Századok – 1963

Tanulmányok - Bartha Antal: A kelet-európai és a belső-ázsiai feudalizmus történeti kapcsolatai - 503

А К ELET-EUB.ÓPAI ÉS BELSŐ-ÁZSIAI FEUDALIZMUS 517 sukat védelmező lakosok tömeges lemészárlásának döbbenetes képe vált ismertté az ásatások eredményeként; a teljes kifosztás, a féktelen pusztítás képét bizonyítják az ásatások. íme az írásos és nem írásos források egyhangúan bizonyítják a mongol hódítás szörnyű következményeit. A mongol hadak e vad terrorjának eredőire már felhívtuk a figyelmet s rámutattunk arra, hogy e terror elbírálásakor nemcsak abból a hírhedt mondásból kell kiindulni, amely szerint a halottak azért jók, mert nem tudnak fellázadni. 15 magatartás mögött az egész mongol társadalom szerkezeti sajátossága állt, melynek következtében a mongol köznépi harcosok tömegei minden vagyonuktól megfosztva mentek harcba, maguk mögött kifosztott gazdaságukat, tönkretett családjukat hagyták. A mongol köznépi tömegek számára még a példátlan rablás és terror sem eredményezte anyagi és társadalmi helyzetük jobbrafordulását, éppen ellenkezőleg, a még teljesebb függőség, a még teljesebb kifosztottság állapota következett be számukra, ami egyenes következménye volt a feudális viszonyok megszilárdulásának, amely azonban egy igen primitív gazdasági bázison nyugodott. Elég gyakori hivatkozás történik a mongol postaszolgálat és postaszolgáltatások tökéletes szervezettségére és tökéletes munkájára, amely a korabeli Európában teljesen ismeretlen volt. Valóban a feudális szolgáltatások egyik jellegzetesen mongol intézménye volt a postaszolgálat. A postaszolgálat teljesítése rendkívül súlyos teherként nehezedett a Mongol Birodalom népeire. A postaállomások környékének lakóitól állandó készenlétet követelt ez a szolgáltatás, s a szó legszorosabb értelmében lelkileg és fizikailag kiszikkasztotta azokat, akiket a sors erre a szolgálatra kárhoztatott. Az még nem volt rendkívüli teher, ha csak a káni arany tamga aránylag ritkán jelentkező gazdáit kellett kiszolgálni. A káni udvar főemberein kívül a rendkívül felduzzadt káni udvar különböző rendű és rangú személyiségeit és hivatalnokrétegét, a hadsereg tisztjeit is ki kellett szolgálni, s ez már szinte elviselhetetlen volt. A lakosság gyakran a házaiban elbarrikádozta magát a futárok és fegyveres kíséreteik elől. A futárok nem egyedül utaztak, hanem nukereik, fegyveres kíséretükkel együtt, akiket szintén el kellett tartani, akik még többet akartak rabolni, mint uraik. Még egy-egy szerényebb hivatalnok is 150—200 főnyi fegyveressel utazott, az előkelőbb futárok 500—1000 főnyi fegyveressel kísértették magukat. A postaállomásokon néha hónapokra is berendezkedett egy-egy futár kíséretével. A központi káni futárokon kívül állami intézkedést tartalmazó jarlikok, utasítások indultak ki a kán és részfejedelmek számos feleségeitől és a hercegektől is, akik gyakran keresztezték a központi udvar intézkedéseit. így a centralizáció egyik valóban fontos eszköze, a jól kiépített postaállomások hálózata, amely hivatva volt megkönnyíteni az óriási birodalom kormányzását, ellentétébe csapott át, és csaknem a teljes anarchia állapotához vezetett. A nagy kán és a részfejedelmek is mindent elkövettek a postahálózat tehermentesítése érdekében, hogy az valóban eredeti céljának megfelelően működjék, ezek a kísérletek jártak is részleges eredménnyel, de az ellentmondó parancsok, utasítások özönét megállítani nem tudták, s a visszaélések tömegét megszüntetni sohasem sikerült. A terroruralmat fenn lehetett tartani addig, ameddig intenzíven folyt az új területek meghódítása, mert addig a kifosztott területek javait pótolta az újonnan meghódított területekről összeszedett zsákmány. A rendkívül nagyra nőtt birodalom azonban csak névleg tartozott össze; az egyes részfejedelemségek újabb nagyobb harci sikerei alig befolyásolták a többi ulusz