Századok – 1963

Tanulmányok - Bartha Antal: A kelet-európai és a belső-ázsiai feudalizmus történeti kapcsolatai - 503

А К ELET-EUB.ÓPAI ÉS BELSŐ-ÁZSIAI FEUDALIZMUS 509 síkság népei a korai feudalizmus évszázadaiban az ekés földművelésen alapuló feudális viszonyok kialakítása irányába gravitáltak. A 'bő' és 'in' szavaink — régi értelmükben az előkelő nemzetségfő és a szolgarendű lakosság — valamint a 'törvény' és az 'úr' szavunk szintén utalnak a társadalmi szerkezetben lezajlott változásokra. Egynéhány gondolat kifejtése az 'in' szavunk rabszolga jelentésével kapcsolatban nem látszik feleslegesnek. Az a körülmény, hogy a korai oklevelekben az 'in' rabszolga jelentésben fordul elő, úgy véljük, még nem bizonyítja egyértelműen azt, hogy a VIII—X. században a szónak szintén kizárólag rabszolga jelentése volt. A feudális viszonyok alakulásának hajnalán, amint jeleztük, igen bonyolult átrétegződési folyamat ment végbe a köznépi rétegben is, amely részekre szakadt már a IX. század folyamán. S ha az 'in' szavunk, amely eredetileg a török 'magvacska', 'magzat', 'családtag' majd általában szegény nemzetségi tag értelmet nyerte, akkor az a „bő", 'a gazdag', az^,úr", a'fejedelem'társadalmi réteg kialakulásával párhuzamosan történt. Az alakuló feudális uralkodó réteg sem volt teljesen egységes, ezt bizonyítják a türk feliratok is, különböző ! gazdagságú és társadalmi helyzetű bégek, ,,bő"-k váltak meg vagyonuktól, alárendelt népüktől. Az „in" a türköknél és a magyaroknál nem egyszerűen rabszolgát jelentett, mint ahogy a keleti-szláv 'cseljadin' sem csak rabszolgát jelentett, hanem a szolgáltatásokra kötelezett különböző vagyoni állapotú és » ezért a szolgálatások rendszerében is különböző fokozatot képviselő köznépi réteget -széles értelemben. Még egy nagyon fontos mozzanatra kell felhívni a figyelmet; a magyarok a rabszolgákat eladták és nem saját gazdasági rendszerükben hasznosították munkaerejüket, ami érthető is. A félnomád gazdaság csak igen szűk lehetőséget adott a rabszolgamunka alkalmazására. De egyébként is a magyar törzseket a IX. században körülvevő népek társadalmi fejlődésének tendenciája nem a rabszolgaság irányába mutatott. Még a kor ' viszonyaihoz mérten fejlett keleti-szláv törzsek is igen kevéssé vették igénybe a rabszolgamunkát, s rabszolgáik zömét a szlávok is eladták, ez volt a gyakorlatuk egészen a X. század végéig, amikor a feudális viszonyok szilárdulása során a foglyok nem rabszolgakénti, hanem jobbágykénti letelepítése és feudális kizsákmányolása került előtérbe. A besenyőkről szintén tudjuk, hogy rabr szolgáikat zömmel eladták, vagy váltságdíj fejében szabadon bocsátották, míg harmadik esetként egyenrangúként befogadták azokat, az idegen férfiakhoz besenyő nőket adtak feleségül. Azt pedig már láttuk, hogy a nomád népek osztályrétegződésének korában mit jelentett a befogadás és a megnősítés. Több vonásokban ezek a tények és körülmények határozták meg a IX. századi magyarság társadalmi rétegződését. A 830 körül épült Sarkéi vára egyrészt a kazár uralommal elégedetlen magyarok, másrészt a Kaganátus szempontjából egyre inkább veszélyessé vált keleti-szláv törzsek ellen épült. De az út, amelyet a Kiev vezetésével egyesülő keleti-szláv törzseknek meg kellett tenniük, még igen sok buktatót és számos kitérőt tartogatott. Sarkéi építésének előzményeihez tartozik az az esemény, amely a VIII— IX. század fordulója körül zajlott le. A Kaganátus az említett korban súlyos válságon ment keresztül, belső lázadások gyengítették, melynek főszereplői a kabarok és a magyarok voltak, a Kaganátus képtelennek bizonyult a magyarok elszakadási törekvéseit visszatartani, a belső nehézségeket nem enyhítette az uzok szövetségével a besenyők felett elért győzelem, és a besenyők