Századok – 1963
Tanulmányok - H. Haraszti Éva: A chartizmust megelőző angliai reformelméletek és mozgalmak az ipari forradalmak idején 567
602 H. HARASZTI fi VA harcos programját: ,,Az igazság hatalmának szembeállását a politikai hatalommal" és a sajtószabadság kivívását. „Le a királyokkal, papokkal és lordokkal — olvashatjuk egyik cikkében —, . . . mert velük, vagy akár csak egyikükkel, nem lehet az életszükségleti cikkek megteremtőinek körében sem béke, sem gazdasági jólét."8 8 A lap következetesen harcolt az egyház ellen, a hat törvény visszavonásáért, a szabad, illetékmentes sajtóért, rendszeresen írt Cobbettről, a munkásság szervezeteiről és gyűléseiről, a munkanélküliségről, a mezőgazdasági dolgozók nyomoráról és mozgalmairól (,,Riots in the Country" — „Vidéki zendülések" címmel), sőt túltekintve a hazai mozgalnlakon, élénk rokonszenvvel foglalkozott az írekkel, a lengyelekkel, kitűnő ismertetéseket közölt a franciaországi és belgiumi helyzetről. A lap teljes egészében közzétette az 1831 júniusi nagy, londoni radikális tömeggyűlésen elfogadott, az Alsóháznak címzett kérvény szövegét. E gyűlésnek nemcsak a fővárosi tömegek részvétele adott rendkívüli, sőt szinte fenyegető jelentőséget, felszólaltak a különböző iparvidékek többezer embert képviselő küldöttei is. A kérvényt magát is inkább erőteljes és fenyegető, mint alázatosan előterjesztő hangnemben fogalmazták meg: ,,Az Önök kérelmezői kötelességmulasztásban éreznék magukat vétkesnek, lia e jelenlegi fontos válság alkalmával nem intéznék az Önök »Tiszteletreméltó Háza« elé állampolgári és politikai sérelmeikről szóló őszinte és becsületes nyilatkozatukat. Az Önök kérelmezői mindenekelőtt megállapítják, . . . hogy bár a közösség birtokában lévő gazdagságot a munkásnépesség szakértelme és munkája teremtette elő, az ő érdekeiket és jólétüket mégis évek óta teljesen feláldozta az ország törvényhozó testülete; az Önök kérelmezői továbbá azt is megállapítják, hogy meggondolatlan törvények sorozata munkájuk megfelelő ellenszolgáltatásától igazságtalanul és túlságosan gyakran megfosztotta, és sok esetben az emberi nyomorúság legalsóbb fokára szorította őket." E bevezetés után a kérelmezők arra a következtetésre jutottak, hogy "... már elviselhetetlen számukra továbbra is megalázott és nyomorúságos helyzetük. Bár lenne joguk megválasztani azokat, akik e törvényeket hozzák; e jog nélkül ugyanis az ember a valóságban nem más, mint rabszolga. E meggyőződéstől áthatva az Önök kérelmezői követelik képviseleti jogukat; ha ezt a jogot igazságtalanul megtagadják, az Önök kérelmezői habozás nélkül kinyilvánítják, hogy Anglia törvényei nem egyebek, mint a nép nagy tömegeit terhelő zsarnoki rendeletek, amelyeket brutális erőszakkal léptettek életbe; ugyanis minden »szabad« állam elismert vezérelve — sőt még az Önök rohadt alkotmánya is elismeri —, hogy »a mindenkire kötelező törvényeket mindenkinek jóvá kell hagyni« és hogy az »adózás képviseltetés nélkül« olyan zsarnokság, amelynek ellen kell szegülni." Az ellenszegülést azonban a kérelmezők igen elvont formák között fejtették ki: a zsarnoki, brutális erőszakkal az erkölcsi bátorságot, a csalárdsággal az egyenességet, az igazságtalansággal az igazságot állították szembe, s úgy érezték, hogy ezeknek a nemes elveknek alkalmazása régóta visszatartott 88 The Poor Man's Guardian. 1831. júl. 9. (A lap teljes évfolyamai mikrofilmen megtalálhatók az MTA Tört. Tud. Int. archívumában.)
