Századok – 1963
Tanulmányok - Kirschner Béla–Rácz Béla: Az Ózdi Vasmű története a felszabadulás időszakában - 647
650 KLRSCHNEK BÉLA—KÁCZ BÉLA Iában . . . leromlott".1 5 A Rima urai a terror fokozásával és csekély fizetésemeléssel igyekeztek e folyamatot megállítani. 1941—42-ben úgy látszott, hogy a vasmű munkásságának soraiban az erjedés megszűnt. De Mátyás vezérigazgató már 1943 szeptemberében kénytelen volt megállapítani, hogy ,,a munkásviszonyok terén a helyzet sajnos szintén nem olyan megnyugtató, mint amilyen egy évvel ezelőtt volt. Nagyjában és egészében munkásaink munkakészsége és viselkedése ellen komolyabb kifogás nem emelhető, de sajnálattal kell munkásaink hangulatának leromlását megállapítanom."1 6 Az okokat egyrészt az alacsony fejadagokban — a szükséges többletet a munkások csak a feketepiacon tudták beszerezni, ahol túl magasak voltak az árak —, a ruházati és lábbeli ellátás elégtelenségében; másrészt a permanenssé vált katonai behívásokban, továbbá a régi és az új munkaerők lakásviszonyainak különbözőségéből adódó ellentétekben jelölte meg.1 7 A fenti körülmények miatt a Rima vezetői aggasztó félelemmel fogadták a Kállay-kormánynak a szociáldemokrata szakszervezetek erőteljesebb szervezkedését lehetővé tevő politikáját, mert attól tartottak, hogy a vasműnél és többi vállalataiknál a szakszervezet a „felforgató elemeket" tömöríteni fogja.1 8 Ettől kezdve a gyáron belül fokozták a terrort. A munkásoknak még azt is megtiltották, hogy beszélgetés céljából egyik üzemegységből a másikba átjárjanak. Hogy ezt jobban ellenőrizni lehessen, minden önálló üzemegység munkásainak munkaruhájára különböző színű gombot tűzettek.1 9 Ezzel egyidőben megerősítették a csendőri ellenőrzést is. Az eredmény, mint láttuk, nem maradt el, a szakszervezet taglétszáma csökkent. A nyilaskeresztes pál't viszont, demagóg politikája révén, a politikailag iskolázatlan munkásság között jelentős befolyásra tett szert. 1944 közepére a vasmű munkásai közül mintegy 1000-en, elsősorban a betanított és napszámos munkások, léptek be a nyilaskeresztes pártba. A szakmunkások többsége azonban általában a nyilasmozgalomtól is távoltartotta magát.2 0 A nyilasok demagóg politikája fokozatosan lelepleződött, mivel a munkásokra háruló terhek állandóan súlyosbodtak. Ezt a súlyosbodást tükrözi a nyilasok által kreált „munkásválasztmány" vezetőségének 1944. szeptember 22-én az iparügyi miniszterhez küldött azon memoranduma is, melyben többek között ezt írták: „Az Ózdi Vasgyárban a munkásság helyzete tarthatatlan, oly alacsonyak a munkabérek . . ., 'hogy abból megélni a leszállított háborús igények mellett is képtelenség . . . 38—80 filléres órabérek vannak jelenleg, plusz 60%-os drágasági pótlék." ,, . . . családtagjaink semmiféle ellátásban nem részesülnek. Nem tudjuk gyermekeinket iskolába küldeni lábbeli hiány miatt. Ennek következtében —- olvasható tovább — a munkásság elkeseredése nöttön pő, nem hisz, bizalmatlan. Bizalmatlan azért, mert 25 esztendő minden politikai irányzata a dolgozó magyar életszínvonalának emelését tűzte ki céljául, a legutóbbi időkig azonban nem kapott semmit. . ,"2 1 15 OL. R.MSV Rt. ált. 7. csomó, 1940/41. üzletóvi jelentós. 16 Uo. 1942/43. üzletévi jelentós. 17 Uo. —- az 1943. aug. 31-i állapot szerint a rimai üzemekből 1825 munkást hívtak be (uo.). — 1944 márciusig a Vasműből 1432 munkást hívtak be. Ebből 104 megsebesült, 32 elesett ós 133 eltűnt (uo. vez. ig. lev. 1943—44, 5. dosszié). 18 Uo. , 19 Antalközi József, Válóczi Elek, Kubancsik László személyes közlése alapján. 20 Kubancsik László, Kubancsik István, Heilebrandt József és Leniczky Gyula személyes közlése alapján. 21 OL. RMSV Rt. vez. ig. lev. 1944/45. 10. dosszié.
