Századok – 1963
Tanulmányok - Kirschner Béla–Rácz Béla: Az Ózdi Vasmű története a felszabadulás időszakában - 647
652 KLRSCHNEK BÉLA—KÁCZ BÉLA az ózdi-nádasdi ferróötvözeteket, a kész és félkészárukat a gyárakból mielőbb Nagysurányba vagy Érsekújvárra kell szállítani. A raktárhelyiségekről a Rimának kell gondoskodnia. Az elszállításról a Deutsche Industrie-Kommission in Ungarn (DIKO) fog intézkedni. A vezérigazgatóság a megjelölt termékek elszállítását a DIKO nélkül akarta lebonyolítani, mert tudta, hogy a DIKO a bevagonírozott termékeket nem az általa megjelölt helyre, hanem Németország területére irányítja. Szakváry a vezérigazgatóság kéréséhez hozzájárult. Ennek ellenére a termékek egy részét a németek mégis Brochauba vitték. A vezérigazgatóság november 29-én Bartha vezérőrnagyhoz küldött átiratában sürgős intézkedést kért a további rablások megakadályozására,2 5 az intézkedés azonban elmaradt. A vezérigazgatóság a vállalatoktól kitelepítendő gépeket sem akarta a fasiszta német hadvezetőség rendelkezésére bocsátani. A németekkel jelenleg még ismeretlen feltételek mellett egyezséget kötött, melynek értelmében a kitelepített gépek a Rima egyik csehszlovák üzletfelének raktárába kerülhetnek elhelyezésre. A megállapodás ellenére azonban a gépek egy részét Berlin környékére szállították, ahol a háború befejezése után a gyár felderítő brigádja meg is találta azokat.2 6 A nyilas minisztertanács döntésével szinte egyidőben, november 15-én a vasmű igazgatójának átadták Pintér vezérőrnagy kárpátaljai kormánybiztosnak a vasmű megbénítását elrendelő parancsát. A bénítási terv oly mértékű legyen — írta Pintér —, hogy az üzemek legalább félévig munkaképtelenek legyenek. A gyárigazgatósággal azt is közölte, hogy ha a tervvel a németek nem elégednek meg, akkor a gyárat kíméletlenül szétrombolják. Számítva a munkások ellenállására, karhatalom kiküldését helyezte kilátásba, amit a terv végrehajtásának elkezdésekor foganatosított is.2 7 Az I. hadsereg parancsnokságának 1944. november 26-án a gyárhoz küldött 30 494. sz. parancsa elrendelte a fenti terv alapján az ózdi gyárak bénítását és a munkásság elhajtását. Közben a II. Ukrán Hadsereg energikusan előretört: november 26-án Hatvan, 30-án pedig Eger, a fasiszta német védelem egyik fontos gócpontja, majd hat nap múlva a magyar hadiipar fellegvára, Diósgyőr—Miskolc is felszabadult. A németek terrorja, rombolási tervei és azok végrehajtása, továbbá a Szovjet Hadsereg rohamos előretörése fokozta a munkásság ellenállásának kibontakozását, a baloldali erők aktivizálódását, mely elsősorban az üzem megmentésére irányult. A munkások a durvahengermű szerelő műhelyének gépalkatrészeit elásták.2 8 Az acélmű munkásai, Ladányi János, Ködmön József, Szabó Lajos, Lakatos István, id. Rubint László és Oláh Gusztáv pedig leszerelték a munkagépek szíjait és elrejtették. Ezzel a ténykedésükkel az acélmű újraindítását hathatósan elősegítették.29 A gépműhely szíjainak 25 OL. RMSV Rt. vez. ig. lev. 1944/45. 236. dosszié. 26 Temesszentandrási Guidó személyes közlése alapján. Ő tagja volt annak a mérnökbrigádnak, melyet a gyár vezetősége a küldemények átvételére Csehszlovákiába küldött, majd onnan Németországba ment, hogy a gyár gépeit visszaszerezze. 27 OL. RM3V Rt. vez. ig. lev. 1944/45. 236. dosszié. 28 Uo. 29 OL. Nehézipari Központ (NIK) anyaga. A munkások ezért a NlK-től 1947 januárjában egyenként 200 Ft j utalmat kaptak.
