Századok – 1963

Történeti irodalom - Childe; Vere Gordon: A civilizáció bölcsője – Az európai társadalom története (Ism. Hatos Géza) 446

472 KKÓNIKA társaságban. E helytelen nézetből fakad, hogy az ifjúság mozgalma a valóságosnál nagyobb jelentőséget kap a disszertációban. Andics Erzsébet felhívta a figyelmet azokra a fogyatékosságokra is, amelyek az adott korszak általános történetének nem kellő ismeretével függnek össze a disszertációban. így pl. a magyar imperializmus kibontakozásának, a Polgári Radikális Párt osztályalapjainak, egyes munkásmozgalmi vezetőknek a megítélésében. A disszertációnak alaposabban kellett volna foglalkoznia a forradalmi szocialisták politikai jelszavaival az első világháború idején, valamint azokkal az illúziókkal, melyeket a polgári demokratikus rendszer keltett az ifjúság egyes rétegeiben. A disszertációnak határozottabban kellett volna bírálnia a kommunista if júság körében 1919-ben hangot kapott helytelen nézeteket. E téves nézetek főforrása az „azonnali szocializmus" eszméje volt. Andics Erzsébet rendkívül sajnálatosnak tartotta, hogy a disszertációból hiányzik annak összefüggő, érdemleges ismertetése, milyen lelkesedéssel és hittel tekintett e korszak forradalmi ifjúsága az 1917-es Októberi Forradalomra és Szovjet-Oroszországra mint eszményképre. Végezetül megállapította, hogy a disszertáció teljes mértékben érdemes az elfogadásra. Hajdú Tibor kandidátus opponensi véleményében igen szerencsésnek tartotta a témaválasztást. A disszertáció — mint mondotta — bebizonyítja, hogy az ifjúmunkások mozgalma a század elejétől a növekvő forradalmak melegágya, a munkásmozgalom forradalmi szárnya mellett állt. További érdeme a dolgozatnak a munkás- és értelmiségi ifjúság, valamint a háború viszonyának, az ifjú szociálisták KMP-hez vezető útjának bemutatása. Különösen sikerültnek tartja az IOSz és a szociáldemokrata ifjúsági szövetség egyesülésének leírását ós értékelését. Helyes, hogy foglalkozik a disszertáció a KIMSz-ben lábrakapott avantgardista nézetekkel, viszont ezeket összefüggően, egy helyen kellett volna elemezni. Utalt arra, hogy helyenként a disszertáció szövege arra mutat, „szerzőjSt is megérintette az avantgardizmus szellője". Az ifjúsági vezetők és a helyi tanácsok viszonyáról szólva a disszertáció az ifjúsági szövetség ós a helyi tanácsok súrlódásait egyoldalúan, csak az ifjúsági szervezet szempontjából nézi. Nagyobb mértékben kellett volna a szerzőnek foglalkoznia azzal a hibával, mutatott rá Hajdú Tibor, ami „nemcsak a KIMSz-re, de a Tanácsköztársaságra is jellemző volt, hogy ti. oktatási, művelődési, kulturális kérdésekkel aránytalanul sokat foglalkoztak, a termelés és főleg a honvédelem rovására". Szólni kellett volna annak következményeiről, hogy a KIMSz-ben, s főleg annak vezetésében, nem részesült kellő arányban a nagyüzemi munkásifjúság. „Igen lényeges érdeme a disszertációnak -— állapította meg Hajdú Tibor —, hogy az ifjúmunkás mozgalmat pártosan, a munkásosztály harca szemszögéből nézi, s értékelésében is ebből indul ki." Helyeselve a jobboldali szociáldemokrata vezetők bírálatát, az opponens rámutatott azokra a pontokra, ahol a disszertáció túlzásokat tartalmaz. Felhívta a figyelmet arra, hogy a munkásifjúság szervezésének elhanyagolása nem azonos az MSzDP ama törekvésével, hogy a munkásifjúságnak ne legyen önálló szervezete. Hajdú Tibor rámutatott azokra a nehézségekre, amelyeket a források hiánya okozott, mégis úgy vélte, hogy több ponton bővíthette volna azok körét a szerző, s fel kellett volna használnia az elérhető külföldi forrásokat is. Az opponens a rendelkezésre álló anyag csekély voltával magyarázza, hogy a disszertáció mintegy 40%-a a téma előtörténetével foglalkozik. Ennek ellenére hangsúlyozta, milyen nagy munkát végzett a szerző az adatgyűjtés terén. A továbbiakban az opponens részletmegjegyzéseit adta elő. így az MSzDP értelmiségellenessógének okaival, a KMP és a szakszervezetek viszonyával kapcsolatban. Megítélése szerint többet kellett volna foglalkoznia a szerzőnek a parasztifjúság helyzetével, politikai arculatával. Befejezésül javasolta a disszertáció elfogadását. Az opponensi vélemények elhangzása után Lissauer József szólalt fel, aki 1919-ben a KIMSz diákalosztályát irányító direktórium egyik tagja volt. Hibáztatta a szerzőt a diákság mozgalmainak mellőzéséért, holott e mozgalomra tekintélyes mennyiségű iratanyagot is bocsátott rendelkezésére. Utalva az önálló diákmozgalom létére, felhívta a figyelmet néhány vezető személyére, akik nem kaptak helyet a disszertációban. Majd szólt azokról a konkrét esetekről a két forradalom idejéből, ahol a diákság is ott volt a politikai és fegyveres harcokban. Ezt követően Svéd László válaszolt az elhangzottakra. Elöljáróban azokról a kérdésekről tett említést, ahol opponenseinek kritikai megjegyzéseit részben vagy egészben magáévá tette. Egyetértett a szociáldemokrata párt és az ifjúmunkásmozgalom kapcsolatának bemutatására vonatkozó bírálattal, de Hajdú Tiborral vitázva megállapítja, hogy az ifjúsági szervezetek autonómiájának elvetése a fiatal munkások apolitikussá-.