Századok – 1963
Tanulmányok - Lukács Lajos: Aspromonte és a magyar emigráció 1862-ben 32
52 LU К ÁCS LAJOS baráti és politikai egyetértés, mely összefűzte a két hazafit, Dunyov számára életkedvet, erőt, biztatást adott keserves napjainak, gondjainak, küzdelmeinek elviseléséhez, sok tekintetben feloldotta benne a kényszerű egyedüllét szorongó érzését és minden baj ellenére bizonyos fokig optimista tudattal töltötte el. Elsősorban nem maga miatt aggódott, gondjai, keservei hazája és népének hű fiai miatt törtek minduntalan a felszínre. Különös aggodalommal szemlélte az olaszországi magyar légió tagjainak életét, helyzetük alakulását. Bár közvetlenül sohasem avatkozott bele a légió ügyeibe, de mindamellett nem volt számára közömbös, hogy mi lesz azokkal a hazafiakkal, akik egy fegyveres testület tagjai lettek idegenben. Figyelemmel kísérte tevékenységüket különösképpen az Aspromontet megelőző és azt követő hónapokban, mikor a belső feszültség robbanásig növekedett a magyar légióban. Az olaszországi magyar légió helyzete annak ellenére, hogy 1860 őszétől kezdve számszerűen ugyan erőteljesen gyarapodott, cseppet sem volt megnyugtató. Garibaldi egykori magyar légióját a turini kormányzat ugyan átvette, természetesen a magyar emigráció vezetőinek közreműködése mellett — de ezért súlyos árat kellett fizetni. Az egykori forradalmi testületből minden ( áron és hozzátehetjük minden fajta eszközzel a monarchia számára megbízható és készséges katonai alakulatot kívántak faragni. Ez a törekvés szükségszerűen együtt járt a Garibaldival nyíltan együtt érző elemeknek a légióból való eltávolításával, az elégedetlen légiósok nem ritkán brutális megfékezésével.6 5 , Az 1860-as dél-olaszországi hadjáratot követő időkben a parancsnokok egymást váltották. Mogyoródy Adolf ezredest Teleki Sándor ezredes, majd Sréter ezre- 1 des követte. Ez utóbbi ellenőrzésére a légió főfelügyelőjeként Kossuth Vetter altábornagyot küldte ki. A kívánt célt Vetter sem tudta elérni, sőt merevségével, felesleges, túlzott fegyelmezésével az elégedetlenséget a nyílt lázadásig fokozta, olyannyira, hogy le kellett váltani a légió éléről.66 A helyébe lépő Ihász Dániel ugyan jóakaratú kísérletezést folytatott a meg nem szűnő torzsalkodások, nehézségek, bajok felszámolása érdekében, de túlzás nélkül állítható, hogy lényegében eredménytelenül. Ha Vetternek az volt a baja, hogy szinte osztrák ízű katonai fegyelmet kívánt átültetni a légióba, Ihász 1 az ellenkező végletbe esett, mikor túlzott fraternizálással akarta megnyerni az egyébként is anarchiára hajlamos tisztikart és legénységet. A vége a dolognak az lett, hogy a brigantik ellen bevetett légionisták elkeseredése minden irányban fokozódott. Sem olaszországi felhasználásuk módjával — melyet jogosan csendőr szerepnek tartottak —, sem a vezetéssel, sem az ellátással nem voltak megelégedve és nyíltan is kifejezésre juttatták elégedetlenségüket.6 7 Az 1862-es év ilyen körülmények között találta a magyar légiót. Éppen ezért cseppet sem csodálható, hogy az egykor nagy reményekkel érkező magyar önkéntesek, légionisták, kiknek legnagyobb részét valóban őszinte szabadságvágy, a nemzetközi haladás iránti törekvés jellemzett, lelkesedéssel fogadták Garibaldi újabb fellépésének hírét. Sokaknak megfordult a fejében, és különösképpen azoknak, akik már 1860-ban is Garibaldi mellett küzdöttek, hogy itt az ideje annak, hogy nyíltan is szembeforduljanak a turini kormányzat eljárásaival, a légió vezetésével és minél számosabban csatlakozzanak Garibaldi Róma 65 Vö. Lukács L.: Garibaldi magyar önkéntesei és Kossuth 1860—61-ben. 86. és kk. 1. 66 Uo. 89. és kk. 1. 67 Vö. O. L. Kossuth-gyűjtemény. II. S. 2. 1862/63. évi iratok.; Vö. Kossuth : Irataim. Ш. 729. és kk. 1.
