Századok – 1963

Tanulmányok - Perjés Géza: Az élelemellátás kérdése Napóleon oroszországi hadjáratában 528

AZ ÉLELEMELLÁTÁS KÉBDÊSE NAPOLEON OBOSZORSZÁGI HADJÁRATÁBAN 535 rohanni nem lehet, a módszeres, következésképp lassú előnyomulással pedig időt ad az oroszoknak a felkészülésre, nem beszélve arról, hogy egy forrongó és lázadásra kész Európával a hátában nem vesztegethet sok időt Oroszországban. Következtetése tehát csak az lehetett, hogy a győzelmet egy, az orosz hadseregre mért rettenetes erejű és gyors csapással, vagy sehogysem lehet elérni. Ez a győzelem azután — véleménye szerint — mindent megoldott volna.1

4 14

Napoleon bizonyos kijelentései ellentmondani látszanak ennek, amennyiben azt mutatják, mintha eredetileg is be akart volna vonulni Moszkvába és célját több hadjáratban akarta volna elérni. Vilnában egy lengyel főúr azzal biztatta, hogy egy hadjáratban elérheti Moszkvát, mire ezt válaszolta: „II vaudrait mieux y aller en deux années." Chambray : i. m. IL 29. 1. — Vityebszkben pedig az előnyomulást sürgető Muratnak ezt mondta: „La première campagne de Russie est finie. 1813 nous verra à Moscou, 1814 à Petersbourg. La guerre de Russie est une guerre de trois ans. Nous ne ferons le folie de Charles XU." Ségur : Histoire de Napoléon et de la Grande-Armée pendant l'année 1812. Hely és év п. I. köt. 202. 1. — Visszaemlékezéseiben pedig ezt írja Napoleon: ,,D'abord, je ne voulais pas dépasser Smolensk dans la première campagne." Vie politique et militaire de Napoléon. II. köt. 256. 1. — E kijelentések őszinteségével szemben azonban alapos kételyeink támadhatnak az előbb elmondottak miatt. Másrészt azt is tudjuk, hogy minden egyes alkalommal, amikor az orosz hadsereg kitért a döntő csapás elől — Vilnában, Vityebszkben és Szmolenszkben —, Napoleonon látható csalódás mutatkozott, és csak hosszas lelkitusa után határozta el magát a továbbnyomulásra, de csak ezt tehette, mert tisztában volt azzal, hogy megállása a biztos vereséget jelentette volna. — Clausewitz véleményére is ki kell térnünk e helyen. Szerinte Napoleon egy lendületben akart Moszkváig eljutni, ugyanis akár egy, akár két hadjáratban akarta a háborút befejezni, a város elfoglalása már az első hadjáratban alapkövetelmény volt, mert az oroszok ellenállásának bázisát jelentette. Clausewitz szerint Moszkva elfoglalása egy hadjáratban technikailag nem volt kivihetetlen ós nem kellett feltétlenül magával vonnia a hadsereg létszámának katasztrofális csökkenését, amint az valójában bekövetkezett. Az egész kérdés lényege éppen az volt, hogy úgy foglalja el Napoleon Moszkvát, hogy utána hadserege móg ütőképes maradjon. Hogy a városba hadseregének csak töredékei érkeztek meg, azt Clausewitz Napoleon „vakmerő könnyelműségének" tulajdonítja, amennyiben szokásához híven most sem törődött az ellátással és nem kímélte hadseregét az előnyomulás alatt. Der russische Feldzug von 1812. (Hinterlassene Werke. VH. Bd.) Berlin. 1835. 239. ós köv. 1. —-Meg kell jegyeznünk azonban, hogy Napoleon óriási előkészületei nem azt mutatják, mintha elhanyagolta volna az ellátást, másrészt azt is tudjuk, hogy nem kíméletlenségből hajszolta csapatait a végkimerülésig. Hiszen Vilnában ós Vityebszkben például azért állt meg, hogy az utánpótlást megszervezze és lélekzethez juttassa hadseregét, bár tisztában volt azzal, hogy ezáltal igen kedvező hadműveleti alkalmat mulaszt el. így ír például Vityebszkből Davoutnak: „Mon intention est de donner sept à huit jours de repos à l'armée, qui est très-fatiguée; j'ai préféré cet avantage à celui d'arriver à Smolensk avant Bagration." Correspondance, XXIV. köt. 126. 1. — Véleményünk szerint Clausewitz nem veszi itt figyelembe eléggé, hogy Napoleon feloldhatatlan ellentmondás előtt áUt: vagy lassan és az utánszállítás üteméhez igazodva nyomul előre, vagy erre nem tekint, és gyorsan menetel. Ha az első megoldást választja, akkor teljesen kizárt, hogy utolélhesse az orosz hadsereget és döntő csapást mérjen rá — eltekintve attól, hogy ebben az esetben Moszkvát sem érhette volna el egy hadjáratban —, ha pedig gyorsan nyomul előre, akkor az ellátást szükségképpen el kellett hanyagolnia. A kérdés lényege ott van, hogy a korabeli termelési, közlekedési és technikai adottságok mellett Oroszországot megszállni, területét elfoglalni nem lehetett, legyőzésére tehát csak egy mód kínálkozott: hadseregének gyors megsemmisítése, ami feltehetően békére kónyszerítette volna a cári kormányt. Az orosz hadjárat később is sokat foglalkoztatta Clausewitzet. A „Vom Kriege"-ben egy helyen ezt írja: „Das russische Reich ist kein Land, welches man förmlich erobern, d. h. besetzt halten kann, wenigstens nicht mit den Kräften jetziger europäischer Staaten und auch nicht mit den 500 000 Mann, die Bonaparte dazu herangeführt hatte. Ein solches Land kann nur durch eigene Schwäche und durch die Wirkungen inneren Zwiespaltes bezwungen werden. Um auf diese schwachen Stellen des politischen Daseins zu stossen, ist eine bis ins Herz des Staates gehende 3 Századok