vasmű története a felszabadulás időszakában - 647
AZ ÓZDI VASMŰ TÖBTÉNETE 651 A munkásság elkeseredése egyre határozottabban a fennálló fasiszta rendszer ellen irányult. E folyamat meggyorsításához nagyban hozzájárultak a szov j et hadsereg sorozatos győzelmei, továbbá a Szlovákiában és Salgótar j án vidékén fellángoló partizánharcok. Az ellenállás fő formája a vasmű termelésének szabotálása volt. Dunst Sándor, a vasmű igazgatója, az ózdi vasgyár munkaügyi választmányának 1944. október 1-i ülésén felháborodva számolt be arról, hogy ,, . . . soha annyi igazolatlan kimaradás, bűnös hanyagság az üzemekben nem volt tapasztalható, mint a mai komoly időkben ... A pénzbüntetésnek nincs semmi hatása. A munkafegyelem és a munkásöntudat ily nagy fokú süllyedésével szemben a hüsz22 parancsnokság kénytelen a szabadság-büntetés drasztikus eszközéhez nyúlni. Az egyik meghívott hengerész pedig kijelentette, hogy ,,a termelés a lemezsoron lecsökkent, máskor 8 óra alatt termeltek annyit, mint most 12 óra alatt".2 3 Az 1944. október 15-i proklamáció után a baloldali személyek egy csoportja, Kubancsik István, Leniczky Gyula, Drenkó József, Benkő Gyula, Blahut Sándor és Bobák Pál összejöttek Válóczi Elek lakásán, ahol megtárgyalták az új helyzetet. Félve attól, hogy a kivonuló fasiszták tönkreteszik a gyártelepet, amit a fegyvertelen munkásság nem tud megakadályozni, még aznap felkeresték Hubai főszolgabírót és fegyvert kértek a munkásság részére. Hubai a kérés teljesítését megtagadta. Erre délután 2 órára többszáz főnyi tömeg vonult a városháza elé és fegyvert követelt. A tömeget csak a csendőrség tudta szétoszlatni. Mint ismeretes, a nyilasok a fővárosban még aznap átvették a hatalmat. Ózdon is megindult a puccsot követő napon a baloldali erők felszámolása: a nyilasok 45 baloldali munkást letartóztattak, és Miskolcra kísérték őket. Az összefogott személyek közül 33 még Miskolcról hazakerült, 12-őt azonban, Kubancsik Istvánt és Lászlót, Blahut Sándort, Jergel Vilmost, Blaskovits Ferencet és másokat október 24-én a szilvásváradi nyilas gyűjtőtáborba szállítottak. Csak november 7-én engedték őket szabadon Blahut Sándor és Jergel Vilmos kivételével, akiket Komáromba vittek. Jergel Vilmost később elengedték, Blahut Sándor azonban Sopronkőhidára került és a nyilas terror áldozata lett.2 4 Ez a letartóztatás nagy szerepet játszott abban, hogy a nyilas- és németellenes munkások között szervezett és irányított kapcsolat és fegyveres ellenállás nem bontakozott ki, hanem továbbra is az ellenállás passzívabb formája jutott érvényre. A letartóztatásból hazatért és a gyárban maradt baloldali munkások tovább akadályozták a termelést és szabotálták a gyárparancsnokság rendelkezését. Ebben a munkásokat néhány műszaki tisztviselő, mint pl. Kollárik János is segítette. Különösen határozott formát öltött az ellenállásnak ez a formája, amikor a Szovjet Hadsereg közeledtével a német és magyar hadvezetés napirendre tűzte az üzem megbénítását és tönkretételét. A nyilas minisztertanács 1944. november 16-án a Rimamurányi Rt. gyárak nyersanyagkészletének kiszállítását határozta el. E döntésről a vezérigazgatóságot Szakváry Emil iparügyi miniszter tájékoztatta. Közölte, hogy 22 Hüsz = hadiüzemek személyzeti parancsnoka. 23 Ld. a 21. jegyzetben idézetteket. 24 Leniczky Gyula, Kubancsik István és László, Válóczi Elek és Iíellebrandt József személyes visszaemlékezései alapján.
