Századok – 1963
Tanulmányok - Kirschner Béla–Rácz Béla: Az Ózdi Vasmű története a felszabadulás időszakában - 647
AZ ÓZDI VASMŰ TÖRTÉNETE A FELSZABADULÁS IDŐSZAKÁBAN I Az Ózdi Vasmű Magyarország egyik leghatalmasabb konszernjének, a Rimamurányi—Salgótarjáni Vasmű Rt.-nek szerves részét képezte és legjelentősebb objektuma volt.1 A Részvénytársaság gazdasági hatalma elsősorban az Ózdi Vasműn nyugodott, amelynek az ország alapanyag-iparában meghatározó szerepe volt. 1943-ban a kohók az ország nyersvastermelésének 68,9%-át,2 a 1 A Részvénytársaságnak 14 000 hektár erdője, 11 vasércbányája, 8 szénbányája és 1 mészkőbányája volt. A bányákban az 1942—43-as üzletévben 9 935 246 q vasércet, 8 429 296 q szenet és 1 748 787 q mészkövet termeltek ki. (OL. Rimamurányi Salgótarjáni Vasmű Rt. általános [továbbiakban: RMSV Rt. ált.] 7. csomó, 1942/43. üzletóvi jelentós alapján.) Feldolgozó üzeme működött Ózdon, Borsodnádasdon és Salgótarjánban. Az 1940-es években az össztermelés Ózdon 700 000 tonna, Borsodnádasdon 35 000 tonna hengerelt lemez, Salgótarjánban 38 000 tonna különféle vasáru volt (uo. Bán Antal iparügyi miniszter félhív. iratai.) A fenti felsorolt ipari objektumok értéke 262 290 000 P-t tett ki, 1943-as pengő értékben (uo.). A Részvénytársaság öt belföldi és egy külföldi vállalat részvényei felett teljesen vagy részben rendelkezett. A Magyar Vagon- és Gépgyár Rt.-nél a részvények 95%-ával, a Romeiser F. és Fiai Rt.-nél 100%ával, a Magyar Vasötvözet Rt.-nél 33%-ával, a Salgótarjáni Kőszénbánya Ilt.-nól 10%-ával, a Csehszlovákia területén működő Pirit Kénkobalt-, Vas-, Acél- és Rézgyár Rt.-nél a részvények 100%-ával rendelkezett (uo.). A Rimamurányi urainak hatalmát növelte a hazai és a nemzetközi monopoltckével, valamint az államhatalommal való összefonódásuk. A Rimamurányi, gazdasági potenciáljának megfelelően, kiemelt szerepet kapott az 1938-ban meginduló háborús program megvalósításában. Az 1942/43. üzletévi jelentésben beszámolnak arról, hogy a termelést ,,. . . az előző évnél lényegesen fokozottabb mértékben a hadigazdálkodás követelményei irányították" (OL. RMSV Rt. ált. 7. csomó. 1942/43. üzletévi jelentés). Ennek megfelelően a háborús gazdálkodás szempontjából szóbajövő belföldi nyersanyagok termelését nagy mórtékben fokozták. Ugyanakkor azon cikkek gyártását jelentősen korlátozták, amelyeknek a háborús gazdálkodás szempontjából nem volt jelentőségük. Ezzel kapcsolatban Mátyás Jenő vezérigazgató 1943. szept. 27-én a következőket mondotta: „Nagy megelégedéssel kell megállapítanom, hogy vállalatunk ezt a reáháruló feladatot (a háborús feladatokat) a lefolyt üzletóvben az összes illetékes tényezők megelégedésére oldotta meg. Mindenki elismerte, hogy a világháború negyedik esztendejében fennálló nagy nehézségek közepette a magyar hadigazdálkodás szempontjából reánk háruló feladatokat jobban megoldani már nem lehetett" (uo.). E feladatnak főleg azért tudott a Rima „az összes illetékes tényezők megelégedésére" megfelelni, mert a háborús években nagyarányú beruházási tevékenységet fejtett ki. 1938. jún. 30-tól 1944. jún. 30-ig beruházásra 47 961 242 pengőt irányoztak elő. Ebből a kohókra 12 231 487 pengő, az Ózdi Acélgyárra 11 071 408 pengő jutott (uo. ált, 7. csomó. 1938/39., 1939/40., 1940/41., 1941/42. és 1943/44-es üzletóvi jelentések alapján). A Rima áruforgalma 1942/43-ban már 123,2 millió pengőt tett ki, ami 28%-kal haladta meg az előző üzletév forgalmát (uo. ált. 395. csomó). 2 Berend T. Iván—Bánki György : Magyarország gyáripara a második világháború előtt és a háború időszakában. Bpest. Kossuth Kiadó. 1959. 421. 1. 10 Szűzadok
