Századok – 1963
Tanulmányok - Lukács Lajos: Aspromonte és a magyar emigráció 1862-ben 32
ASPROMONTE ÉS A MAGYAR EMIGRÁCIÓ 1862-BEN 51 szemeiket, hogy egv idő óta mindent csak franczia szemüvegen át látnak . ."eo Megítélése szerint óvakodni kell az európai diplomácia politikai játékainak kiszolgáltatott tervektől, és nem is lenne helyes azoktól függővé tenni a magyarság és a nemzetiségek annyira szükséges kibékülését és együttműködését. Dunyov helytelenítette továbbá, hogy az emigráns vezetők a magyar jövő kimunkálását annyira függővé tették a turini udvartól, mely erősen kötődött Párizs politikai akcióihoz. Aligha tagadható, hogy Dunyov nézetei eltértek a hivatalosnak tekinthető Kossuth képviselte emigráns politikától, melynek sarkkövét képezte a szolidaritás a turini kormányzattal. Egészen kézenfekvő, hogy az ellenzékbe jutó Dunyov, és hozzátehetjük, Frigyesy is, Aspromonte után nemcsak a turini kormányzat részéről, de a magyar emigráció hivatalos vezetői részéről is bizalmatlansággal kezeltettek és többé-kevésbé elszigetelődtek. Emiatt érzett keserűségük levélváltásaik tartalmából nagyon is kiérződik. A keserű csalódások, tapasztalatok után a múlt emlékeiből merítenek erőt és hitet a további erőfeszítésekhez. Milyen áhítattal és gondossággal készítette el Frigyesy Dunyov számára a Garibalditól származó ( emléket: egy véres rongyot, mely az aspromontei csatában megsebesült hős vezér sebéről származott. Frigyesy gondosan egy névjegyébe fűzte, lerögzítette, és a következő mély tanulságokat magában rejlő sorokat írta mellé: „Szolgáljon nemzetünknek örök emlékül — hogv így ne fizesse valaha azt a ki leg, többet fogja érte tenni. — Dunyov alezredes. Aspromontei emlék. — Frigyesy —Turin 21 Nov 862."61 Átérezte és megértette e sorokat Dunyov, hiszen ' mélyen elevenébe vágtak, tömören rögzítették azt a tapasztalatot, melyet Aspromonte jelentett számára. „Mindenek felett fogadja őszinte köszönetemet a szomorú, de megbecsülhetetlen emlékért — írja Dunyov 1862. december 1-én kelt válaszlevelében. — Elfogom azt tenni gondosan mint egyik legszentebb ereklyémet, mellv csak azért is nagybecsű előttem, hogy azon bús, de mindenesetre világhírű historianus catastrophában a mi szerencsétlen hazánk 1 is becsületesen volt képviselve !"6 2 A továbbiakra nézve, a jövő útjait fürkészve Dunyov nem esett kétségbe helyzetük elszigeteltsége, az emigráns vezetők • irántuk tanúsított igaztalan bánásmódja miatt. ..Kezet fogok Önnel kedves , Barátom — írta Frigyesynek — azon feltevésben, hogy lelke függetlenségét megóvni igyekszik. Én is a magam részéről nem tartozván semmi párthoz, vissza húztam magamat mindaddig, mig a sors hazánk javára dől, s ez esetben nem fogok senkitől engedelmet kérni, hogy a haza függetlenségi harczában részt vehessek (ha t. i. testi állapotom megengedi): mert ez nem egyesek kizárólagos kiváltsága, hanem minden igaz hazafinak vele született polgári kötelessége."63 Hogyne értette volna meg gondolatainak mélységét az a rokonlélek, aki minden lépésében, minden tettében egy úton haladt Dunyovval, akinek nemcsak politikai küzdőtársa, de igaz barátja is volt egyben. „Lelkem függetlenségét eddig is megóvtam — írja Frigyesy válaszában 1862. december 10-én — és reménylem a jövőre is az fogok maradni, — élni és halni akarok a szabadságért, tehát ami a katona engedelmességét túl haladná — nem csak hogy büszkén visszautasítom — de a Zsarnokkal a síkon is megmérkőzök . . ,"6 4 Az a 60 Uo. 01 Frigyesy Gusztáv Dunyov Istvánhoz, Turin, 1862. nov. 21. levelének melléklete (uo.). 62 Dunvov István Frigyesy Gusztávhoz, 1862. dec. 1. (uo.). 63 Uo. 04 Frigyesy Gusztáv Dunyov Istvánhoz, Turin, 1862. dec. 10. (uo.). 3*
