Századok – 1963

Tanulmányok - H. Haraszti Éva: A chartizmust megelőző angliai reformelméletek és mozgalmak az ipari forradalmak idején 567

AZ ANGLIAI liEFOKMELM ÉLETEK AZ IP AKI FOKÜADALOM IDEJÉN 603 fogaikba helyezi őket. Nem is tudták elképzelni, hogy a „Tiszteletreméltó Ház" más ellenérvet tudna felsorakoztatni követeléseikkel szemben, mint azt, hogy a kérelmezők „tudatlan csőcselék", amely alkalmatlan a szavazati jog gyakorlására. De ha ez így igaz, akkor miért vannak érvényben tiltó törvények a munkásnépesség felvilágosítása, nevelése érdekében íródott olcsó röpiratok ellen? A kérelmezők elszánták magukat arra, hogy minden akadályt elgördítenek szellemi és anyagi helyzetük megjavításának útjából. Érdekeiket a parlamentben senki sem képviseli, s az igazságtalanság azon a ponton kezdődik, amikor a választójogot megtagadják. Ezért a kérelmezők azt várják a Háztól, hogy a Reform Törvényjavaslat foglalja magába „az általános választójogot, az évi parlamentet és a titkos szavazást; továbbá szüntessék meg mind a választóra, mind a választottra vonatkozó vagyoni»cenzust és a sajtószabadságot megnyirbáló intézkedéseket".89 A Munkásosztályok Országos Egyesülete szintén az elsők között mutatott rá a whig Reform Javaslat korlátaira. W. Lovett és J. Watson fogalmazta meg a londoni munkásság nevében az Egyesület kiáltványát. A kiáltvány jelszava (A munka a jólét forrása) és hét pontja a XVIII. századvégi és a XIX. századelejei reformelméletek és reformkövetelések bizonyos elemeit egyaránt magában foglalta: utalt a becsületes úton szerzett tulajdon szentségére, minden ember veleszületett természetes és elidegeníthetetlen jogaira, szabadságára, a születési előjogok természetellenességére; követelte, hogy a kormányok ezeket az elveket kövessék: olyan törvényeket alkossanak, amelyek minden ember — s nem egy ember, család vagy csoport — biztonságát és védelmét szolgálják; a születési előjogokat töröljék el, és minden 21 évet betöltött épelméjű és büntetlen előéletű személynek adják meg a választói jogot. A választások tisztaságát biztosítsák azok titkos jellegével, a képviselők vagyoni cenzusának eltörlésével és az évenként összeülő parlamenttel. „Kijelentjük, hogy ezek a lényegbe vágó elvek képesek bennünket, munkásembereket megvédelmezni — így végződik a kiáltvány —, és soha nem leszünk elégedettek olyan törvény vagy törvények beiktatásával, amelyek a kiáltványban felsorolt jogokat el nem ismerik."90

E kiáltványt a londoni munkásságnak 1831. november 7-i nagygyűlése szentesítette. A Munkásosztályok Országos Egyesülete felhívta Anglia valamennyi dolgozóját, hogy ugyanezen a napon országszerte hasonló tömeggyűlést rendezzen. Franciaországban, Lyonban ugyanezidőban robbant ki a történelmi jelentőségű első munkásfelkelés. Az angol torvk makacsságát azonban sem a hazai mozgalmak, sem a lyoni munkásság fegyveres felkeléséről szóló hírek nem törték meg. Miután más kiutat nem találtak, obstrukcióhoz folyamodtak, amelyet Peel szervezett meg és készített elő. Minden egyes választókerület ügyét külön tárgyalták és agyonbeszélték. A harmadik törvényjavaslatot 1832 márciusában az Alsóház elfogadta, a Lordok Háza elvetette. Grey lemondott és Wellington herceg kísérelte meg az új tory-kormány alakítását. Kísérlete reménytelennek bizonyult. Maga Peel is, akinek a véleményére a „vasherceg" sokat adott, lehetetlennek vélte a kormány vitelét az Alsóház többségével szemben, midőn az országos elégedetlenség szinte a forradalommal volt határos. Ekkor lépett ismét előtérbe Place, aki néhány társával illegális nyomtatványokkal árasztotta el a fővárost. „Stop the Duke — Go for Gold" (Le a herceggel — vissza 89

„A főváros hasznos osztályainak kérvénye. Elfogadta az 1831 jún. 11-i Portman Market-i nyilvános gyűlés." The Poor Man's Guardian. 1831. júl. 16. No. 2. 11—12. 1. 90

Lovett : i. m. 72—77. 1.