Századok – 1963

Tanulmányok - Perjés Géza: Az élelemellátás kérdése Napóleon oroszországi hadjáratában 528

536 PEBJÉS GÉZA Ahhoz azonban, hogy az orosz főseregre rövid időn belül, lehetőleg még Vilnánál megsemmisítő csapást mérhessen, az kellett, hogy az ne is akarja, de ne is tudja elkerülni a döntő csatát, továbbá, hogy ez a csata valójában megsemmisítő győzelemmel végződjék.1

5

Ennek két előfeltétele volt: 1. támadásának erejével, idejével és irányával meglepje az orosz hadvezetőséget; 2. a döntés eléréséig a hadsereg zavartalan és folyamatos élelemellátása biztosítva legyen, az élelembeszerzés a hadsereg ütőképességét ne csökkentse és mozgását ne lassítsa, tehát hadműveleti tekintetben teljesen szabad kezet nyerjen. Ami az első feltételt illeti, azt Napoleonnak teljes mértékben sikerült teljesítenie. A rendelkezésre álló lehetőségek maximális kihasználásával, óriási szervező munkával, és szinte egész Európa erőforrásainak igénybevételével, a történelemben eladdig példátlanul nagy, mintegy 600 000 harcost számláló hadsereget sikerült felállítania. Ennek a roppant tömegű hadseregnek a felvonulását Belgiumtól Kelet-Poroszországig és Eszak-Itáliától a Varsói Nagyhercegségig oly mesterien szervezte meg és leplezte, hogy az orosz hadvezetőség szinte az utolsó pillanatokig bizonytalanságban volt nemcsak Erschütterung notwendig. Nur wenn Bonaparte mit seinem kräftigen Stoss bis Moskau hinreichte, durfte er hoffen, den Mut der Regierung und die Treue und Standhaftigkeit des Volkes zu erschüttern. In Moskau hoffte er den Frieden zu finden, und dies war das < einzige vernünftige Ziel, welches er sich bei diesem Kriege stecken konnte" 668—669. 1. — Véleményünk szerint, Napoleon ennek a kijelentésnek csak az első felével értett volna egyet, de a második felével nem, ti. azzal, hogy a győzelemhez Moszkvát feltétlenül el kellett foglalni. Bár visszaemlékezéseiben így ír „Elle (ti. Oroszország) dépend de son centre de vie; or ce centre de vie, c'est Moscou, Petersbourg et l'armée", viszont néhány sorral lejjebb, amikor arról ír, hogy milyen nagyra becsülte az orosz hadsereget, megjegyzi: „mais plus j'avais de considération pour cette armée, plus j'étais convaincu qu'elle faisait toute la force de la Russie" I. m. II. köt. 184. 1. 15

Igen sok körülmény szól amellett, hogy Napoleon egy, a határ közelében aratott 1 győzelemtől várta a megoldást. Ségur írja: „En Prusse, l'empereur n'avait fait prendre à son armée que vingt jours de vivres. C'était ce qu'il en fallait pour gagner Vilna par j une bataille. La victoire devait faire la reste." I. m. I. köt. 154; 1. — Maga Napoleon ezt írja visszaemlékezéseiben: „Je pensais que l'amour-propre des Russes ne leur permettait j pas d'évacuer la Lithuanie sans une bataille générale; et si je; remportais entre Wilna, Smolensk ou Witebsk, une victoire comme à Friedland ou Austerlitz, l'Europe entière ne serait-elle pas à mes pieds?" Ês másutt: „J'espérais que les Russes défendraient la Lithuanie; je me croyais certain de gagner la bataille, s'ils l'acceptaient. Les circonstances du moment devaient décider la reste." A borogyinói csatáról megemlékezve, ezt írja: , „Cette sanglante et mémorable bataille, que nous avions si ardemment désirée, était loin de remplir mon but. J'avais espéré de la livrer en Lithuanie, et de la rendre décisive; je la trouvais à 200 lieues plus loin, et il ne me restait qu'un terrain couvert de 60 mille blessés ou mourants des deux partis." A határ közelében vívott megsemmisítő csata és a Moszkvába való bevonulás kérdésében perdöntőnek tartjuk a lengyel kérdés rendezésével megbízott Pradt érsekkel, Vilnában folytatott beszélgetéséről írt feljegyzését: „Je lui ouvre toute ma pensée; j'espère gagner deux batailles et dicter la paix à Moscou." Vie politique et militaire de Napoléon. II. köt. 184, 195, 230. és 194.1.; — Caulaincourttól tudjuk, hogy a Nyemanon való átkelést megelőző napon Napoleon biztosra vette, hogy az oroszok a lengyelekre való tekintettel nem adják fel Vilnát, hanem harcolni fognak érte. Ezenkívül arra is számított, hogy meglepetésszerű átkelése és gyors menetei következtében az orosz főseregnek nem is lesz ideje a visszavonulásra. Amikor pedig megtudta, hogy az oroszok Vilnát kiürítették, szemmel láthatóan elcsüggedt. I. m. 20—25. 1. — Egyébként Napoleon reményei egyáltalán nem voltak alaptalanok. Az orosz főhadiszálláson igen erős pártot alkottak azok, akik szégyennek és oktalanságnak tartották Vilna feladását. Benningsen egyenesen azt javasolta, hogy az orosz hadsereg ragadja magához a kezdeményezést, nyomuljon Kovno felé és ütközzék meg a franciákkal. Smitt : i. m. 466.1. — Az 1. orosz hadsereg parancsnoka, Barclay de Tollv június 24-én reggel — tehát