Századok – 1963

Tanulmányok - Perjés Géza: Az élelemellátás kérdése Napóleon oroszországi hadjáratában 528

556 PEBJÉS GÉZA hogy a kenyérellátást nem sikerül biztosítani, Napoleon leállította a zab szállítását és a szekerek csak lisztet vagy kenyeret szállíthattak.4

1

Így csak zöldtakarmányt adhattak a lovaknak. Ez a szokatlan táplálkozás azonban a lovak nagy részénél hasmenést, fogelvásodást és más betegségeket idézett elő, amit természetszerűen követett legyengülésük és korai kidőlésük. Ehhez járult'június utolsó napjaiban a már említett óriási esőzés, ami sártengerré változtatta az utakat, a szekerek vontatását még jobban megnehezítette, a legyengült állatokat pedig tömegesen pusztította. Szemtanuk állítása szerint legalább 10 000 ló teteme fedte a Kovno—vilnai utat. A következő kérdés, amit érintenünk kell, az, hogy mi volt a szerepe abban a hadsereg adminisztrációjának, hogy az utánszállítás a vázolt módon csődöt mondott. Mindenesetre már elöljáróban le kell szögeznünk, hogy egy sokkal szervezettebb, képzettebb és tapasztaltabb adminisztráció sem tudott volna úrrá lenni az ismertetett szállítástechnikai nehézségeken. Napoleon egész vállalkozása meghaladta a korabeli technika által adott lehetőségeket.4

2 Amikor Napoleon oroszországi hadjáratába belefogott, szegre akasztotta egész addigi ellátási rendszerét, és óriási arányokban felnagyítva, felújította a forradalom előtti ötmenetrendszert. De egy olyan ellátási rendszer, amely legfeljebb 80—100 000 főből álló hadsereg ellátásához volt szabva, szükségképpen nem felelhetett meg 600 000'ember ellátásánál, annál is inkább, mivel működéséhez úgyszólván minden szervezeti és személyi előfeltétel hiányzott. A hadtörténeti irodalomban szinte általános az a nézet, amely Napoleonnak a rekvizícióra alapított ellátási rendszerét nemcsak gyökeresen újnak, de minden körülmények között alkalmazhatónak tartja, sőt ebben látja annak előfeltételét, hogy a háború ,,örök elveinek"-megfelelő helyes, merész és nagy célokra törő stratégiát lehessen alkalmazni. Meglehetősen kevés azoknak az íróknak a száma, akik a kérdés másik oldalát is szem előtt tartva, meglehetősen éles kritikát gyakoroltak az egész napoleoni ellátási rendszer felett.4

3

Az 1812. évi hadjárat tanulságai ezt az utóbbi álláspontot teljes mértékben alátámasztják. .Bár Napoleonnak nem egy olyan kijelentése maradt fenn — és ezeket a hadtörténetíróknak előbb említett első csoportja előszeretettel idézi -—, amelyekben az ellátás nehézségeire hivatkozó tábornokait meglehetősen nyersen leinti,4

4

ez nem azt jelenti, hogy nem látta volna az ellátás óriási fontosságát. Nemcsak látta az ellátás fontosságát és a stratégiára gyakorolt döntő befolyását, hanem rendkívül nagy szakmai, technikai ismeretekkel rendelkezett az ellátás területén, ami annál is bámulatosabb, mivel ilyen irányú tapasztalatokkal alig rendelkezett, hiszen egész hadviselési rendszere éppen azon alapult, hogy egyszerűen túltette magát az ellátás hagyományos módszerein. Egyet mégsem látott tisztán, ti. azt, hogy egy 600 000 főt számláló hadsereg ellátó apparátusát máról holnapra a semmiből előteremteni nem lehet. Óriási eszével, racionális gondolkodásmódjával a végletekig leegyszerű-41

Correspondance XXIII. köt. 507. és 592. 1. 42

Freytag-Loringhoven : i. m. 24. 1. 43 Még Napoleon életében élesen bírálta rendszerét Rogniat : Considération sur l'art de la guerre (3. ed. Paris. 1820) és ugyanő : Réponses aux notes critiques de Napoléon. Paris. 1823. — Ld. még: Freytag-Loringhoven id. művét, valamint Franchet d'Esperay : Du directoire à 1914. Paris. 1927. (Hanoteaux : Histoire de la Nation Française. Tome VIII. Histoire militaire et navale.) 44

Ld. nevezetes és sokszor idézett leveleit, amelyekben Poniatovskit és Jominit leinti, mert írni mernek az ellátás nehézségeiről. Correspondance XXIV. köt. 43. és 104. 1.