Századok – 1963

Tanulmányok - R. Várkonyi Ágnes: Buckle és a magyar polgári történetírás 610

BUCKLE ÉS A MAGYAK POLGÁRI TÖRTÉNETIK AS 617 törekvés arra, hogy az emberiség szabadságait elnyomja, és páratlan tehetsége kimeríté minden segédforrásait egy nagy kor irányai elleni küzdelmében". III. Károly spanyol király példáján pedig azt bizonyítja be, hogy a kiváló képességekkel rendelkező, felvilágosult, minden ténykedésével a haladás ügyét szolgáló uralkodó sem változtathatja meg egymaga országának törvényszerű fejlődését.13 A csodált uralkodókat Buckle csupán koruk egyszerű teremtményeinek tekinti, akik semmi lényeges hatást nem gyakorolhattak a történelem nagy sodrára. A királyok, államférfiak, törvényhozók — írja — „bármely nagy legyen is hatalmok, a legjobb esetben is csak esetleges és elégtelen képviselői koruk szellemének ... És az emberiség haladásának általános szemléleténél csak úgy kell őket tekinteni, mint bábokat, melyek egy ideig kérkedve sürögnek-forognak kis színpadjokon, míg messze kívülök és körültök minden oldalon gondolatok és eszmék szülemlenek, melyeket alig tudnak észrevenni és amelyek mindazonáltal egymaguk vezérlik az emberi események összes menetét."14 Az uralkodók legtöbbször a középszerűségnek is alattamaradó tehetsége és évszázadokig tartó szilárd hatalma között a látszólagos ellentmondást a nemesség és a klérus történeti szerepének bemutatásával oldja fel. „A két nagy akadályt — írja Buckle •—, melyek a népet oly soká tárták lenyűgözve, a szellemi és földesúri kényuralom, egyház és nemesség zsarnoksága képezé." ' Kevés történetíró jellemezte olyan gúnyos fölénnyel és éleslátással a szalagok, i csillagok, keresztek, udvari tisztségek után futkozó, „üreseszű", haladó gondolatok befogadására képtelen nemességet, mint Buckle. Szinte kedvét leli minden elképesztő mozzanat megragadásában, amellyel az igaz képet még meggyőzőbbé teheti kora emberei előtt. Megfosztja minden ráaggatott fényétől az udvaroncok „léha és "satnya, buja.. . ledérerkölcsű. . . és babonákban bízó" seregét; meggyőződése, hogy a francia nemesség nagyobb fontosságú-1 nak tartotta a királynő jelenlétében való leülés szabadságát, mint egy szabadságharcot.1

5

Ám a nemességet soha sem egyedeiben tekinti, hanem mindig mint osztályt jellemzi, és magatartásának törvényszerű mozzanatait hangsúlyozza. Kimutatja, hogy a nemesség azért ellenzett minden szellemi mozgalmat, amely az egyházi és világi tekintélyeket ostromolta, mert tudatában formájának tekint i. A centralizáció", véleménye szerint, elnyomja az egyéni kezdeményezést, s ez nem gazdasági, hanem tudományos téren tragikus, mert úgy látja, hegy a tudomány elönállótlanodása bénítja meg az egész társadalmat. 13 Buckle : Anglia művelődésének története. 4. köt. 19.1. — „The life of Napoleon was a constant effort to oppress the liberties of mankind; and his unrivalled capacity exhausted its resources in struggling against the tendencies of a great age." I. m. П. köt, 27. 1. — III. Károlyra Id. 15. fej. a magyar fordítás 7. köt. 77—90. 1.; i. т.: II. köt. 552—570. 1. 14

Buckle : Anglia művelődésének története. 3. köt. 68—69. 1. — ,,. . . however great tbe;r power may be, they are at best the accidental and insufficient representatives of the spirit of their time; . . . and, in a general view of the progress of Man, are only t be regarded as the puppets who strut and fret their hour upon a little stage; while, beyon them, and on every side of them, are forming opinions and principles which they can scarcely perceive, but by which alone the whole course of human affairs is ultimately governed." I. m. I. köt. 387. 1. 15

Buckle : Anglia művelődésének története. 3. köt, 66. 1. „The two gTeat obstacles by which the nation had long been embarrassed, consisted of a spiritual tyranny and a territorial tyranny: the tyranny of the church and the tyranny of the nobles." I. m. I. köt. 383. 1. — A francia és a spanyol nemességet bírálja legélesebben. Anglia, Skócia és Írország feudális uralkodó osztályát a klérussal és a királyi hatalommal vívott harcának alapján árnyaltabban jellemzi. 8*