Századok – 1963

Tanulmányok - Lukács Lajos: Aspromonte és a magyar emigráció 1862-ben 32

ASPROMONTE ËS A HAGYAB, EMIGRÁCIÓ 1862-BEN 41 rozásaitól egy hajszálnyit is eltért volna. Cseppet sem csodálkozott Mateucciolevelén, sőt a turini kormányzat fékező kísérletezését egészen természetesnek tartotta. Hisz mit is várhatott a római megszállókkal legszorosabb egyetértésben levő kormányzattól, amely lényegében III. Napoleon járszalagján volt-és különben is rettegett a népi tömegerőre támaszkodó mozgalmaktól. Garibaldit joggal nyugtatta meg az a fogadtatás, amivel a szicíliai falvakban és városokban találkozott, és az az ingadozás, tehetetlenség, kétarcúság, melyet a turini kormányzat helyi vezetői, élén Szicília helytartójával, Cugia tábornokkal folytattak. A királyi csapatok általában visszahúzódtak, látva a felkelés sikerét, a tömegek lelkesedését, nem akartak egyelőre ujjat húzni Garibaldival, vagy legalábbis nem Szicíliában, hol az összeütközés alakulása bizonytalannak tűnhetett.18

Catania kardcsapás nélkül esett a vörösingesek kezébe, miután a nép félreérthetetlenül kinyilvánította kívánságát, hatalmas tüntetéseket rendezett, éltette Garibaldit és Victor Emánuelt, szidalmazta a Rattazzi-kormányt és fennen hangoztatta az egész Itáliát bezúgó mozgósító jelszót „Róma vagy halál" ! Mikor a város lakói tudomást szereztek Garibaldi és csapatai köze-1 ledéséről, ,, . . . Catania csaknem megőrült; harangok zúgtak, minden erkély,, minden ablak megtelt lámpákkal és gyertyákkal. . . körmenet készült zászlókkal, küldöttségek jöttek Garibaldihoz s meghítták a városba; a nők elhozták gyermekeiket, hogy áldja meg őket, sokan letérdepeltek előtte és sírtak.. Ilyen körülmények között a kormánycsapatok csak egyet tehettek, vissza, vonulhattak. Garibaldi Catania népéhez intézett beszédében magabiztos hangon mondotta „igen is elérjük Rómát s megtörjük a papok világi hatalmát; i Róma vissza fogja fogadni Krisztus tiszta evangéliumát. Ezen beszéd fokozta a lelkesedést; férfiak és nők, még papok és barátok is, kiabálták: Viva Garibaldi ! Roma о morte !" — írta Pulszky 1862. augusztus 19-én kelt tudósításában a Daily Newshoz.19

A magyar tudósító és Garibaldi, valámint a i vele tartó magyarok útjai hamarosan kettéváltak. Pulszkyban ugyan i felmerült az az ötlet, hogy Garibaldit követi — aki ezredesi kinevezését kilátásba is helyezte —, de végül is más útra tért — emlékirataiban említve, Garibaldi biztatására.20

Ennek azonban egykorú sajtótudósításaiban nyoma sincs. Pulszky ugyan Garibaldival és mintegy másfélezer önkéntessel, köztük Frígyesyvel és a néhány magyarral együtt augusztus 24-én este elindult két váratlanul lefoglalt postahajóval Calabria felé, de a partraszállás után, Melitoban elváltak útjaik. Pulszky Nápolyba, Garibaldi Aspromonte irányába tartott.21 Ami pedig Pulszky val és olasz barátaival Nápolyban történt, arról ugyan lehetett színes tudósításokat írni lapjához, panaszos hangú levelet írni Turinba nejéhez, csak egyet nem lehetett, valamiféle dicsőséges hőstettnek bemutatni. Annyi történt, hogy a túlbuzgó nápolyi rendőrség meggátolta Pulszky és társai útjának folytatását, és mint gyanús egyének néhány napig őrizet alatt maradtak. Bár egy cseppet sem lehetett kényelmes, hogy a 18

Vö. Franco Mistrali : i. m.; F. Quardione : i. m.; Oiacinto Bruzzesi : Dal Volturno ad Aspromonte. Commemorazione del colonello G. Bruzzesi. Milano. 1907; Arrigo Solmi : Storia del Risorgimento (Cesare Balbo, Sommario della Storia D'Italia. Milano, 1927. kiadásának kiegészítő része) 594. és kk. 1. 19

Vö. Pulszky F. : Életem és korom. II. 502. és kk. 1. 20

Uo. 386. 1. 21

A. Luzio : Aspromonte e Mentana. 32. és kk. 1.; Die Memoiren Giuseppe Garibaldi's.; Pietro Orsi : L'Italia moderna. 301. és kk. 1.