Századok – 1963
Közlemények - G. Soós Katalin: Menedékjog vagy kiszolgáltatás? 369
370 G. SOÓS KATALIN Böhm augusztus 5-én jelentette Peidlnek, hogy a népbiztosok családjaikkal együtt Bécsbe érkeztek.5 A menedékjog biztosítása nem volt kommunista vagy szociáldemokrata követelés, hanem a régi polgári demokrácia jogrendjéből folyt. S azok az erők, amelyek a jelentékeny munkásmozgalommal rendelkező Ausztriában a polgári demokratikus köztársaság építésén munkálkodtak, szintén nem tagadhatták meg ezt az elvet. Az osztrák kormánynak, keresztényszocialistáknak és szociáldemokratáknak egy újabb forradalmi hullámtól való félelmével, az antant feltételezhető nyomásával magyarázható az a viszszás helyzet, hogy miközben jelentős számú magyar kommunista ós szociáldemokrata emigránsnak nyújtottak menedéket, internálták a népbiztosok egy csoportját. 1920 júliusában, amikor nyilvánosságra hozták a népbiztosok menedékjogára vonatkozó augusztus 2-i egyezményt, még az Arbeiter Zeitung is megjegyezte, hogy Kun Béla nem mint vendég érkezett Ausztriába, ós hogy ,,. . . nehéz szívvel ós idegen képviseletek tudtával határozta el az osztrák kormány, hogy a népbiztosoknak menedékjogot engedélyez . . ."6 Magyarországon a fehérterror 5000 forradalmár életét oltotta ki, 70 000 embert börtönökbe ós internáló táborokba hurcoltak, eljárást indítottak mindenki ellen, akinek legcsekélyebb szerepe volt a proletárdiktatúra idején.' A budapesti törvényszék már augusztus első felében két elfogató parancsot adott ki többek között Kun Béla, Vágó Béla, Pogány József, Landler Jenő, Poór Ernő ellen.8 A Külügyminisztérium sem az iratokat, sem az időpontot nem látta volna még alkalmasnak arra, hogy Ausztriától a népbiztosok kiadatását követelje. Attól tartottak, hogy Magyarországon való megjelenésük kiszabadításukat, esetleg a „belrend" megzavarását vonná maga után.9 Friedrich István miniszterelnök azonban szeptember elején elrendelte, hogy a népbiztosok kiadatására vonatkozó iratokat terjesszók elő az osztrák kormánynál. A szeptember 5-én jegyzék kíséretében átnyújtott iratokban a két állam között fennálló viszonosságra hivatkozva még újabb személyek, Hamburger Jenő, Rákos Ferenc, Rudas László, Madarász Emil, Linder Béla és Szántó Béla kiadatását követelték.10 A magyar ellenforradalom a népbiztosokat közönséges bűncselekményekkel vádolta: „Diszkreditálni a forradalom becsületes vezetőit — írta Landler Jenő — régi eszköze ez az ellenforradalomnak. Mikor még a tömegek hisznek, mikor még félnek a felfordulástól, akkor elég, ha az uralkodó osztály sajtója, ügyésze, bírája úgy bélyegez meg valakit, hogy „felforgató", hogy „forradalmár". Minden becsületes lélek elkerüli, ha látja, keresztet vet magára, ha a felforgató jut eszébe. Ha fát lát, sajátkezű akasztásra, ha földre néz, megkövezésre gondol. Mikor magára eszmél a tömeg, mikor magához téríti a korbács, mikor észreveszi, hogy lopják, zsarolják, rabolják, gyilkolják a rend urai, akkor a forradalom felmagasztosul előtte. A forradalmár is . . . Tudják nagyon jól, hogy ha ma azt mondanák a vádlottak felé, »forradalmár«, millió nincstelen, megkínzott földműves dörögné vissza Magyarország minden tájáról: »jelen . . .« száz meg százezer munkás felelné Horthy-Magyarországon: Mi is csak ezt akarjuk . . ,"u A magyar külügyminisztérium 1920 márciusában készült bizalmas jelentésében maga is elismerte, hogy az iratok tartalma semmiképpen sem felelt meg azoknak a kellékeknek, amelyeket kiadatási ügyekben ilyen bírói határozattal szemben támasztani lehet. Az iratok lényegében a tanácskormány politikai ténykedését tartalmazták, de a közönséges bűncselekmények vádját konkrét esetekkel és adatokkal bizonyítani nem tudták.1 2 Az osztrák kormány válasza több mint egy hónapot váratott magára, de a magyar kommunista emigráció kezdettől fogva éles politikai ós pártharcok ütközőpontját képezte Ausztriában is. A bécsi kerületi munkástanács augusztus 4-i ülésén Friedrich Adler beszámolója alapján számot vetett a magyarországi proletárdiktatúra megdöntésének lehetséges kihatásaival az osztrák politikai életre. A reakció — mondotta Adler — kihasználja ezt az alkalmat, hogy megtámadja a proletariátust és általában a szocializmust, nemcsak a bolsevista taktikát. Taktikai különbségektől eltekintve az osztálytudatos proletariátusnak egységesen ós határozottan kell szembeszállnia minden ellenforradalmi törekvéssel. A magyar tanácsdiktatúra bukásával csak a proletariátus osztályharcának egy különleges taktikája 5 Böhm aug. 5-i politikai jelentését közli Gábor Sindorné : Böhm Vilmos bécsi magyar követ jelentései a Peidl kormányhoz és Ágoston Péter külügyminiszterhez. Párttörténeti Közlemények 1960. nov. 192. 1. 6 Arbeiter Zeitung, 1920. iúl. 23. Der Vertrag mit der ungarischen Regierung über Kuns Asyl. ' Böhm : i. m. 368. 1. 8 OL. Kiim. pol. 1919—36—5736. A budapesti törvényszék 1919. aug. 16-i elfogató parancsa. » OL. Kiim. pol. 1920—36. szám nélkül. A Külügyminisztérium 6. ügyosztályának jelentése Kun Béla és társai kiadatási ügyében 1920. márc. 6-án. 10 Uo. 11 Proletár. 1920. ji'il. 8. Landler Jenő : A történelem — a vádlottak padján. 12 OL. Kütn. pol. 1920—36. szám nélkül. A Külügyminisztérium 6. ügyosztályának jelentése Kun Béla és társai kiadatási ügyében 1920. márc. 6-án.
