Századok – 1963
Tanulmányok - Lukács Lajos: Aspromonte és a magyar emigráció 1862-ben 32
56 LU К ÁCS LAJOS Pályafutása vitathatatlanul utal változatos életére, katonai tapasztalatainak sokoldalúságára. De ezen túlmenően Eberhardt nem tartozott a szégyenlősök közé sem, ha karrierjének megalapozásáról, kikönvököléséről volt szó. Kitűnő politikai szimattal megérezte, hol terem számára babér, hol értékelhetik leginkább 1860. évi középszerű szerepét úgy, hogy abból az új helyzetben ne hátránya, hanem előnye származzék. Ezen törekvésben nem állt egyedül. Az olasz monarchia szántszándékkal kereste, kutatta azokat a tapasztalt, katonai tudással is rendelkező volt garibaldista tiszteket, akik kész örömmel fordítottak köpenyeget, akik a monarchia kegyét, katonai pályafutásukat többre tartották a vörös inges vezér további bizalmánál. Végeredményben ezt az utat járta meg Türr István is, csak felsőbb szinten és ezért kevesebb piszkot felszedve, vagy Osudafy őrnagy, később tábornok, Róma katonai parancsnoka, Kiss őrnagy és még mások, akik kameleon módjára 1860 után gyorsan színt változtattak, és egvik napról a másikra subát fordítottak, meszszemenően alkalmazkodva a turini kormányzat kívánalmaihoz. Eberhardt egyéni tragédiája, de egyben katonai pályafutásának, előrejutásának hathatós emelője, hogy belekeveredett az 1862. évi szicíliai eseményekbe. Ez év nyarán helyezték a Mella tábornok által vezetett dandárhoz, hol a 4. ezred parancsnokává nevezték ki, genovai állomáshellyel. Szerencséjére, vagy szerencsétlenségére éppen az ő dandárát irányították az elsők között Szicíliába, miután Garibaldi ismételten megkezdte önkéntesei toborzását. A sors itt nyitott először lehetőséget arra, hogy Eberhardt szabaduljon kényes helyzetéből — nem 1 feltétlenül úgy, hogy szembeforduljon feletteseivel, vagy átszökjék az önkéntesek táborába, hanem egyszerűen hivatkozva múltjára, Garibaldihoz fűződő kapcsolataira, ami Mella tábornoknál megértésre is talált volna. Az általános közhangulat hatása alatt a tábornok össze is hívta a dandár tisztikarát és becsületesen megkérdezte tőlük, akarnak e nyíltan és köntörfalazás nélkül szembefordulni Garibaldival, akarnak-e részt venni a király elleni lázadás könyörtelen felszámolásában, leverésében. Akadtak olyanok, akik erre a dics- ' telen szerepre nem vállalkoztak ! így többek között Erratulli hadnagy nyíltan kijelentette, hogy 1860-ban Garibaldi seregében küzdött, tőle nyerte tiszti rangját, nem emelheti kardját az olasz szabadsághős ellen és kéri elbocsátását — ami meg is történt.83 Nem így Eberhardt ! Bár érezte, hogy kényelmetlen helyzetbe jutott és kissé lelkiismerete is háborgott, de azzal nyugtatgatta meg magát, hogy egyrészről a királynak van igaza, mikor ezt „a kalandos vállalkozást" elnyomja és a „törvényes rendet" helyreállíttatja, másrészről pedig mi értelme volna, hogy áldozatul dobja egész jövőjét, katonai pályafutását. Eberhardt nem titkolta, hogy mikor tőle megkérdezték, hogy hajlandó-e harcolni Garibaldi ellen ,,én igent feleltem", „egy szótül függött jövendőm, mit is 21 évi szorgalmatos szolgálatom után semmire tehettem volna . . ."84 Mikor a vele összetalálkozó Pulszkyval szóba elegyedett, a kérdésről, úgy nyilatkozott előtte: „Már kétszer feláldoztam elveimnek biztos állásomat. Lemondtam tiszti rangomról a török hadseregben, hogy az 1859-ki olasz háborúban részt vehessek, s a következő évben felhagytam állásommal az olasz seregben, hogy Garibaldit követhessem. Ezt harmadszor nem tehetem többé: 83 Pulszky : Életem és korom. II. 510. 1. 84 Eberhardt Károly Tanárky Gyulának. Reggio. 1862. szept. 16. (O. L. Tanárkygyűjtemóny); vö. A Kossuth-emigráuió szolgálatában. Tanárky Gyula naplója. Sajtó alá rendezte Kolt.ay-Kastner Jenő. Bpest. 1961. 410—41 I. I.
