Századok – 1963
Tanulmányok - H. Haraszti Éva: A chartizmust megelőző angliai reformelméletek és mozgalmak az ipari forradalmak idején 567
AZ ANGLIAI liEFOKMELM ÉLETEK AZ IP AKI FOKÜADALOM IDEJÉN 575 iparvidékeken — eltekintve a kisebb bérvitáktól, rövidéletű sztrájkoktól és lokalizált géprombolástól — nagyobbméretű „rendzavarás" 1808-ig nem fordulhatott elő. A helyzet változását az 1808-as év jelezte, amikor a szövők Minimum Bértörvényt kérő javaslatát a parlament elvetette, s ezáltal világossá tette a munkások előtt, hogy a törvényhozó testület nem áll mellettük. Ekkor zajlott le az első nagy sztrájkmozgalom az új gyáripari vidékeken. A Lancasídrevidéki gyapot- és gyapjúszövő munkások leálltak és átmeneti győzelmet is arattak. Két évvel később a northumberlandi és durhami bányászok első általános sztrájkja tört ki, amelyet fegyveres erővel és a vezetők börtönbe vetésével nyomtak el. 1812-ben a skóciai szövők léptek három hétig tartó általános sztrájkba. Ezt — annak ellenére, hogy Skóciára nem terjedt ki az Egyesülési Törvények hatálya — letartóztatásokkal fojtották el. 1811-ben kezdődött a közép-angliai megyékben — a harisnyaszövő ipar középpontjában (hosiery districts) — a géprombolási, a luddita mozgalom, amelynek eléggé ismert részleteire itt nem áll módunkban kitérni.29 Amilyen mértékben terjedt Anglia többi iparvidékére ez a spontán mozgalom, olyan mértékben keltett figyelmet i a vezető körök előtt, akik sietve, még 1812-ben, regresszív parlamenti intézkedéseket foganatosítottak. A háború utolsó éveiben kibontakozó ipari mozgalmak már jelezték az ellentétes gazdasági érdekeken alapuló, élesedő s egyre közeledő általános t gazdasági válságok közt születő osztályharcokat. Ma már közhelyként emlege-I tik az angol történeti irodalomban, hogy a „brit szocializmus az 1815-ös békét követő sötét, nyomasztó idők szülötte". Ekkor már csak egy munkásnemzedéknek kellett felnövekednie, amely arra volt hivatva, hogy a radikális politikai szervezkedés s kezdeti spontán munkásmegmozdulások tapasztalatain okulva, I a szervezett országos mozgalmat, majd pártot életre keltse. Lássuk, milyen eszmei útravalót adtak a „korai szocialisták" és közgazdászok ennek az I elhivatott angol reformnemzedéknek. Agrárreform-elméletek. Cobbett. 1775 — 1815 Az ipari forradalom első szakaszában, a bekerítések erőteljes fokozódása és a francia háborúk idején az angol társadalomreformerek elsősorban a földtulajdonosok ellen fordultak, az igazságtalan adórendszerért, a háborúban felnövekedett államadósságokért, a nép nyomoráért őket tették felelőssé, írásaiknak alapvető kérdése a földbirtok, a nagybirtok igazságtalan elosztása és ennek társadalmi orvoslása. Ezek az agrárszocialisták vagy agrárreformerek - mindenekelőtt Th. Spence (1750-1814), W. Ogilvie' (1736-1819) és Th. Paine (1737 — 1809) nem voltak mentesek a természetjogi felfogások hatásától, azonban az absztrakt természetjog végső konzekvenciáit levonva, a földbirtok községi tulajdonát követelték. Mint gyakorlati reformpolitikusok általában a Levelező Társaságok szervezésében vagy munkájában is részt vettek. Hármajuk közül Spence elmélete a legradikálisabb, s 1775-re — még az ipari vagy francia forradalmi hatás előtt — teljesen kialakult. Spence, a newcastlei mesterember fia, előbb mint tanító, majd londoni radikális lapkiadó, a szeme előtt lejátszódó elkerítések élesszemű megfigyelője, számos röpiratában arra 29 Igen szép dokumentum a luddizmussal kapcsolatban Byron 1812. évi parlamenti felszólalása.
