Századok – 1963
Tanulmányok - Kirschner Béla–Rácz Béla: Az Ózdi Vasmű története a felszabadulás időszakában - 647
AZ ÓZDI VASMŰ TÖRTÉNETE 649 egyik leghatásosabb módja. Az Ózdi Acélgyár munkásai közül 1944-ben 944 munkás lakott gyári lakásban.8 Emellett a vezetés a munkások családi házépítési törekvéseit is támogatta és 10 évi törlesztésre kamatmentes kölcsönöket folyósított a rászorulók részére. Az 1940/41 üzletévben erre a célra összesen 786 855 P-t utaltak ki. A fenti kedvezményeken felül a munkások ingyen kaptak fűtőanyagot és világítást. Azok a munkások, akik nem társulati lakásban laktak és ingyenes villanyvilágítást nem élveztek, 1940. október 1-től lakbér és világítási pótlékot kaptak,9 A részvénytársaság szociális juttatásai körébe tartozott pl. a rozsnyói vasas gyógyfürdő megvásárlása és berendezése, kultúrházak építése, munkáskönyvtárak létesítése. Ezenkívül korszerű sportlétesítményeket állítottak fel, gyári autóbuszokkal túrákat rendeztek, stb. Az ilyen juttatásokra fordított összeg az 1940/41-es üzletévben, 1 441 099 P-t tett ki.10 A burzsoázia befolyásának biztosítását szolgáló eszközök közül nem hiányzott a katolikus egyház sem, melyet a gyár tulajdonosai fontos és eredményes fegyverként használtak fel a munkásság balratolódásának megakadályozására. Az idézett üzletévi jelentésben maguk a tőkések is hangsúlyozzák: „A vallásos élet ápolását, a társulat mindenkor különös gonddal és áldozatkészséggel törekedett előmozdítani."1 1 Ezt, többek között, 7 templom és 15 kápolna felépítése és fenntartása is bizonyította.1 2 A munkásokat rendszeres templomjárásra és gyónásra kötelezték. Az utóbbiról igazoló cédulát adtak. E cédulát, továbbá az oltáregyleti tagságot a különböző juttatásoknál messzemenően figyelembe vették. Az igazgatóság által szervezett, húsvéti ünnepek előtti lelkigyakorlatokon is kötelező volt a megjelenés.1 3 A vezetés az anyagi megvesztegetés és a vallásos butítás rendszerét fokozódó rendőrterrorral és a baloldali magatartású munkások elbocsátásával, illetve elszigetelésével, a gyáron belüli szétszórásával egészítette ki. A vállalatvezetőség igyekezete kellő eredménnyel is járt. A szociáldemokrata párt ózdi szervezetének 1940-ben kb. 70—80 tagja volt. Az egyre fokozódó terror következtében ez a létszám 1943-ra 35—40-re, 1944 elejére 10—15 főre csökkent. A vas-és fémmunkások helyi szervezetének taglétszáma csupán a mindenkori párttagság kétszeresét érte el.1 4 A tőkések a szociáldemokrata párt és a szakszervezetek megszilárdulását és kiszélesedését az erősödő terrorral és nytímással akadályozhatták, de a háborús gazdálkodás fokozódó terhei következtében a munkásság tömegében végbemenő erjedést megállítani már képtelenek voltak. Ennek nyílt elismerését megtaláljuk az 1940/41-es üzletévi jelentésben is, melyben a következőket olvashatjuk: A munkásság ,, . . , hangulata és ezáltal munkakészsége is a katonai behívások, a megélhetés drágulása, egyes élelmezési cikkek és ruházati anyagok megszerzésének nehézségei, továbbá politikai izgatások folytán álta-8 Uo. 366. csomó. 9 Uo. 7. csomó, 1940/41. üzletévi jelentés. 10 Uo. 11 Uo. 12 Uo. 13 Leniczky Gyula, özv. Moravcsik Györgyné, Válóczi Elek, Mitterpach Pál, Blaskovits Ferenc, Antalköz József, Temesszentandrási Guidó személyes visszaemlékezései alapján. — A tanulmányban felhasznált visszaemlékezéseket mi gyűjtöttük. 14 Mauks Miklós és Kubancsik László személyes közlése alapján. Mauks Miklós ebben az időben az SzDP ózdi elnöke volt. 11*
