Századok – 1963

Történeti irodalom - Childe; Vere Gordon: A civilizáció bölcsője – Az európai társadalom története (Ism. Hatos Géza) 446

KRÓNIKA 467 teti a szlovén vidéken alkalmazott politikát, a Muraköztársaság létrejöttének körülményeit, s a bécsi ellenforradalmi komité ezzel kapcsolatos tevékenységét. A disszertáció megállapítja, hogy „a Tanácsköztársaság olyan időben vállalkozott a szocialista forradalom délkelet-európai bázisának megteremtésére, amikor a nemzetközi erőviszonyok alakulása ezt nem segítette elő". A Magyarországi Szocialista Szövetséges Tanácsköztársaság tevékenysége, a magyarországi délszlávok törekvései 1918/19-ben, a jugoszláviai helyzet azt mutatja, hogy megalapozottnak látszik az a feltételezés, mely szerint a Monarchia felbomlása után két út kínálkozott a nemzeti probléma rendezésére : 1. nemzeti államok kialakítása, mint burzsoá nacionalista megoldás, 2. föderatív államszövetség létesítése, mint proletár-internacionalista megoldás. A disszertáció feltárja azokat az okokat, amelyek lehetetlenné tették a második út és lehetőség alkalmazását. Arató Endre kandidátus opponensi véleményében kiemelte a disszertáció világos ós érthető tagolását, az egyes délszláv népek fejlődésének bemutatását, a felhasznált gazdag anyagot, a szerző következetesen alkalmazott marxista—leninista módszerét. Elismerően szólt a szerző elméleti érzékéről, különösen a nemzeti államok burzsoá útratérésének elemzése, a szerb koncepció győzelme, a Vajdaság hovatartozása értékelésének kapcsán. Helyesen értékeli a disszertáció — mondotta — a jugoszláv ós magyar állam harcát a Muraközért, a csehszlovák—jugoszláv korridor problémáját, a Tanácsköztársaság nemzetiségi politikáját. Helyeselte a Nemzetközi Szocialista Szövetség bemutatását, a Tanácsköztársaság külföldi hatásának, a szlovén autonómia kérdésének órtókelósót. Bírálatában elsőként a magyarországi délszlávok kifejezést tette szóvá. A szerzőadta meghatározásba — Arató Endre megállapítása szerint — nem illik be a mai vajdasági, a volt magyarországi szerbség. A szerzőnek azt is meg'kellett volna magyaráznia, miért nem foglalkozik a horvát kérdéssel. Hibáztatja, hogy a disszertáció nem szól a magyarországi szerb szórványok történetéről (Duna-mellék, Pest környéke). Ezek helyzetét ós viszonyait össze lehetett volna vetni a muraközi és nyugat-magyarországi horvátokéval. Hasonlóan kimaradt a szlavóniai (szerómségi) jelentős szerb tömb, s egyes, mai magyarországi horvát szórványok problémája is. Arató Endre vitába szállt azzal a móddal is, ahogyan a disszertáció a Monarchia felbomlását követő lehetséges két útról szólt. ,,A két út merev szembeállítása nem helyes ós legfőbb hibája éppen az, hogy nem veszi figyelembe a valóságot, ós pedig azt, hogy miképpen jött létre a proletár internacionalista megoldás, a Szovjetunió." Ezzel kapcsolatban megállapította, hogy a „Szovjetunió területén külön, mondhatjuk nemzeti szovjet köztársaságok alakultak, majd azok aránylag rövid idő eltelte után egyesültek". A föderatív államszövetség, a proletár internacionalista út tehát nem úgy jön létre, hogy a polgári soknemzetiségű állam szocialista föderációvá alakul át. Rámutatott az opponens, hogy „a nemzetiségi államok alakítása — a szerző megállapításától eltérően — nem szükségszerűen jelent burzsoá nacionalista megoldást". Megítélése szerint e kérdés-komplexum fejtegetését a disszertációból ki kell hagyni, mert az nem tartozik szervesen hozzá. Nem értett egyet az opponens azzal sem, hogy a disszertáció a világforradalom megvalósítására törekvést nemzetiségi politikaként fogja fel. Hiszen a Szocialista Föderációnak olyan tagjai is voltak, akik sohasem éltek a Habsburg-Monarchiában. E három főbb kritikai észrevétele után az opponens csupán kisebb megjegyzéseket tett, így a magyarországi szerbek 1918 előtti történetének bemutatásával és értékelésével, a szerb polgárság helyzetével ós politikai harcaival, a Muraközzel, a szlovén nemzeti mozgalom értékelésével kapcsolatban. A jugoszláv egységtörekvósek tárgyalása kapcsán hiányolta az antanthatalmak állásfoglalásának bemutatását. Az egyéb részlet-megjegyzéseket követően megállapította, hogy kritikai észrevételei a disszertáció alapvető értékeit nem érintik, s ezért melegen ajánlotta annak elfogadását. Liptai Ervin kandidátus opponensi véleményében rámutatott, hogy hazai irodalmunkban eddig nélkülöztük azokat a munkákat, amelyek marxista módszerrel ismertetik a nemzetiségi problémák megoldását és azok lehetőségeit 1918/19-ben. Éppen ezért Kővágó László disszertációját üdvözölni kell. Megállapította, hogy ,.a szerzőt a disszertáció írásában vezető alapvető célkitűzésekkel egyet lehet érteni", s ezért a továbbiakban azt vizsgálta, vajon mennyiben tett ezeknek eleget. ,,A disszertáció — mint mondotta — vitathatatlanul jelentősen gazdagítja a polgári-demokratikus ós a szocialista forradalom időszakának délszláv mozgalmaival kapcsolatos ismereteinket." Kővágó lelkiismeretes és alapos munkával tárta fel a forrásokat, számos, eddig ismeretlen tényre és összefüggésre hívta fel a figyelmet. „Kétségtelen, hogy a munka az első világháborút követő forradalmi időszak történetének megvilágításában hézagpótló jelentőséggel bír." Ugyanekkor azonban — mint az opponens mondotta — a munka nem egyenletes, mert pl. a szlovénekkel összevetve gyengébben dolgozta ki a szerző a magyarországi szer-