Századok – 1963

Tanulmányok - Bartha Antal: A kelet-európai és a belső-ázsiai feudalizmus történeti kapcsolatai - 503

504 BAItTHA ANTAL „Az én hősi nevem Jola . .. Én magasrangú bég és hatszáz bélyegzett ló ura voltam ... Zsákmányolt fegyvereimtől, vértemtől, az én fénylő aranyomtól, szőnyegeimtől és kincseimtől megváltam én." ,,. . .kánjától az én bégem Aza tutuk csatot (hivatalnoki.övet) nyert . . . Nem élvezhetem a földi boldogságot és szántóföldjeimet, meghaltam. Mint sólyom által sebzett madár bánatba merültetek, bánatban örök emléket állítok én." Említésre méltók az egyik felirattöredék következő szavai: „...úrnő. Szántóföldem... szántóföld." Az Ulug-Kem folyó párjáról származó feliratban émlített ,,E1 Tugan tutuk" hat nemzetségnek volt az ura, az Ujuk-Turan folyó partjáról ismert felirat Ucin Külüg urat említi, aki földjétől, népétől, dicső harcosaitól és 6000 lovától búcsúzott. Egy Mongóliából (Szudzsiból) származó sírfeliratban egy kirgiz fia: „Jaglakar-kan-ata", aki „boila" (magasrangú hivatalnok), „Baga-Tarchan Üge bujrukja" volt, búcsúzik tíz téli szállásától, számtalan marhájától, az elhúnyt életében tanítójának 100 szolgát és egy téli szállási ajándékozott. Távolról sem tartva igényt a teljességre, nem felesleges rámutatni azokra a köznépi rétegekre, amelyek szerepelnek ezekben a feliratokban. A „qul" 'rabszolga', ,,kün" 'rabszolganő' kifejezés előfordulásán kívül az utoljára említett feliratban szereplő 100 elajándékozott szolga nem rabszolga („qul"), hanem egy más függő társadalmi helyzetre utaló kifejezés alatt szerepelnek. Ezek az utóbbiak ,,är" 'vir', 'férfi' terminus alatt szerepelnek, akik nem rabszolgák, noha az ,,är"-t az elhúnyt el adományozta, de külön kifejezést: „bír", 'ad, adományoz, férjhez ad' igét használt a felirat készítője. Míg a rabszolga vonatkozásában „qulad", 'rabszolgává válni', „kümäd" "rabszolganővé válni', „Kümädmis quladmys budun" 'nép, amelyik rabszolga sorba jutott' kifejezéseket használták a feliratok készítői, az általunk ismertetett feliratban a „turuy", „turuq", 'szállásföld'-del együtt adományozott férfi szolgák nem váltak rabszolgákká, ezek szerint tehát a VI—VIII. századi türk társadalomban volt egy olyan függő réteg, amelyik nem volt rabszolga, de sorsáról az uralkodó réteg rendelkezett, amelyiket földdel együtt adományozták. S lia egyszerre 100 ,,är"-t tudott adományozni egyetlen úr, akkor ez nem volt jelentéktelen társadalmi réteg. Teljesen világos, hogy egy olyan társadalomban, amelyiknek történeti emlékeiben az alantas társadalmi helyzetre utaló „öyyan", 'szegény' és a ,,qara budun" az 'alantas (fekete) nép' kifejezések állandóan előfordulnak, ennek a szolga rétegnek a helyzetét nem a rabszolgatartó és rabszolga viszony, hanem valamiféle más alá- és fölérendeltség határozta meg. Az úr—szolga viszonyra utaló ,,är" kifejezés a nomád jobbágy és nomád-földesúr feudális gazdasági és társadalmi tartalmát közvetíti felénk. Egyébként arra is felvilágosítást kapunk, hogy milyen részekből állott egy-egy ilyen „turuy", „turug" szállásföld: Kül-Tegin felirata említi a feldúlt „äbin barymyn", 'házgazdaságokat', mig a ,,jurt" a korai középkorban általában 'földet, országot, szülőföldet' jelentett. A „turuy", , turuq" kifejezésen kivül használt „ayul" 'ól', jószág számára elkerített helyet jelentett. Ami pedig földmüvelés meglétét illeti, arra a „tarlay", 'szántóföld', „tary", 'földet művel', „taryy", 'termés, aratás' kifejezések utalnak. A X—XIII. századi ujgur jogi emlékekben a föld adás-vételi szerződések minden esetben pontosan körülhatárolt szántóföldekről szólnak. Egy szántó-