Századok – 1963

Történeti irodalom - Childe; Vere Gordon: A civilizáció bölcsője – Az európai társadalom története (Ism. Hatos Géza) 446

KllÓNIKA 471 nyitását, a különböző vitás kérdésekben mégis következetesen a kommunisták mellett foglalt állást. Ez és a KIMSz tényleges hibái voltak az okai annak, hogy különösen a szakszervezetek részéről oly heves támadások érték az ifjúság önálló szervezetét. Bemutatja a disszertáció a KIMSz szervezeti felépítését, szervezeteinek kiépítését s azok munkáját, és ennek során bírálja a hibás lépéseket. Ismerteti az egyes ifjúsági csoportok magatartását s egymáshoz való viszonyát, majd megállapítja: „A KIMSz elévülhetetlen érdeme, hogy hazánkban elsőként írta zászlajára a munkás- ós parasztifjúság szövetségének jelszavát", ámbár a gyakorlati munka a parasztifjúság körében nem volt kielégítő. Ismerteti a KIMSz és a különböző állami szervek kapcsolatát, s a hatásköri súrlódások okait. A KIMSz gyakorlati tevékenységéről szólva a disszertáció kiemeli a szociálpolitikai munkát, bemutatva annak két fő ágát s elért eredményeit. A KIMSz tevékenységének középpontjában azonban — állapítja meg a szerző — az eszmei-politikai nevelőmunka állott. Szerző részletesen ismerteti e sokoldalú és sokrétű tevékenység fórumait, s elemzi az Ifjú Proletár c. lap tevékenységét. A KIMSz — mint a disszertáció mondja — ,,a proletárdiktatúra őszinte, következetes, fenntartás nélküli híve volt". Ennek ellenére a szövetségben talajra találtak antimarxista, zavaros nézetek is, amelyeket a disszertáció bírálólag ismertet. Bemutatja, hogyan vett részt a KIMSz ós annak tagsága az intervenció elleni harcban, az ellenforradalmárok tevékenységének leleplezésében ós felszámolásában, majd részletesen tárgyalja a KIMSz első kongresszusát, amely június második felében zajlott le. A jelenlevő 334 küldött itt forradalmi programot fogadott el, megvédte szervezeti önállóságát és lelkesen támogatta a proletárdiktatúrát. A disszertáció végezetül utal arra, hogy a KIMSz illegálisan élt és dolgozott tovább a Tanácsköztársaság megdöntése után is. Andics Erzsébet akadémikus opponensi véleményében megállapította, hogy a disszertáció „tulajdonképpen többet nyújt, mint amennyit a címe ígér". Kitűzött témáján túl ugyanis nyomon követi a magyar ifjúmunkás-mozgalom kialakulását és történetét a múlt század közepétől kezdve és részletesen foglalkozik a polgári demokratikus forradalom időszakával is. A szerző igen gazdag ós sokoldalú anyagra támaszkodva sikerrel oldotta meg feladatát, és jól idézte fel 1919 tavaszának-nyarának történelmi levegőjét. A tanulmány nagy mórtékben hozzájárul ahhoz, hogy a korszakot helyes történelmi látással ítéljük meg. Andics Erzsébet ezután arról a veszélyről szólt, melyet a korszak irodalma nem mindig került el, hogy ti. egyoldalúan ítélte meg a Tanácsköztársaság történetét. Megítélése szerint Svéd László igyekezett ezt elkerülni., „impozáns ós ugyanakkor igaz kópét ad 1919 forradalmi ifjúságáról". A problémákkal nyíltan szembenéz, azokat nem hallgatja el, s nem is szépíti meg. Az események szereplőit úgy mutatja meg, „mint akik nem félistenek, de nem is balga dilettánsok". A forradalom s az ifjúmunkásmozgalom nehézségeiről szólva Andics Erzsébet megállapította: „visszatekintve 1919-re nem azon kell csodálkoznunk, hogy egyben és másban tévedtünk, hanem azon, hogy nem tévedtünk még többet, és hány olyan lépése ós intézkedése volt a fiatal tanácshatalomnak, amely zseniálisan előre vetítette a tennivalókat hosszú évtizedekre". A tanulmány érdemeként hívta fel a figyelmet arra, hogy az az ifjúsági mozgalmat nem önmagában ismerteti, hanem szoros kapcsolatban az ország egészének problémáival. A leegyszerűsítéstől az is megmentette a szerzőt, hogy vizsgálódásait kiterjesztette ideológiai, kulturális kérdésekre is. Különösen jól sikerültnek tartja a kommunista ifjúmunkások 1919 júniusi kongresszusának leírását. Emeli a disszertáció értékét a széles historiográfiai áttekintés is. Andics Erzsébet ezek után rámutatott arra, hogy néhány kérdést nem elég elmélyülten tárgyalt a disszertáció, egyes esetekben nem kellően kutatja fel a jelenségek okait, így, megítélése szerint, az SzDP nem az egyoldalú választójogi politika, hanem a tanulatlan munkástömegek (ós az ifjúmunkások, tanoncok ide tartoztak) előli elzárkózás miatt hanyagolta el az ifjúmunkások szervezését. A munkásifjúság mindenütt a forradalmi, baloldali irányzathoz csatlakozott. Az ifjúmunkásmozgalom megélénkülése 1913-ban nem az SzDP politikájának, hanem a munkásmozgalom általános fellendülésének volt következménye. 1918-ban, a polgári demokratikus forradalom idején a proletár ifjúság mozgalma ezért foglalhatta el „az őt megillető vezető helyet az ifjúsági mozgalmakban'', mert a munkásosztály vezető erővé vált az ország életében. Nem magyarázza meg a disszertáció kellően, állapította meg Andics Erzsébet, miért hódít a szocializmus eszméje az értelmiség körében a XX. század elején, nem foglalkozik az egyetemi hallgatók anyagi helyzetével, szociális összetételének változásával. Nem lehet egyetérteni azzal a gondolattal — folytatta —, mintha az 1919-es pártegyesüléssel megszűnt volna a — felnőtt — kommunisták irányító szerepe a Tanácsköz-14*