Századok – 1963
Tanulmányok - R. Várkonyi Ágnes: Buckle és a magyar polgári történetírás 610
628 R. VÁRKONYI ÁGNES: В UCK" LR ÉS A MAGYAR POLGÁRI TÖRTÉNETÍRÁS és felületes állítást is talált munkájában, de véleménye szerint ő az, aki a legélesebben hangsúlyozta a „pozitivista iskola alapvető tanait". Művében egyik zálogát látja annak, hogy „a pozitív iskola számos esemény kulcsát megtalálta már". Bebizonyítottnak tekinti a fejlődés menetét. Elfogadja azt az elvet, hogy az államférfiak hatalmának és a vallások hatásának túlbecsülése helyett a nép élete felé forduljon a kutatás figyelme, mert ,,a tömegek életében mutatkozik . . . azon fejlődés, melynek törvényeit kitanulni a történelem feladata". Fenntartással csupán a teljes haladás elvével szemben él, Bucklelel vitázva azt fejtegeti, hogy nem a tudomány az egyedüli emeltyűje a haladásnak, és nem a tudomány tételei, hanem a hatása az, ami figyelmet érdemel. A „History of Civilisation" eszméit, mint általában a pozitivista történetszemlélet elveit, helyes kiindulópontnak tekinti a további vizsgálódásokhoz.39 Ebben az időben minden jel arra mutatott, hogy a pozitivista történetszemlélet Bucklelel és a vele közel egyidőben alkotó, Magyarországon ugyancsak az érdeklődés központjába kerülő Lecky, Draper és J. St. Mill gondolataival épül bele a hazai történettudományba és antifeudális szemlélete adja majd szerves keretét a történelmi vizsgálódásnak. A magyar uralkodó osztály a kiegyezést követő reményteli várakozás rövid időszakát élte. Valamennyi rétege, a köznemesség, az arisztokrácia, a nagypolgárság bízott abban, hogy az Ausztriával kötött szerződés megerősíti vagy tartósan őrzi hatalmát és feltárja előtte a gazdasági megerősödés, az ipari fejlődés Európa más országaiban annyiszor csodált és irigyelt szép útját. E reményteljes és biztonságérzettől eltöltött hangulatban harmonikusan zengtek Buckle szavai az értelem, a tudomány mindenhatóságáról. Az uralkodó osztály biztonságérzését erősítették azok az elvek, amelyek a történelem törvényszerűségeinek megismerésében látták a csodaszerét minden bajnak. Háborúnélküli, gyarapodó, boldog korszak kopogtatását vélték hallani ajtajukon. Buckle tudományos optimizmusa talán legerőteljesebben egy még 1858-ban elhangzott előadásában jut kifejezésre. Az előadást 1870-ben Szász Károly fordításában közli a Pesti Napló „A nők befolyása a tudomány előrehaladására" címmel. Buckle annak ürügyén, hogy a női nem is alkalmas minden ellenkező nézet ellenére is a tudományos vizsgálódásra, a tudomány jövőjéről beszél. A valódi tudás nem a tények ismeretében áll — mondja —, ez csak tudákossá alakít, hanem a tények fölhasználásában, mely bölcsésszé tesz. A tudomány képes előre látni az eseményeket, de most még csak gyermekkorát éljük a tudománynak. „Nagy és fényes pálya áll előttünk, melyet számos nemzedékek fognak csak egészen átfogni. Dúsgazdag aratást látunk a távolban, melybe közülünk még talán némelyek megérik, hogy belevághassák sarlójukat, de melyből a legnagyobb rész bizonyára késő utódainkra marad — számukra van fenntartva az utolsó, döntő csata az ember és a természet között folyó nagy harcban."40 Történész olvasóit Buckle a tudomány minden-39 Századok. 1871. 508.1. — Pauler Gyula : A pozitivizmus hatása a történetírásra. Századok. 1871. lu Pesti Napló. 1870. márc. 5„ 52. sz. — A téma nem új Magyarországon és nem esupán Bucklehöz kapcsolódik. Már a reformkorban felmerült, de kétségtelen, hogy a sajtóban 1868—1871 között szaporodnak el feltűnően a női emancipáció kérdésével foglalkozó munkák. Valamennyi megegyezik abban, hogy pozitivista írók főleg St. Mill elveire támaszkodnak. Ld. Halász Imre cikkét az Anyagi érdekek 1868-i évfolyamában. — Pius Desiderius : Hon. 1870. nov. 6. sz. — IlUssy György : A nők munkaképessége és munkajoga, különösen szellemi téren. Pest. 1871. 47. 1. — Szerényi Ede : A női emancipatio. Győr. 1872.
