Századok – 1963

Tanulmányok - R. Várkonyi Ágnes: Buckle és a magyar polgári történetírás 610

616 R. VÁRKONYI ÁGNES: В UCK" LR ÉS A MAGYAR POLGÁRI TÖRTÉNETÍRÁS Mérhetetlen tömegű anyaggal próbálja bebizonyítani, hogy a műveltség következtében szabadult fel az emberiség a teológiai dogmák hatalma alól, és ültek el a vallásüldözések véres hullámai. A háborúk kegyetlenségének és gyakoriságának csökkenését is a tudományos felfedezéseknek és a gazdasági ismeretek terjedésének köszönhetjük, s a törvényszerű fejlődésbe vetett hittel mondja, hogy hamarosan végképp eltűnnek a történelemből az emberiség szenvedésének e legbőségesebb forrásai is. Az emberiség értelmi előrehaladása szüntette meg véleménye szerint a legnagyobb rosszat, a vagyon és a politikai hatalom egyenlőtlen elosztását. Látókörének határait a polgárság érdekei vonják meg: csupán a feudalizmusban látja a javak igazságtalan bitorlásának korszakát, s egyedül a polgári osztály tagjai méltók arra, hogy részesedjenek a hatalomból. Ám műve, amelynek legnagyobb erősségét és leginkább maradandó részét a feudális társadalmi rend bírálatával foglalkozó fejezetei alkotják, bizonyító adatainak halmazával a társadalmi mozgalmak mélyebb összefüggéseibe is bevilágít. Véleménye szerint a francia forradalomig a történelem nagy folyamata nem volt egyéb, mint az értelmi fejlődés, a társadalmi felemelkedés ellenségeinek, a királyoknak és minisztereknek, a nemesuraknak és a klérus tagjainak visszaélése minden hatalommal. Sokoldalúan bizonyítja, hogy a történelem nagynak mondott egyéniségei, az uralkodók és hódítók, akik hatalmuk következtében a szolgalelkű történetírók hamisításai során lettek mintegy határjelző, kiemelkedő alakjai a történelemnek, valójában nem segítették, sőt a legtöbb esetben akadályozták a haladást. III. György a rabszolgaságot — mint Buckle írja — azért tartotta a régi jó idők egyik szokásának, mert az „ősök bölcsessége szentesítette". „E fejedelem — jellemzi III. Györgyöt, akiben az egyház a maga hatalmának nagy megszilárdítóját tisztelte — épp oly önkényes vala, mint amily babonás. . . minden, mi a reformnak csak a színét is viselte magán — már a kutatás puszta említése is, borzadály vala e korlátolt és bárgyú fejedelem szemében." Hozzá képest a legegyszerűbb írnok is nagyobb ismeretekkel és képzettséggel rendelkezett.11

Meggyőződése, hogy Franciaország bajait a tudatlan királyok haszonlesése súlyosbította. Az annyi történész által csodált Napkirályról Buckle bebizonyította, hogy abszolutizmusa minden téren akadályozta a polgári haladást. „XIV. Lajos kora a hanyatlás kora vala: a nyomor, türelmetlenség és elnyomás korszaka; a szolgaság, gyalázat és szemtelenség ideje."12

Napoleon életét úgy tekinti, mely nem volt más, mint „szakadatlan of food caused an unequal distribution, first of wealth, and then of political and social power. Among nations subjected to these conditions, the people have counted for nothing; they have had no voice in the management of the state, no control over the wealth their own industry created. Their only business has been to labour ; their only duty to obey." I. m. I. köt. 80—81. 1. A zárójelbe tett mondat a magyar kiadásból kimaradt. 11 Buckle : Anglia művelődésének története. 3. köt. 98. 1. — ,,. . . for he, being despotic as well as superstitious, was equally anxious to extend the prerogative, and strengthen the church. Every liberal sentiment, everything approaching to reform, nay, even the mere mention of inquiry, was an abomination in the eyes of that narrow and ignorant prince." I. m. I. köt. 446. 1. 12 Buckle : Anglia művelődésének története. 5. köt. 43. 1. — ,,. . . the age of Luis XIV. was an age of decay: it was an age of misery, of intolerance, and oppression; it was an age of bondage, of ignominy, of incompetence". I. m. II. köt. 202. 1. — Az abszolutizmust Buckle a feudális államszervezet legreakciósabb, a haladást leginkább gátoló állam/