Századok – 1963
Tanulmányok - Lukács Lajos: Aspromonte és a magyar emigráció 1862-ben 32
40 LU К ÁCS LAJOS A felsoroltakon kívül Garibaldi táborában a magyar emigrációnak olyan' közismert tagja is megjelent, mint Pulszky Ferenc — bár nem mellékgondolat nélkül. Szicíliai látogatása a legkritikusabb időszakra esett, 1862 augusztusára, mikor az akció a végkifejlődéséhez közeledett, mikor a felgyülemlett ellentétek a végsőkig kiéleződtek. Pulszkyt bátran nevezhetjük az aspromontei katasztrófához vezető események legkiemelkedőbb magyar krónikásának, aki érdekfeszítő, tárgyilagos, hű képet nyújtott az eseményekről lapjához, a Daily Newshoz intézett tudósításaiban, és izgalmas beszámolót adott emlékirataiban a történtekről. De ezen túlmenően egykorú levelezési anyaga — nejéhez, Dunyov Istvánhoz, Frigyesyhez — igen értékes krónikáját adják Garibaldi újabb vállalkozásának. Amennyire értékesek és történeti erényekkel bírnak Pulszky írásai,levelei, annyira ellentmondásos az a magatartás, melyet ez időben tanúsított. Annyi bizonyos, hogy Frigyesy, aki igazán hűségesen számolt be neki minden lépéséről, megtisztelte bizalmával, végső soron csalódott benne. Frigyesy és Pulszky levelezése arra mutat, hogy az előbbi túlzott lelkesedésével, túláradó bizalmával halmozta el az utóbbit, de anélkül, hogy minden vonatkozásban belelátott volna Pulszky kártyáiba, terveibe, elgondolásaiba. Pulszky Kossuthtal történt szakítása után kereste a kapcsolatot mindenkivel,, aki Kossuth emigrációs politikáját bírálta, elégedetlenségét fejezte ki azzal szemben, és ezen az úton jutott el Frigyesyhez és Dunyovhoz is. Ami az utóbbiaknál elvi alapon álló elégedetlenség volt, az Pulszkynál nagyobb részt sértődöttséggel, megbántottsággal keveredő Kossuth-ellenes akció. Bár tagadhatatlanul meleg szimpátiával viseltetett Garibaldi iránt, de inkább egy hősnek kijáró személyi alapon, mint politikájának elveivel mélyen egyetértve. Pulszky nem azért ment Garibaldi táborába, amiért Frigyesy, nem harcos részvételre áhítozott, hanem egészen más meggondolásoktól, indító okoktól vezéreltetve. Mintegy kéthetes szicíliai látogatását megelőzte találkozása Antonio Mordiniszicíliai prodiktátorral, Garibaldi egykori küzdőtársával, aki úgy nyilatkozott előtte, hogy „veszedelmes, hogy Garibaldi mellett alig van valaki okosabb s higgadtabb barátai közül, pedig Olaszország nincs még azon helyzetben, hogy meggondolatlan merénylet ne veszélyeztethetné existentiáját". Ebben a szellemben fogant Pulszky elhatározása, hogy Mordinival, valamint annak több képviselőtársával, Fabrizzi tábornokkal, Garibaldi régi barátjával, Cadoünival, Calvinoval, a szicíliai hadjárat egykori résztvevőivel együtt, elutaznak Szicíliába.16 A turini kormánykörök nemcsak értesültek a dologról, de Mateuccio miniszter Pulszkyhoz-külön levelet is juttatott, azon félreérthetetlen célzattal, hogy annak tartalmát Garibaldi tudomására hozza. Természetesen ez utóbbi józan magatartásra, meggondoltságra és a kormány iránti lojalitásra szólított fel. Nem vitatta ugyan az olaszok jogát Rómához, de a kérdés kiélezését teljesen helytelenítette, hibáztatta és kilátástalannak is tartotta.1 7 Sem e levél, sem a tisztes küldöttség járás nem vezetett célhoz, bár Garibaldi Regalbutoban igen szívélyesen fogadta őket, de anélkül, hogy elhatáványai a Pulszky Ferencné adományozta pénzösszegekről. Turin. 1862 okt.—-dec. (О. Sz. К. Kézirattár. Pulszky gyűjtemény); Magyarok részvételére utal az 1862. dec. 23-án kelt emlékirat az olaszországi magyar légió helyzetéről (O. L. Kossuth-gyűjtemény. II. S. 2. 478); vö. továbbá: Kelemen József Pulszky Ferenchez, Alessandria, 1862. okt. 16. (O. Sz. K. Kézirattár. Polszky-gyűjtemény); Semsey Dénes Pulszky Ferenchez. Vinádio, 1862. okt. 3. (uo.). 16 Pulszky F. : Életem és korom. II. 377—378. 1. 17 Uo. 379. és 536. 1.