Századok – 1963

Tanulmányok - Bartha Antal: A kelet-európai és a belső-ázsiai feudalizmus történeti kapcsolatai - 503

A KELET EURÓPAI ÉS A BELSŐ-ÁZSIAI FEUDALIZMUS TÖRTÉNETI KAPCSOLATAI (II. rész) A különböző nomád népek, elsősorban a belső- és köfcép-ázsiai türk népek fejlődése azt bizonyítja, hogy a feudális átalakulásnak fentebb vázolt útja jellemezte a VT—X. századi állapotokat. Egy körülmény azonban nem kerülheti el figyelmünket, az ugyanis, hogy a nomád gazdaságon alapuló társadalmak fejlődése rendhívül egyenetlen volt. Igen nagy volt a fejlődésbeli eltérés az egyes nomájd népek között; még a szomszédos, néha azonos etnikumú nomád népek és törzsek között is igen éles fejlődésbeli eltérést lehet tapasztalni. így pl. a bajkálon-inneni burjátok már eljutottak a földművelésig még az orosz kolonizáció előtt, míg a bajkálon-túli burját törzseknél igen ritka jelenség volt a földművelés. A Csu, Talasz és a Hét-folyó vidékén élő kazah csoportoknál elég általános volt a földművelés, míg a kazahok többi csoportjainál a földművelés egyenesen üldözendő cselekmény volt. Hasonló különbség figyelhető meg a VIII—X. században az orosz feudális társadalom szomszédságában élt különböző nomád népeknél is. Más elbírálás alá esik a besenyők zöme és megint csak más elbírálás alá esnek a Kazár Kaganátus nomád eredetű népeinek bizonyos csoportjai, és megint külön mércét kell felállítani a kunok számára. Ezt azért tartjuk szükségesnek kihangsúlyozni, mert amikor mi jelen dolgozatunkban a nomád fejlődés általános vonásait emeltük ki, nem hagyható figyelem nélkül az sem, hogy az általános vonásokon túl szükséges az egyedi, sajátos vonások feltárása is. Az orhoni-jeniszeji feliratok és a régészeti források bizonyítják, hogy a VIII—X. századi türk társadalom ismerte a föld feudális magántulajdonát. A sírfeliratok az áldozati feliratok állandóan ismétlődő refrénje: az elhunyt búcsúzik népétől, fiatalabb és idősebb rokonaitól, méneseitől, kincseitől, földjeitől, számos awZjaitól. Az is gyakori, amikor az elhunyt politikai érdemeit is felsorolja a felirat, megemlítve a társadalmi politikai rangját, fejedelmét, és az sem ritkaság, amikor a felirat megemlíti az elhúnvt szántóföldjeit, amelyektől szintén búcsút vett az elhunyt. S nemcsak Tonjukuk és Kültegin közismert terjedelmes feliratára gondolunk, hanem számos kisebb feliratra is, amelyek adatai rendkívül értékesek a korai középkor feudális fejlődésének vizsgálatakor. Szemelvényként fordításiján közlünk néhány feliratrészietet Malov Sz. E. műveiből: „Sogur — én irtam, ezer nyolclábú szarvasmarhámban és szövetséges barátaimban nem gyön y örköd hetem tovább." „...megváltam én, idősebb rokonaim, fiatalabb rokonaim, fehérsörényű méneseimtől : . . hatvannyolc éves koromban meghaltam én számotokra és az én kincseim számára. Én hatvan lovon lovagoltam. . ." 1 Századok