Századok – 1963
Tanulmányok - H. Haraszti Éva: A chartizmust megelőző angliai reformelméletek és mozgalmak az ipari forradalmak idején 567
AZ ANGJJAI BEFOBMEIMÉIETEK AZ IPABI FOBKADAI.OM IDEJÉN 585 és malthusianizmussal kapcsolatos véleménye is kiforrottabb lesz, Malthusellenes cikke ugyan olyan légkörben, amikor Malthus dogmái, sikerük és hatásuk tetőpontján, a Whig-liberális párt hivatalos szemléleteként hódítottak, nem kaphatott nyilvánosságot, de Malthus tanával szembeszegezett érvelésének összegezését Hodgskin elküldte Placenek és Godwinnak, így hatása ha nem is széles, de megfelelő körben érvényesülhetett.4 8 Három esztendővel Ricardo műve után Hodgskin bírálja — szintén Placehez címzett, tanulmánynak- beillő levelében — Ricardo differenciális járadékelméletét, világosan megállapítva a járadéknak és profitnak, mint ugyanazon történeti okozatnak két egymástól elválaszthatatlan következményét és világosan látva Ricardo tanainak az akkori társadalmi-gazdasági állapotoknak igazolására és fenntartására irányuló törekvését.49 Az antikapitalista közgazdasági eszmék fejlődésében e jelentős helyet elfoglaló hodgskini bírálatot időrendben követte P. Jiavenstonemik 1821-ben megjelent munkája „A few doubts as to the correctness of some opinions generally entertained on the subjects of Population and Political Economy", amelv csapásokat mért a klasszikus polgári közgazdászokra. Ravenstone is igyekezett bebizonyítani, hogy a korabeli társadalmi berendezésben van a hiba: a társadalom vezetőit kell elmarasztalni azért, ha a lakosság gyorsabban növekszik, mint a létfenntartási eszközök. A tulajdonhoz, illetve vagyonhoz való jogot így summázza: „Aki megölte a medvét, annak van kizárólagos joga a bőrére." A földtulajdon örökletes jogát az agrárreformerekhez hasonlóan elveti, s megállapítja, hogy a járadék és profit megszünteti a szabad munkát, mivel teljesen kisajátítja a munka eredményét. Megjelenik nála a „többlet-termék" kisajátításának a kérdése is: ,,A lusták megélhetésének alapja a szorgalmasok többlet-termelő munkája." A tőke fogalmát és történelmileg meghatározott jellegét körvonalazza; a tőke — mint írta — nem termelési tényező, nem gép vagy szerszám, „a tőke nem más, mint a tulajdon átvitele egyik személyről a másikra". Továbbá: ,,A járadék és a profit, a tulajdon és a tőke egyaránt a munkás többlet-termelő munkájának az eredménye. Az egyik nem tehet szert egy természetellenes növekedésre anélkül, hogy a másik jogos igényeit ne sértené. A kettő közt csupán az a különbség, hogy míg az egyik közvetlenül, a másik közvetve osztozik a termelő munkás keresetében."50 Ravenstone a javak elosztásának egyenlőtlenségében ismerte fel a bűnözés alapvető okát is.51 Ravenstone tételeit kiegészítve, a forgó- és állótőke szerepének, valamint a kapitalista tevékenységének pontosabb meghatározásával árnyalva Hodgskin újabb, terjedelmesebb műve (Labour defended against the claim of Capital) 1825-ben jelent meg. Ez a mű bírálata a korabeli klasszikus polgári közgazdaságtannak és teljes képet ad Hodgskin kialakult nézeteiről. A tőke nem jogosítja fel a kapitalistát a többletértékre; a tulajdon örökletes jogait a kormányzat biztosítja, s a fennálló kormányzat tulajdonképpen osztályuralom, amelynek erőszak és védelem az eszköze, — mindez addig tartható fenn, míg az osztályuralom létezik. Ricardo gazdasági törvényei is az osztálykormány -zás konvencióin alapulnak. Nyiltan kimondja, hogy a kormány minden idő-48 Uó. 60—62. 1. 49 Uo. 66—79. 1. 60 Uo. 89—90. 1. 51 Marx A tőkei, kötetében P. Ravenstonenak egy másik, „Thoughts on the funding system and its effects "(London. 1824) c. művét idézi, 464., 553. 1. 6*
