Századok – 1963

Tanulmányok - Bartha Antal: A kelet-európai és a belső-ázsiai feudalizmus történeti kapcsolatai - 503

A KEI.ET-EUKÓ l'Ai ÉS BELSŐ-ÁZSIAI FEUDALIZMUS 507 kényszerítette. E kapcsolatoknak másik formája volt a szláv földek és a Kaganátu.s tartományai közti élénk kereskedelem. A VIII—IX. században megerősödött az etnikai kapcsolat is; a IX. században Sarkelben, Itilben szláv kereskedők, iparosok és katonák éltek, míg Kievben kazár település keletkezett. Ezeknek a kapcsolatoknak az alapját a szlávok és a Kaganátus népeinek gazdasági-társadalmi kapcsolata képezte. A Kaganátus az összes fennhatósága alatt álló népeket és törzseket a szolgáltatások val amily on formájára kényszerítette. A szolgáltatások rendszere rendkívül sokoldalú volt, a termény-és pénzadótól kezdve a katonai segédszolgálatig, a függő lakosság feletti uralom jelképeit képező garnizonokban teljesítendő adószedő, rendfenntartó szolgálatig terjedt. A kazár uralkodó réteg igen rugalmasan viszonyult az egyes népek adottságaihoz és szolgáltatási lehetőségeihez, e réteg törekvése a hódoltatott törzsek és népek uralkodó rétegének a megnyerésében fejeződött ki. Ez a réteg a kazár politika eszközévé vált. E politika feltételét a fent jellemzett, a Kaganátus és a Kievi Oroszország lényegében azonosan alakuló feudális viszonyai képezték. Nem felesleges, lia újból felhívjuk a figyelmet arra, hogy i a kazár függőség — természetesen az alakuló antagonisztikus feudális viszonyok • adta keretek között — lehetőséget adott bizonyos konszolidált gazdasági és társadalmi fejlődésre. Ez pedig azt jelenti, hogy a Kaganátus uralkodó rétege nem a termelő erők nyers kirablásában, elpusztításában volt érdekelve, hanem a i termelőerők rendszeres kizsákmányolásában a földművelő és a nomád, félnomád gazdasági tevékenység összeegyeztetésében, és ennek érdekében a viszonylag békés viszonyok megőrzésében. A Kaganátus településeinek régészeti vizsgálata azt bizonyítja, hogy a néha több száz hektárnyi — mint Szaltovo — kiterjedésű települések gazdasági élete a viszonylagos anyagi jólét állapotait tükrözik. A letelepedő és a földműveléssel foglalkozni kezdő pásztorok zöme rendelkezett az alapvető 1 termelőeszközökkel,* az ekével, sarlóval, rövid kaszával és a kerti művelés különböző eszközeivel, ami arra hívja fel'a figyelmet, hogy a földműveléssel nem a teljesen elszegényedett nomádok kezdtek foglalkozni, hanem a köznépi állapotú, de viszonylag tehetős rétegek. Ezt bizonyítják egyébként a településeken talált és az egyes házakhoz tartozó gabonavermek is, melyek űrtartalma » és az azokban talált fajtiszta törpe búza-, árpa- és borsószemek a földművelés viszonylag fejlett voltáról tanúskodnak. A házak méretei távolról sem patriachális nagycsaládi gazdaságokról, hanem a kiscsaládi gazdasági rendszerről tanúskodnak. A településeken belül a gazdasági egységeket közvetítő objektumok bizonyos fészkeket képeztek, amelyek 5—7 gazdaságból álltak, az egyes ilyen fészkeket viszonylag nagyobb távolság választotta el egymástól, ami arra enged következtetni, hogy ha meg is szűntek már a nagycsaládi formák, de a rokonsági kapcsolatok az egykori patriachális közösségekben élt családok között még nem szűntek meg. Abban a reményben, hogy rövidesen elkészül a magyar törzsek és környezetük VIII—X. századi állapotáról készülő monografikus feldolgozásunk, és azt az érdeklődők rendelkezésére bocsáthatjuk, nem tartjuk szükségesnek részletesen kitérni a magyarság gazdasági és társadalmi állapotára és szerepére az alakuló kelet-európai feudális fejlődésben. Csak néhány kérdés felvetésére korlátozódunk. A magyarság gazdasági és társadalmi szerkezetében a fentebb vázolt általános körülmények hatására és a belső fejlődés eredményeként mélyreható változások zajlottak le. E változásokat elsősorban a magyar törzsek állattenyésztő gazdaságában végbement változások, eltolódások jelzik.