Századok – 1963

Történeti irodalom - Childe; Vere Gordon: A civilizáció bölcsője – Az európai társadalom története (Ism. Hatos Géza) 446

KRÓNIKA 473 válásához vezet. Utalt ezzel kapcsolatban Lenin megállapítására: ,,az ifjúság teljes önállóság nélkül sem jó szocialistákat nem képes soraiból kinevelni, sem arra nem képes felkészülni, hogy a szocializmust előbbrevigye". Álláspontjának alátámasztására konkrét példát is hoz a német munkásmozgalomból. Elfogadta Hajdú Tibor megjegyzését a tanoncok és ifjúmunkások kívánatos különválasztására, de rámutatott ennek a forrásokban gyökerező nehézségeire. Fenntartotta viszont azt az álláspontját, hogy ,,az MSzDP vezetői a tanoncokat, vagyis a munkásfiatalok zömét, határozottan eltiltották a gazdasági és politikai mozgalmaktól". Nyomatékosan mutat rá, hogy az autonomián állt vagy bukott a proletárifjúság tömeges szervezésének ügye. A szociáldemokrata párt hibája, a tanoncok szervezése iránt tanúsított közömbössége volt „egyik alapvető oka annak — szögezte le Svéd László —, hogy a korabeli Magyarországon a fiatal szakmunkások szervezettségi színvonala igen alacsony fokon állt". Megállapításának alátámasztására hivatkozott a század elején a legtöbb fiatalt foglalkoztató ruházati ipar fiatal munkásainak szervezettségére, illetve annak súlyos hiányaira. A forradalmi szocialisták részletesebb ábrázolását Svéd László nem tartotta disszertációja feladatának, mivel e csoport nem a KIMSz, hanem a KMP előfutára volt. Ennek ellenére Andics Erzsébet megjegyzései alapján javítani szándékozik a disszertáció vonatkozó részeinek arányán. Elfogadta azt a megjegyzést is, hogy az ifjúsági mozgalom 1913-as és 1918-as fellendülése kapcsán a munkásmozgalom általános helyzetéből kell kiindulni, ámbár az ifjúsági mozgalom belső tényezői sem hanyagolhatók el. Erre nézve hivatkozott az 1905/7-es esztendők eseményeire. Elismerte ugyan a szerző, hogy a disszertációban valóban akadnak bizonyos avantgardista vonások, mégis tisztázni szükséges, hogy milyen történeti helyzetben van létjogosultsága az ifjúsági mozgalom függetlenségének és mi a normális viszony az ifjúsági mozgalom és a kommunista, marxista—leninista pártok között, amit Andics Erzsébet hiányolt. Nem értett egyet Hajdú Tiborral a KIMSz-ben jelentkezett avantgardista megnyilvánulások okainak és tendenciáinak megítélésében. Fenntartotta azt az álláspontját is, hogy a tanácsok és a KIMSz kapcsolatáról szólva nem túlozza el a valóságban megvolt súrlódásokat s azok jelentőségét. Á tanácsok megítélése kapcsán Hajdú Tibor vonatkozó könyvére hivatkozva védte meg álláspontját. Svéd László magáévá tette Hajdú Tibornak azt a megjegyzését, hogy a KIMSz a honvédelem rovására túlméretezte a kulturális kérdések megoldására fordított energiát. Ennek ellenére nem fogadja el azt a megjegyzést, miszerint a KIMSz magát a fegyveres harcot is lebecsülte volna. A hibát a maga részéről abban látja, hogy a KIMSz későn ismerte fel a termelő munka és a hadmüveletek összefüggését, s elhanyagolta a parasztifjúság forradalmi szervezését. A disszertáció forrásanyagára vonatkozóan Svéd László leszögezte, hogy külföldön nem volt módjában kutatásokat folytatni, s a Hajdú Tibor által említett kiadványok csak disszertációjának lezárása után váltak hozzáférhetővé. Annak ellenére, hogy a KIMSz előtörténete a dolgozatnak lényegesen kisebb hányadát foglalja el, mint azt Hajdú Tibor megállapította, szükségesnek érzi, hogy az arányokon még javítson. Lissauer Józsefnek a diákmozgalomra vonatkozó megjegyzéseit nem fogadhatta el, mivel a disszertáció — amelyet a felszólaló saját megállapítása szerint csak futólagosan tekintett át — több alkalommal is kitér a diákság szervezetére és akcióira, annak ellenére, hogy dolgozatának nem volt tárgya a diákmozgalom feldolgozása. Ismételten leszögezte, vitathatatlan tény, hogy az ifjúsági mozgalmon belül a munkásifjúság járt elől a forradalmi harcban, s lényegesen nagyobb szerepe volt az egyes akciókban, mint a diákságnak, s mint ahogyan eddig az irodalom bemutatta. A vita lezárása után a bíráló bizottság egyhangúlag elfogadta Svéd László disszertációját és a Tudományos Minősítő Bizottságnak javasolta, ítélje meg szerzőnek a történettudományok kandidátusa fokozatot. (*)