Századok – 1963

Tanulmányok - Kirschner Béla–Rácz Béla: Az Ózdi Vasmű története a felszabadulás időszakában - 647

648 KLRSCHNEK BÉLA—KÁCZ BÉLA martinkemencék az ország nyersacéltermelésének 51,5%-át, 4 097 331 q nyersacélt adtak.3 Ózd jelentőségét a Részvénytársaságon belül a következő adatok jelzik: a vasmű a samottgyár nélkül az 1942/43-as üzletévben 11 4 11357 q árut termelt, Borsodnádasd és Salgótarján ugyanakkor csak 693 936 q-t. A Vasmű súlya és szerepe még akkor is szembetűnő, ha csak az előállított hengerelt áruk mennyiségét vetjük össze. Az említett időszakban Ózdon 2 089 384 q-t, Borsodnádasdon és Salgótartjánban pedig összesen 693 936 q-t hengereltek. Az áruforgalmat tekintve szintén a Vasműé volt az elsőbbség. Az ózdi hengerművek készárutermeléséből az 1942/43-as üzleti évben 1 595 677 q-t adtak el. Ez a mennyiség a Rima összes félkész és készáru szállításának 62%-át tette ki.4 Ugyanebben az üzletévben a rimai vállalatoknál dolgozó 20 948 munkásból 7 076, vagyis az összlétszám több mint harmada Ózdon állott alkalmazásban.5. Ha az ózdi gyárakban dolgozó munkások politikai arculatának fejlődését és változását tanulmányozni kívánjuk, elengedhetetlen a környék konkrét helyi, társadalmi viszonyainak, továbbá a Rima általános munkáspolitikájának elemzése, mert mindkettő alapvetően határozta meg e nagy ipari centrum munkásságának politikai érlelődését. A munkásság politikai fejlődésére hátrányosan hatott, hogy Ózd messze volt a fővárostól, a magyar munkásság forradalmi központjától. 1920 után az ország határa közvetlenül Ózd mellett húzódott, ami megkönnyítette azt a nacionalista, soviniszta uszítást, amellyel a munkások figyelmét a tényleges társadalmi problémákról igyekeztek elterelni és lehetetlenné akarták tenni a >>. munkásság egységének létrejöttét. Emellett a Vasműt 50—60 km-es körzetben erősen elszegényedett agrárproletár réteg, illetve 1—5 hold földdel rendelkező szegényparaszti övezet vette körül. Ezek részére állandó munkaalkalmat csak a Vasmű tudott biztosítani. A parasztság ezen rétegei, de még az 5—10 holdas parasztcsaládok tagjai is „menedéket" kerestek a Vasműnél. Egy 1944. szeptember 15-én kelt kimutatás szerint a Vasmű munkáslétszáma 7629 fő volt, ebből 3029 ember vidékről járt be dolgozni.6

Ezek a munkások az Ózdot környező falvakban laktak, és az üzemi munka mellett még saját vagy bérelt földjüket is megművelték, illetve napszámos munkát vállaltak. Ez valamint a tömeges munkanélküliség és a háborús behívások miatti nagyarányú munkáscsere megnezítette és meglassította a munkások szervezkedését, osztályöntudatuk kiformálódását. A Vasmű törzsgárdája helyben, főleg a koloniákban lakott. Ez egyben azt is jelentette, hogy a vidéki munkások kispolgári nézeteinek és illúzióinak befolyásán túl, a modern tőkés vezetési módszerek és eszközök fokozódó alkalmazása révén a burzsoázia állandó befolyása alatt is állott. Es erre a Rima urai különösen nagy gondot fordítottak. így pl. olcsó lakást biztosítottak a munkásoknak: szobánként havi egy pengőt kellett érte fizetni, s miután a munkásság jelentős része társulati lakásban lakott, 1941-ben a részvénytársaság munkásainak több mint egyharmada,7 ez az eszköz volt a munkásság fékentartásának 3 OL. RMSV Rt, ált. 7. csomó 1942/43. üzletévi jelentés. 4 Uo. 1942/43. üzletévi jelentós adatai alapján. 5 Uo. 353. csomó; uo. vezérigazgatósági levelezés (a továbbiakban: Vez. ig. lev.) — 1945—46. 128. dosszié adatai alapján. 6 Uo. ált. 366. csomó. 7 Uo. 7. csomó, 1940/41. üzletóvi jelentós.