Századok – 1963

Tanulmányok - R. Várkonyi Ágnes: Buckle és a magyar polgári történetírás 610

612 К. VÁKKONYI AGNES Napjainkban a burzsoá történetírás sokkal nagyobb figyelemmel fordul Buckle felé, egyes irányzatai alaposabb tudományos gonddal elemzik a „History of Civilisation"-t, mint az elmúlt száz esztendő alatt bármikor. Természetes azonban, hogy amint a XIX. század pozitivistáit új érdeklődéssel vizsgáló művek látókörén a hazai történetírás teljességgel kívül esik, Buckle magyarországi fogadtatásáról sem tudnak semmit.5 Vizsgálódásunkban azonban nem a Buckle művének elterjedését jelző adatok szaporításának szándéka vezet. Bár be kell vallanunk, hogy munkánk első, csupán a tényanyagot regisztráló fázisa után máris eredményként könyvelhettük el azt a tényt, hogy a polgári történetírás Magyarországon a 48-as szabadságharcot és forradalmat követő évtizedekben nem volt olyan magábaforduló, a feudalizmus gondolatvilágában megrekedt, nem maradt el annyira a gazdasági és a társadalmi fejlődésben előbbrelevő országok mögött, mint azt az eddigi, főleg szellemtörténeti historiográfiai áttekintések alapján vélni lehetett. Ám Buckle magyarországi útját elemezve célunk nem a meglevő keretek kiegészítése; többet szeretnénk elérni annál, hogy csupán a magyar polgári történetírás egyik elfelejtett fejezetét ismertessük. Magyarországon a, kapitalista fejlődés kibontakozásának folyamata viszonylag késve indult meg, rövid időre összeszorulva, súlyos feudális koloncokkal terhelten ment végbe. A fáziseltolódást mindennél jobban jelzi az 1871. év, amely nyugaton a Párizsi Kommün, Magyarországon viszont még a kapitalista fejlődés első sikereinek esztendeje. E fázislemaradás a tudat síkján azonban nem jelentkezik ilyen feltétlen szabályossággal. A megkésettek hevességével bontakozó kapitalizmus és az önmagát túlélt, szívós feudális viszonyok között a gazdasági és társadalmi mozzanatoknak sokféle rétege torlódott egymásra csaknem egy évtized leforgása alatt, s ez az egymásratorlódás ideológiai síkon sajátos módon tükröződött. Buckle műve Magyarországon magasabb feszültségek áramkörébe került, mint Európa más országaiban, áttekinthetőbb, leplezetlenebb volt a körülötte fellángoló vita és aránylag rövid idő alatt polarizálódtak az álláspontok is. A „History of Civilisation in England" hazai életének időben és térben nagyon is jól körülhatárolható területén egyszerűbb fellelnünk a vélemények igazi indítékait. Ahol csaknem egyidőben született meg e műről a feuadalizmus krónikaíróira jellemző királycentrikus, a teológiai vagy a radikális polgárság álláspontját tükröző vélemények mellett már a marxista szemlélet jegyében érlelődő kritika, könnyebb a szavak mögé tekintenünk. Ahol a hivatalos történetírás egyik reprezentáns képviselője két év leforgása alatt homlokegyenest megváltoztatta a Buckleről kialakított véleményét, talán választ kaphatunk arra a kérdésre is, hogy a burzsoázia képviselői miért fogadták annakidején olyan heves visszautasítással azt a kora más pozitivistáihoz való viszonyával foglalkozó munkák: Aubyn : i. m. 162. 1. Leghevesebben Mill tagadja, hogy Buckle Comte tanítványa lenne, szerinte egyikük sem ugyanazt az igazságot látta. (Mill : Auguste Comte and Positivism. 1865. 46. 1.); — H. J. Stirling : Darwinianism. The North American Review. Vol. CXV, p. 72, 1872. júl.; — A Memoir of W. E. H. Lecky, by his wife. 1909. 30. 1.; — Diltheyre: G. A. Wells : i. m. 82—83. 1. — Hodges mikor a pozitivista történetszemlélet veszélyeiről beszél, Bucklet idézi, akit б a marxistákkal vesz egy kalap alá. H. A. Hodges : Dilthey. London. 1944. 71. 1. — G. A. Wells : i. m. 79. 1. Buckle és Taine között Dilthey nem tesz különbséget: W. Dilthey: Weltanschauurigslehre. Abhandlungen zur Philosophie der Philosophie. W. Dilthey Gesammelte Schriften VIII. B. Stuttgart. 1960, 131. 1. 5 Aubyn: i. m.; Theories of History. 1960. 105—124. 1.