Századok – 1963

Tanulmányok - R. Várkonyi Ágnes: Buckle és a magyar polgári történetírás 610

BÜCKLE Es A MAGYAR POLGÁRI TÖRTÉNETÍRÁS 611 Ez a filozofikus jellegű mű igazán lelkes fogadtatásra csak a történelem tudományos kérdéseivel soha nem foglalkozó olvasók, a fiatal értelmiség, és általában a nagyközönség köreiben talált. A szaktudósok alkotó műhelyeiben általában nem kapott helyet, érdektelenül vagy indulattal tolták arrébb. Spencer saját bevallása szerint éppen hogy csak belekukkantott, orosz parasztok könyvei között viszont Mackenzie Wallace kétszer is megtalálta fordítását.3 Mire magyar nyelven első kötete néhány lelkes fiatalember magánvállalkozásaként napvilágot látott, addigra nemcsak a német, francia, orosz fordítások több kiadása fogyott el, nemcsak Oxford és Cambridge klerikális körei, a kormányokat kiszolgáló Akadémiák, vagy a német új kantiánus történészek látták el a tudományos bizalmatlanságot és veszélyt jelző zászlócskáikkal a történettudomány láthatatlan térképén Buckle gondolatait, hanem Magyarországon is vélemények és viták kereszttüzébe került. A magyar polgári historiográfia azonban, amikor Buckle magyarországi életéről beszélt, inkább a történetírás történetével foglalkozó művek íratlan követelményeit tartotta szem előtt, mint a tényanyagot. Hiszen Buckleről minden valamirevaló történésznek illett tudnia, aki az európai tudományosság részeseinek rangját igényelte. E formális gyakorlat Bucklelel kapcsolatban abból állt. hogv őt is megemlítették, mikor a pozitivista történetszemléletről írva felsorolták azokat a nagy külföldieket, akiknek „káros" és „romboló" hatása Magyarországon „szerencsére" nem érvényesült. Neve Comtetal és Tainenel együtt szerepelt, pedig már a Századok korábbi évfolyamaiban is rálapozhattak volna a Buckle felfogását egyrészt Comte, másrészt Taine nézeteitől világosan elválasztó tanulmányokra. A biztonság pedig, amellyel Buckle elveit Comte pozitivizmusával tekintették egynek-—tudjuk, súlyos vád ilyet mondani —, a vakság, a tudatlanság erénye, hiszen a korabeli külföldi irodalom teljes ismeretlenségéről vall. Nem csoda, hogy a hazai polgári historiográfia Buckle nevében is a comtei nézetek megtestesítőjét látta, hiszen a pozitivista történeszemléletet részletéiben, történeti összefüggéseiben soha nem elemezte, a „History of Civilisation"-t pedig említésre sem méltatta. Dilthey anélkül, hogy alaposan ismerte volna a művet, rokonságba hozta, sőt azonosította azt a marxizmussal. A mi szellemtörténész historiográfusaink is úgy formáltak véleményt a pozitivista történetszemléletről, hogy teljességgel mellőzték annak behatóbb tanulmányozását, a művek ismeretét és hazai jelentkezésének történeti körülményeit.4 3 G. A. Wells : The critic of Buckle. Past and Present 1956 ápr. 75—89. 1., Giles Si. Aubyn : A victorian eminence. The Life and Works of Henry Thomas Buckle. London. 1958. 229. 1. — Aubyn azzal magyarázza Buckle nagy közönségsikerét, hogy a széles olvasóközönség szemében úgy tűnt: sikerült az adatok tömkelegében rendet teremtenie. Sokan azt hitték — írja —, hogy a könyv szerzője à század nagy lángelméje. A körülötte kialakult vitáról viszont egvesek Luther és Knox korának feléledésére következtettek. (Étienne : Revue des Deux Mondes Vol. LXX1V, 1868. p. 376.) 163. 1. 4 „A vérbeli történészek munkásságán is világosan felismerhető a nagy pozitivisták — Comte, Buckle, Taine — hatása, de ezeknek a régi történeti iskolák hagyományaiban és Ranke genetikus történeti felfogásában gyökerező történetszemlélete ós a kor tudományos színvonalán álló történeti módszere megakadályozta az ahistorikus elmélet és felfogás fenntartásnélküli elfogadását" — írja Hóman Bálint : A történelem útja c. tanulmányában, amely a magyarországi pozitivizmus kérdéseivel foglalkozó korábbi szellemtörténeti tanulmányok (Thienemann, Hornyánszky, Nagy József) eredményeit foglalja össze. A magyar történetírás új útjai. Bpest. 1931. 22, 33. 1. — A Buckle nézeteit Comteétól és Taineétől elválasztó hazai fejtegetésekre Id. a 47. és 58. jegyzetet. Bucklenek