Századok – 1963
Tanulmányok - Lukács Lajos: Aspromonte és a magyar emigráció 1862-ben 32
ASPR0M0ÎJTE ES A MAGYAR EMIGRÁCIÓ 1862-BEN 55 tagjai külföldre szakadt emigránsokból kerültek ki, olyan egyénekből, akik hazájuk felszabadítását tekintették legfőbb céljuknak, törekvésüknek, akik katonák és politikus lelkek voltak egy személyben. Ilyen egyénekből álló katonai szervezetet véleménye szerint semmiféle vakfegyelemmel összetartani nem lehetett és az erőlködés csakis visszafelé sülhetett el. Nem a légió megerősödésére, hanem gyengülésére, felbomlására vezetett.8 1 Kárhoztatta Dunyov azt a szerepet, melyet a légió 1860 után kényszerűen betöltött, mely megítélése szerint nem volt lelkesítő, és nem is felelt meg azon céloknak, amelyekért a légió tagjai vállalták a szolgálatot. Mindennek következményei: az egyéni sorstragédiák sorozata, csalódások, elkeseredések, a nagy remények be fulladása, mélységesen elkeserítették Dunyovot és teljes joggal juthatott arra a következtetésre, hogy Aspromonte nemcsak az olasz nép, de a magyar nép számára is súlyos tragédiát jelentett . . . Akadtak magyarok — méghozzá Garibaldi egykori vezető tisztjei köréből — , akik messzemenően más következtetésre jutottak az aspromontei eseményeket illetően. Elsősorban Eberliardt Károlyra gondolunk, aki 1860-ban 1 Garibaldi seregében dandárparancsnoki tisztséget töltött be és Dunyov István közvetlen felettese lett. Ő jelen volt Garibaldi újabb fellépésénél is — de ezúttal nem mellette, hanem ellene. A jobb sorsra érdemes katona életének, tevékenységének logikus következményeként került abba a felettébb hitvány és megvetendő szerepbe, hogy mint volt magyar honvédtiszt, Garibaldi egykori híve, i fegyverét az olasz szabadsághős ellen fordítsa. E dicstelen szerepre azonban szinte predesztinálva volt, legalább annyira, mint Frigyesy és Dunyov az ellentétes történelmi figura alakítására. A sors látszólag kinyújtotta óvó kezét nem is egy esetben, hogy jobb útra térítse Eberhardtot. Bizonyos lehetőség nyílott arra, nem is egyszer, hogy elkerülje megvetendő szerepét, de ezt részben tudatosan kivédte, részben más összefüggések játszottak közre, hogy eljusson arra a mélypontra, hová a história ítélőszéke joggal helyezi. Eberliardt az • 1860. évi dél-olaszországi dicső hadmenet után az olasz királyi hadseregben talált helyet és messzemenő alkalmazkodó képességével, katonai karrierjének kimunkálásával szilárd pozíciót vívott ki a maga számára. Olyan magasra nem juthatott ugyan el, mint Türr — de ez utóbbi magasabbról is kezdte és tagadhatatlanul figyelemmel kísérte az előbbi törekvéseit, sőt kissé féltékeny szemmel is. Rokon vonásokat fedezett fel benne, nemcsak katonai tapasztalatait illetően, de jellembelileg is. Eberliardt nem mindennapos utat járt meg a 40-es évek óta: először az osztrák hadseregben szolgál, majd 48-ban mint honvédfőhadnagy harcol, az 50-es években török szolgálatban — mint Abdurrahman aga — a libanoni felkelők leverésében segédkezik, majd a cserkeszek között küzd, utóbb tevékeny részese a krimi háborús küzdelmeknek. 1859-ben Olaszországba érkezik, de már csak a fegyverszünet megkötése után. Olasz katonai szolgálatba lép, majd 1860-ban Garibaldi seregéhez csatlakozik.82 81 Dunyov István Frigyesy Gusztávhoz, Nápoly, 1862. dec. 1. (О. L. Újkori gyűjt. Dunyov István irathagyatéka). 82 Eberhardt életéhez: К. M. Kertbeny : Namensliste Ungarischer Emigration. 13. 1.; Eberhardt Carlo. Dizionario del Risorgimento Nazionale. Vol. III. 2. 1.; F. Ouardione : Aspromonte. 233, 243 és kk. 1.; Haczky Daniel : Eberhardt Károly (Magyarország és a Nagyvilág. 1868. 14. sz.). Ugyanitt 1862. évi szereplését teljesen mellőzi. Pap János—Szalczer Sándor : A magyar emigránsok Törökországban 1849—1861. Pécs. 1893; Koltay-Kastner Jenő : Iratok a Kossuth-emigráció történetéhez 1859. Szeged. 1949. 152—153. és 212. 1.; Kastner J. : Türr István 1860-ban. 98. 1.; Kossuth : Irataim. III. 30—31. 1.; Pulszky : Életem és korom. II. 510. 1.: Lukács L. : Garibaldi magyar önkéntesei és Kossuth 1860—61-ben. 50, 59. 1.
