Századok – 1963

Tanulmányok - Kónya Sándor: Az első Gömbös-kormány megalakulása és programja 332

. 340 KÓNYA SiNDOK nemzetünket fojtogató acélgyűrűjét, befelé pedig megsemmisíteni azt a szociáldemokráciát, amely aláássa a magyar társadalom biztonságát és megrendíti népünk hitét nemzetünk történelmi hivatásában."3

1 Az első Gömbös-kormány megalakulása A Károlyi-kormány lemondása után Horthy megkezdte tanácskozásait a vezető politikusokkal, a különböző pártok képviselőivel. Az új miniszterelnök ugyan már megvolt, de elő kellett készíteni a közvéleményt, különösen ,a kormánypártot Gömbös elfogadására, és meg kellett állapodni a kormány .összetételében. A kormánypárt egy jelentős része először Bethlen miniszterelnöksége mellett foglalt állást. Csak Bethlen elzárkózása tette világossá előttük, hogy új embernek kell jönnie. Bethlen tudta, személye túlságosan is gyűlölt ahhoz a politikai közvélemény előtt, hogy kormányalakításra vállalkozhasson. Bizalmasan ezzel indokolta 1931-ben lemondását is. ,,El kellett mennem, mert egy olyan gyűlölethullám vesz körül engem és rajtam keresztül az egész rezsimet, hogy ha tovább maradok, és elvégzem azt az igen népszerűtlen feladatot, amely most a kormányra vár, rövid időn belül elsöpört volna nemcsak engem . . ., hanem az egész rendszert."3

2

Egy év alatt a politikai helyzet csak tovább romlott, így Bethlen nem akarta vállalni a miniszterelnökséget. Feltehetően Horthy bizalma is meggyengült Bethlen iránt.3

3

Ezzel magyarázható Bethlen elzárkózása a kormánypárt kérésének teljesítése elől. Ugyanakkor Bethlen abban reménykedett, hogy Gömböst a kormánypárton keresztül befolyása alatt tudja tartani, és a tényleges vezetést háttérben maradva is biztosítani tudja magának. Az ellenzéki pártok egvrésze — a keresztény gazdasági párt, a Rassayféle szabadelvű párt — koalíciós kormány megalakításában látta a kivezető utat. Az ellenzéki pártok vezetői már a Károlyi-kormány idején latolgatták a kormányba való belépést, és nemcsak az egységes párt döntő többségének a koalíciós kormányzással való határozott szembefordulása akadályozta meg a koalíció létrejöttét — bár kétségtelenül ennek volt döntő szerepe —, hanem az ,,ellenzéki" politikusok ingadozása is. Fel is akarták használni az egységes párt kormányzati csőddel fenyegető nehézségeit a hatalomban való részesedésre, ugyanakkor féltek is, egy olyan kormányban aktív szerepet vállalni, amelyik a bukás szélén táncol. A Károlyi-kormány bukása után a keresztény gazdasági párt vezetése is, a Rassay-féle párt is hajlandó lett volna koalíciós kormány megalakításában részt venni. Ernszt Sándor a keresztény gazdasági párt nevében erről így nyilatkozott: „Azt tartottuk, hogy minden jószándékú embert egy közös frontban kell egyesíteni és úgy kellene kormányt alakítani. Ily értelemben tettünk javaslatot. A nemzeti erők összefogása esetén résztvettünk volna a válság megoldásában, de ez nem sikerült."3

4

Ras-31

Antal I. emlékezései 53. 1. 35

O. L. Kozma-iratok. 14. csomó. Napló 8. 1. 33

A Bethlen-kormány utolsó hónapjaiban tartott koronatanács, amelyet Horthy hívott össze, s amelynek legtöbb napirendi pont ja Horthy kezdeményezésére Bethlen addigi belpolitikájának felülvizsgálását célozta, kifejezésre juttatta Horthy bizalmának megingását. Lásd Horthy Miklós titkos iratai. Sajtó alá rendezte: Szinai Miklós és Szűcs László. Bpest, Kossuth Kiadó. 1962. 16. számú irat. 82—109. 1. 34

Idézi Turi Béla képviselő okt. 11-én a képviselőházban. Az 1931. évi július hó 18-ára hirdetett Országgyűlés Képviselőházának naplója. Bpest. 1933 (továbbiakban: Képviselőházi Napló) XI. köt. 64. 1. /