Századok – 1963

Tanulmányok - Bartha Antal: A kelet-európai és a belső-ázsiai feudalizmus történeti kapcsolatai - 503

508 BAItTHA ANTAL A magyar törzsek gazdasági tevékenységében előtérbe került a szarvasmarhatenyésztés. Rendkívül tanulságos, hogy a—feltehetően a kazár fennhatóság periódusában — a magyarságot ért török hatás művelődési szavakon lemérhető foka éppen a szarvasmarhatenyésztéssel kapcsolatos: ökör, tinó, borjú. Juhtenyésztéssel kapcsolatos török eredetű szavaink: ürü, kos, toklyó, üvecs = 'két éves juh'. A lótenyésztéssel kapcsolatos hatás igen csekély volt ebben a korban. Néhány lóval kapcsolatos jövevényszó jelzi a török hatást: béklyó, gyeplő, tengely, kantár (?). De még ennél is tanulságosabb az ol-yan nomád életformát nem kedvelő állatok tenyésztésének elterjedése, mint a sertés, és a szárnyasok közül a tyúk tenyésztése. S ami a leglényegesebb, a földművelés olyan fontos kellékeinek megismerése, mint az eke, sarló, a földművelő tevékenység olyan kifejezései, mint a búza, árpa, tarló, boglya, szérű, őröl, dara, feltétlen azt közvetítik, hogy a Kaganátus keretei között végbement letelepedési folyamat nem volt hatástalan a magyar törzsek életében. Ha csupán az állattenyésztés szerkezetében bekövetkezett változásokat tekintjük is, feltétlen indokolt a honfoglaláskor előtti magyarság tisztán nomád életformáját alapos kritikai átértékelésnek alávetni. Az olyan kifejezések, mint az ól, és a vitatott, talán alán eredetű kert már a nomád állattenyésztő tevékenységnek egy differenciáltabb jellegére utal; ha az ól szavunk a türk ayyl szóból származik, — amint láttuk az ólak, a téli tartózkodó helyek egybeestek az aul, tehát a társadalmi alapegység állandó központjával, akkor indokolt az a feltételezés, hogy a magyarság már a VIII—IX. század folyamán kezdte elveszteni nemzetségi szervezeti formáit, nagycsaládi kötelékeit, s helyükbe egyre inkább a fejlettebb viszonyokat tükröző aul viszonyok léptek. Az előzőekben láthattuk, hogy a nomád gazdasági tevékenység konzervatív jellege sokáig konzerválja a társadalmi szervezet archaikus formáit is, ezért nem tévednek a források, amikor azt közlik, hogy a magyar törzsek nemzetségenként és áganként terelik nyájaikat. Nem lehet véletlennek tekinteni, hogy Bíborbanszületett Konstantin a X. század közepén magyar közlésekből merített tudósításában a magyar társadalom törzsi szervezetét említi. A IX. századi nemzetségek magyar uralkodó rétegéről a X. század közepén Bíborbanszületett Konstantin csak úgy emlékezett, mint amelyek valamilyen vajdák voltak. Különösen szembeötlő ez a besenyőkre vonatkozó adatokkal történő összevetésben: Bíborbanszületett Konstantin szükségesnek tartotta kiemelni a 8 besenyő törzs 40 nemzetségét, melyek élén hercegek álltak. A X. század közepén az egykor vérségi alapon szerveződött magyar nemzetségek helyét, amint arra az újabb magyar történetírás felhívta a figyelmet, már a területi szervezeti formák foglalták el. Ha ez nem következett volna be, akkor Bíborbanszületett Konstantin a besenyőkhöz hasonlóan a magyar nemzetségeket is megemlítette volna. Ne feledjük, a Birodalom Kormányzása c. bizánci mű gyakorlati célokból íródott a császári ház tagjai számára, akiknek ismerniök kellett a Bizáncot körülvevő népek társadalmi és politikai berendezkedését. A X. század közepei magyarok törzsi szervezetének kihangsúlyozása a bizánci forrásban jelentős tény. Ismeretes ugyanis, hogy a törzs a nemzetségnél integrálóbb szervezeti forma. Az újabb kutatások lehetővé teszik a magyar törzsek alakuló viszonyainak mélyebb analízisét és a születő új viszonyok kitapintását. S bogy a földművelés elemeinek a megjelenése a téli szállások területén vitathatatlan, azt az írásos forrásokon és a honfoglalás előtti földművelő szókincsen kívül a régészet is hitelesíti; a dél-oroszországi és ukrajnai