Századok – 1963

Történeti irodalom - Childe; Vere Gordon: A civilizáció bölcsője – Az európai társadalom története (Ism. Hatos Géza) 446

466 KRÓNIKA \ arányszáma. A munkásság arányszáma legjelentősebb a horvátoknál volt, de ezek jórésze kétlakiakból állt, akik nem vettek részt a szervezett munkásmozgalomban. A kisebb létszámú szerb munkásság viszont koncentráltabban helyezkedik el, és aktívabb. Végkövetkeztetésként megállapítja a szerző, hogy ,,a magyarországi szerbség a legnagyobbszámú, jelentős vagyonnal rendelkező, fejlett nemzeti öntudatú délszláv népcsoport volt". Részletesen foglalkozik a disszertáció a dólszlávokkal szemben alkalmazott hivatalos magyar politikával, amely minden népcsoport irányában sajátságos módon nyilvánult meg. Ez a politika eredményességét tekintve pl. a magyarországi szerbek esetében csak arra volt jó, hogy mind több sebet ejtsen nemzeti önérzetükön. Rámutat, hogy a magyarországi horvátok szétszórtan élő csoportjai között a XX. század elejéig nem jött létre a nemzeti együvótartozás tudata, s a Mura folyó északi partján élő szlovének a szlovén nemzettől úgyszólván teljes elszigeteltségben éltek 1918-ig. Ezt követően a disszertáció a polgári demokratikus forradalom időszakát veszi vizsgálat alá. Megállapítja, hogy a délszlávok számára nem volt elfogadható a nemzetiségi kérdésnek az a megoldása, amelyet a polgári demokratikus forradalom igyekezett megvalósítani. De igen éles osztályérdekek ütköztek össze az egységes jugoszláv állam megalakításának mikéntje körül is. A szerb vezetésű centralista törekvés ós a horvát, szlovén, boszniai polgárság föderatív államszövetségének koncepciója állt szemben egymással. Ugyanakkor a szlovéniai és horvátországi munkástömegek forradalmi módon, az orosz példa alapján kívánták megoldani problémáikat. Végül is az erőteljes munkás- ós szegényparasztmozgalmaktól, valamint az olasz csapatok előnyomulásától megrettent horvát és szlovén polgárság behódolásának eredményeként 1918. december 1-én a szerb király uralma alatt jött létre az egyesült jugoszláv állam. A dolgozat gazdag forrásanyag alapján mutatja be a magyarországi délszláv munkások ós szegényparasztok forradalmi megmozdulásait, amelyek elsődlegesen szociális jellegűek voltak. A különböző nemzetiségű nincstelen lakosság a vegyes lakosságú területeken együttesen lépett fel a nagybirtokok s az elnyomó közigazgatási apparátus ellen. Ezek az akciók azonban szervezettség és vezetés híján hamarosan elbuktak. A magyarországi szerb kispolgári, polgári pártok csupán 1918 október végén, november elején kezdtek szervezkedni. A vegyes lakosságú Vajdaság minden népcsoportjának érdekeit figyelembe vevő önkormányzati állásponttal szemben hamarosan felülkerekedett a centralista irányzat, s november végén a délszláv küldöttgyűlésen kimondták a Vajdaságnak Szerbiához való csatlakozását. E határozat körülményeit és az önrendelkezési joghoz való viszonyát elemezve, a disszertáció megvilágítja a helyi szociáldemokrata szervezetek politikáját is. Bíráló-elemző módon mutatja be a Bánáti Köztársaság létrejöttét ós funkcióját. A dolgozat sokoldalú elemzéssel vizsgálja, högy milyen szerepet játszott a délszláv népcsoportok sorsának alakulásában az a körülmény, hogy 1918 novemberében a szerb kormány csapatai megszállták a délszláv-lakta, illetve az általa követelt területeket. A szerző bemutatja, hogyan kapcsolódott a nyugat-magyarországi horvát szórvány kérdése a csehszlovák—jugoszláv korridort követelők politikájához, valamint a helyi magyar polgárság osztrákellenes törekvéseihez. A disszertáció megállapítja, hogy a magyar polgári demokratikus kormány nemzetiségi politikája nem elégíthette ki a magyarországi délszlávok törekvéseit és érdekeit, s a polgári vezetésű jugoszláv állam is képtelen volt a délszláv nemzeti kérdés megnyugtató rendezésére. Leszögezi a szerző, hogy a nemzeti problémát Délkelet-Európa vegyeslakosságú területein burzsoá alapon ebben az időben már nem lehetett megoldani, erre a feladatra eredményesen csupán az internacionalista munkásosztály vállalkozhat. A proletárdiktatúra időszakát tárgyalva hangsúlyozza a disszertáció, hogy ekkor a nemzetiségi kérdés a nemzetközi proletárforradalomért folytatott harc részóvó, a délkelet-európai népek szocialista együttélésének kérdésévé vált. Rámutat, hogy a Tanácsköztársaság távolabbi célja szocialista államszövetség megalakítása volt, s ezzel összefüggésben ismerteti a Budapesten megalakult Nemzetközi Szocialista Föderáció szerepét. A Föderáció délszláv-frakciójának tagjait bemutatva, feltárja működési területüket. A disszertáció kimutatja, hogy ebben az időben Jugoszláviában megvoltak a szocialista forradalom objektív feltótelei. Kitér azonban a kedvezőtlen körülmények ismertetésére is, így szól a nacionalizmus problémájáról, valamint arról a kedvezőtlen hatásról, amelyet a Tanácsköztársaság helytelen agrár-politikája, a földosztás elmaradása váltott ki. Bemutatja a disszertáció azokat az intézkedéseket, amelyeket a Forradalmi Kormányzótanács a nyugat-magyarországi horvát kérdés megoldására hozott, s feltárja azokat az okokat, amelyek lehetetlenné tették a problémák végleges megoldását. Ismer-