Századok – 1963

Közlemények - G. Soós Katalin: Menedékjog vagy kiszolgáltatás? 369

MENEDÉKJOG VAGY KISZOLGÁLTATÁS? 371' bukott meg, a proletariátus harca a hatalomért tovább folyik, bár a szocializmus bevezetésének lehetősége, sajnos, nagyon lecsökkent. Ha Ausztria követte volna ezt a taktikát, sokkal hamarabb összeomlott volna.1

3 A munkástanács elvetette a kommunistáknak a proletárdiktatúra kikiáltására vonatkozó javaslatát, és a magyarországi eseményeknek Danneberg határozati javaslatában megfogalmazott szociáldemokrata értékelését fogadta el. Ebben többek között kimondották, hogy a bécsi kerületi munkástanács természetesnek találja, hogy a kormány a reakció üldözése elől menedéket adott a magyar népbiztosoknak.1

4 Az ellenforradalom Németországban és Magyarországon aratott győzelme után az osztrák burzsoázia is lépésről-lépésre likvidálta ós megfosztotta hatalmától a munkásosztály forradalmi szerveit, a munkás- és katonatanácsokat, a vörös gárdát. A burzsoá államapparátus ezzel párhuzamos megerősítése után már csak idő ós célszerűség kérdése volt, hogy mikor lép a koalíciós kormány helyébe a burzsoázia kizárólagos uralma.15 Abban az időben, amikor a nyugati burzsoá lapok a fehérterror borzalmainak leleplezésével döbbentették meg országuk közvéleményét, a jobboldali keresztényszocialista sajtó magyarbarát húrokat pengetett: „Nekünk, akik urak akarunk lenni saját hazánkban — írta herceg Liechtenstein a Neues Reich-ben — szimpatikusak a Lajtán túl uralmon levők. Nem vitatkozunk velük még Nyugat-Magyarországért sem, amelyet most ravasz ellenségeink Erisz almájának közénk dobtak."1

6

A politikai ós gazdasági törekvések hasonlósága alapján már 1919 végétől szoros kapcsolatok létesültek a keresztényszocialista párt, több szélsőjobboldali osztrák szervezet ós a keresztényszocialisták által tervezett jobboldali fordulathoz rendszeresen nagy összeget folyósító magyar kormány között. A burzsoázia a proletariátusnak a polgári demokrácia keretei között kivívott pozíciói mellett egyre elviselhetetlenebbnek találta a magyar, bajor, lengyel, jugoszláv politikai menekültek jelenlétét is szerte az országban. Októberben az alsó-ausztriai Heimwehr gyűlések Kun Béláék kiadását illetve kiutasítását követelték a kormánytól. Olyan javaslat is elhangzott, hogy ha a magyarok rekompenzációt követelnek Nyugat-Magyarországért, adják ki nekik Kun Bélát.17 Valószínű, hogy ez a terv Renner kancellárt és külügyi államtitkárt is foglalkoztatta. A bécsi magyar követség szeptember 28-án arról informáltaSomssich külügyminisztert, hogy Renner egy táviratot adott volna ki továbbítás végett, amelyben közölni kívánta a magyar kormánnyal, hogy Német-Ausztria hajlandó Kun Bélát ós kommunista társait kiszolgáltatni, ha a magyar kormány Nyugat-Magyarországnak Ausztria által a békeszerződés alapján igényelt területeit kiüríti. A távirat a kiadás előtt a külügyi hivatal jogi szakértőjéhez ker'ilt, aki azonnal felkereste a kancellárt, és a vele folytatott tárgyalás eredménye az lett, hogy a táviratot nem küldték el.18

Somssich szerint október közepi találkozásuk alkalmával Renner még sokkal pozitívabb formában beszélt a kiadatásról mint később: „wenn die ordentlichen Gerichte in diesem Sinne entscheiden", de állítólag éreztette, hogy ez az „Entscheidung" a magyar kívánságoknak megfelelően fog eldőlni.19 November 10-én Gratz Gusztáv követ bemutatkozó látogatást tett Rennernél és átnyújtotta megbízólevelét. Renner rámutatott, hogy az eltérő fejlődésen túlmenően, az emigráns kérdés és a nyugat-magyarországi kérdés képezik a két ország közeledésének közvetlen akadályait. Renner hangoztatta, hogy a kommunisták kiszolgáltatása nehéz és kényes helyzetbe juttatja a kormányt, mert ez a munkásság körében nagy izgalmakat váltana ki, és ebbe a munkásság nem igen tudna beletörődni. Megjegyezte, hogy a kérdés könnyebben volna teljesíthető, ha a szociáldemokraták támasztanák, vagy támogatnák, és hogy minden egyes esetet szigorú tárgyilagossággal ós jogi szempontok szerint fognak elbírálni.20 Renner kijelentései arra engednek következtetni, hogy hajlott volna arra, hogy a magyar ós osztrák reakciónak esetleg külpolitikai síkon kamatoztatható engedményeket 13 Arbeiter Zeitung, 1919. aug. 5. Der Kreisarbeiterrat über die politische Lage. 14 Uo. " Hermann MiUerräeker : Zur Geschichte der Kommunistischen Partei Österreichs. 17—18. 1. 16

Közli: Nemzeti Újság, 1919. nov. 25. Bleyer Jakab Gündiseh szerepléséről. "Szózat. 1919. okt. 28. Renner kancellár Nyugat-Magyarország Ausztriához való csatolásáról. Pesti Napló, 1919. okt. 29. Nyugat-Magyarország sorsa. " OL. Küm. Bécsi köv. pol. 1919—174. A bécsi magyar követség Somssich József külügyminiszterhez 1919. szept. 28-án. "OL. Küm. pol. 1920—3ti-4204/1919. Somssich Gratz Gusztáv bécsi követhez 1919. (léc. 2-án. 20

OL. Küm. pol. 1920—36. szám nélkül. Gratz Somssichhoz 1919. nov. 13-án.