Századok – 1963

Tanulmányok - Bartha Antal: A kelet-európai és a belső-ázsiai feudalizmus történeti kapcsolatai - 503

506 HARTHA ANTAT tatásai, a Kaganátus katonai szervezete, amely egyrészt zsoldosokból, másrészt a saját költségükön felszerelt köznépi elemekből, s végül a Kaganátus arisztokráciája vagyona arányában kiállított és felszerelt fegyvereseiből állt. Minden jel szerint a kaganátus köznépi lakosságának alapvető szervezeti formája az aul volt, amely azonban egyes vonásaiban túl is mutatott az aul nomád szervezetén. Ez elsősorban a szilárd tradíciókat tükröző csoroszlyás ekés földművelésnek köszönhető, amely a szilárd falutelepülések hálózatának kialakulásához vezetett, s ez a körülmény kedvezett a földművelő faluközösségek létrejöttének. A falvak azonban az építkezés szerkezeti megoldásaiban még tükrözték az egykori nomád élet építészeti hagyományait, ez mindenekelőtt a kerek jurta alaprajzot idéző házformákban és tipikusan nomád nyitott tűzhely alkalmazásában fejeződött ki. Ezek a földműves települések biztosították a kazár föld, keleti és bizánci források által egyhangúan bizonyított, gazdagságát. Amikor a Kaganátus ázsiai nomád türk gyökereiről beszélünk, nem hagyható figyelmen kívül a következő körülmény: a türk szellemi és anyagi kultúra, többek között a földművelés, rendelkezett nemcsak türk, hanem iráni indítékokkal is. A türk és az iráni anyagi és szellemi kultúra igen korai történeti korban találkoztak. A korai középkor századaiban nem hagyható figyelmen kívül a különböző iráni elemek betelepedése még Belső-Ázsiába, a türkök közé, ami pedig a Káspi-tenger keleti és nyugati partvidékét, a Kaukázus északi vidékét, valamint a Volga, a Don és Donyec déli folyásának vidékét illeti, ezek a területek az iráni eredetű földműves kultúra igen régi területei voltak, tehát a Kaganátus gazdasági és társadalmi viszonyainak vizsgálatakor nem lehet megfejedkezni az iráni-kaukázusi hatásról és etnikai elemekről sem. Más kérdés, hogy az évszázados összeötvöződés következtében a türk és az iráni elemek szétválasztása az esetek többségében csaknem lehetetlen, ez azonban nem teszi feleslegessé azokat a kísérleteket, a*elyek ezeknek az elemeknek a szétválasztására irányulnak. Csak utalni kívánunk a honfoglaláskori magyar anyagi és szellemi kultúrából is jól ismert indás, palmettás díszítő elemekre, amelyek iráni indíttatása kétségtelen, hasonló a helyzet a mitikus állatharc-jelenetek motívumkincsével is. Ezek az elemek felszívódtak a türk kultúrába, sőt behatoltak a kievi szláv druzsinák képzetvilágába is. Ezekről az elemekről csak eredetükben lehet úgy beszélni, mint iráni elemekről, annál is inkább, mind e díszítő elemek szemantikája és e díszítőmotívumokkal kapcsolatos hiedelmek is bekerültek a türk mitológiába, ötvöződtek a türk népek hitvilágával, és ezért teljes egészükben megfejthetek a türk szellemi kultúra és vallási hiedelmek alapján. S lia ez így van a szellemi kultúra körébe tartozó mitikus motívumkinccsel, akkor még inkább így áll a helyzet az anyagi kultúra oly fontos vívmányával, mint az ekés földművelés elterjedésével a türk népek, s így a Kazár Kaganátus körében. A türk ekés földművelés kialakításában vitathatatlan szerepet játszott az iráni hatás. A Kaganátus egész fennállása idején állandó harcban állt a különböző még nem letelepedett, nem földműves, hanem nomád türk népekkel; elsősorban a besenyőkkel. Л nomád népek hullámai, amelyek elnyeléssel fenyegették a még nem konszolidálódott Kaganátus gazdasági és társadalmi szerkezetét, állandó harcra és manőverezésre késztették a Kaganátus vezető rétegét, amelyik — minden jel arra mutat — mindenekelőtt a szilárd földműves bázissal rendelkező Kievi Oroszország felé orientálódott abban a formában is, hogy a szláv törzsek bizonyos csoportjait feudális szolgáltatásokra